Lakatos Judit: A misszió hőskora
Magyarországon (MIX 2001. november)
Miről is kellene írnom a következő MIX-ben? Töprengek, és tanácstalan
vagyok, mert valami olyasmit kell találnom, ami elmúlt, mégis aktuális vagy
legalább érdekes. Azután rám talál a téma: a misszió. A közelgő ifjúsági
missziós konferencia előtt talán nem árt felidézni, hogy is kezdődött a
misszió Magyarországon.
Nem egyszerű megállapítani, mikor is ért el bennünket az Amerikából
indult missziós lendület, ami a 19. században Európában egy sor nemzeti
egyház megalakulásához vezetett. Amit biztosan tudunk az az, hogy 1898-ban
Robert Möller bécsi lelkész Magyarországon evangélizált, Pozsonyban és a
Bácskában. Rendszeres munka azonban csak a Bácskában indult meg, ott, ahol már
korábban kiformálódott kis hívő közösségek fordultak a metodistákhoz, kérve
őket, hogy küldjenek egy lelkészt, aki közösségeiket vezetné. Egy Amerikában
kiadott német nyelvű lap került az ott élő svábok kezébe, így
ismerkedtek meg a
metodistákkal.
Mi vonzotta őket? Száz év távlatából nehezen tudunk erre válaszolni. A századfordulón
alakult közösségek élő hitet, személyes hangot, őszinteséget vártak, és
legfőképpen a Szentírás üzenetét. Robert Möllert hamarosan egy fiatal
lelkész, Otto Melle követte, s ezzel egy igazi elhivatott vezetője lett a
magyarországi missziónak.
A levéltár legrégibb anyakönyve szerint 1900-ban tizenkét tagot vettek fel
az ó- és újverbászi gyülekezetbe. Ők várhatták az 1900 karácsonyán
Magyarországra érkező huszonöt éves lelkészt. 1911-ben, amikor
szuperintendenssé választása után Bécsbe költözött, már négy körzetben
folyt a munka és több mint négyszáz ember látogatta a gyülekezeteket.
Otto Melle Thüringiából származott, lelkészcsaládból. Már fiatalon szolgálatot
vállalt a gyülekezetben, majd a frankfurti szemináriumban tanult teológiát.
Felszentelése után pár hónappal hallotta meg a macedóniai hívást és elvállalta
a magyarországi küldetést, bár nem tudta, mire is vállalkozik igazán.
Fiatalos lelkesedéssel kezdte meg a munkát, még magyarul is megtanult idővel.
Otto Melle nem tartotta igazi ébredésnek azt, ami Magyarországon zajlott, mégis
csodálatra méltó, mennyi minden történt itt tartózkodása alatt. A gyülekezetek
lassan, de folyamatosan gyarapodtak, újabb és újabb helyeken indult meg az
igehirdetés, 1905-ben Budapesten is. Már kezdetben szerveztek vasárnapi iskolákat,
női köröket, Szenttamáson árvaházat nyitottak. Az alkohol-ellenes Kék
Kereszt Misszió már a múlt század óta tevékenykedett a Délvidéken, nem
metodisták alapították, de ők is tevékeny résztvevői lettek.
A század első éveiben az egyház több ingatlanhoz is hozzájutott, ami
jelezte, hogy a magyarországi munka meggyökeresedett. Többek között ekkor
vették meg a Felsőerdősor utcai épületet egy adakozó kedvű amerikai hölgy,
Fanny Nast-Gamble adományából. (Ő az amerikai német misszió alapítójának,
Wilhelm Nastnak az unokahúga, valamint a Procter&Gamble kozmetikai cég
alapítójának felesége volt.) Otto Melle szerkesztette az egyház első lapját,
az Evangelist für Österreich-
Ungarnt, majd ennek lett utódja a Békeharang 1910-től.
Még felsorolni is sok, mi minden történt vele ezekben az években. Többek között
meg is nősült, esküvőjét Budapesten tartotta 1907-ben. A Magyarországon
mindig szívesen látott, népszerű Otto Melle további élete már homályos
pontokat is rejteget. A háború után, 1920-ban a frankfurti szeminárium
igazgatója lett és elhagyta fiatal éveinek helyszínét. 1936-ban püspökké
választották, ekkor azonban már a Nemzeti Szocialista Német Munkáspárt
volt hatalmon, felelős tisztséget
betölteni nem lehetett anélkül, hogy gyanúba ne keveredett volna az illető,
hogy a náci párt kiszolgálója. Máig nem derült fény arra, volt-e
valamilyen kapcsolat Melle és a náci párt között, ennek árnya azonban élete
hátralévő részét beárnyékolta.
Otto Melle Magyarországon mint a misszió első vezetője maradt meg az emberek
emlékezetében. Ha ünnepi megemlékezésre került sor, mindig hazahívták, s
ő szívesen tett eleget minden ilyen kérésnek. Mellesleg, a budapesti
metodista ifjúsági egyesület Dr. Melle Ottó nevét viselte a két világháború
között.