Lakatos Judit: A misszió hőskora Magyarországon (MIX 2001. november)

Miről is kellene írnom a következő MIX-ben? Töprengek, és tanácstalan vagyok, mert valami olyasmit kell találnom, ami elmúlt, mégis aktuális vagy legalább érdekes. Azután rám talál a téma: a misszió. A közelgő ifjúsági missziós konferencia előtt talán nem árt felidézni, hogy is kezdődött a misszió Magyarországon.

Nem egyszerű megállapítani, mikor is ért el bennünket az Amerikából indult missziós lendület, ami a 19. században Európában egy sor nemzeti egyház megalakulásához vezetett. Amit biztosan tudunk az az, hogy 1898-ban Robert Möller bécsi lelkész Magyarországon evangélizált, Pozsonyban és a Bácskában. Rendszeres munka azonban csak a Bácskában indult meg, ott, ahol már korábban kiformálódott kis hívő közösségek fordultak a metodistákhoz, kérve őket, hogy küldjenek egy lelkészt, aki közösségeiket vezetné. Egy Amerikában kiadott német nyelvű lap került az ott élő svábok kezébe, így ismerkedtek meg a
metodistákkal.

Mi vonzotta őket? Száz év távlatából nehezen tudunk erre válaszolni. A századfordulón alakult közösségek élő hitet, személyes hangot, őszinteséget vártak, és legfőképpen a Szentírás üzenetét. Robert Möllert hamarosan egy fiatal lelkész, Otto Melle követte, s ezzel egy igazi elhivatott vezetője lett a magyarországi missziónak.

A levéltár legrégibb anyakönyve szerint 1900-ban tizenkét tagot vettek fel az ó- és újverbászi gyülekezetbe. Ők várhatták az 1900 karácsonyán Magyarországra érkező huszonöt éves lelkészt. 1911-ben, amikor szuperintendenssé választása után Bécsbe költözött, már négy körzetben folyt a munka és több mint négyszáz ember látogatta a gyülekezeteket.

Otto Melle Thüringiából származott, lelkészcsaládból. Már fiatalon szolgálatot vállalt a gyülekezetben, majd a frankfurti szemináriumban tanult teológiát. Felszentelése után pár hónappal hallotta meg a macedóniai hívást és elvállalta a magyarországi küldetést, bár nem tudta, mire is vállalkozik igazán. Fiatalos lelkesedéssel kezdte meg a munkát, még magyarul is megtanult idővel.

Otto Melle nem tartotta igazi ébredésnek azt, ami Magyarországon zajlott, mégis csodálatra méltó, mennyi minden történt itt tartózkodása alatt. A gyülekezetek lassan, de folyamatosan gyarapodtak, újabb és újabb helyeken indult meg az igehirdetés, 1905-ben Budapesten is. Már kezdetben szerveztek vasárnapi iskolákat, női köröket, Szenttamáson árvaházat nyitottak. Az alkohol-ellenes Kék Kereszt Misszió már a múlt század óta tevékenykedett a Délvidéken, nem metodisták alapították, de ők is tevékeny résztvevői lettek.

A század első éveiben az egyház több ingatlanhoz is hozzájutott, ami jelezte, hogy a magyarországi munka meggyökeresedett. Többek között ekkor vették meg a Felsőerdősor utcai épületet egy adakozó kedvű amerikai hölgy, Fanny Nast-Gamble adományából. (Ő az amerikai német misszió alapítójának, Wilhelm Nastnak az unokahúga, valamint a Procter&Gamble kozmetikai cég alapítójának felesége volt.) Otto Melle szerkesztette az egyház első lapját, az Evangelist für Österreich-
Ungarnt, majd ennek lett utódja a Békeharang 1910-től.

Még felsorolni is sok, mi minden történt vele ezekben az években. Többek között meg is nősült, esküvőjét Budapesten tartotta 1907-ben. A Magyarországon mindig szívesen látott, népszerű Otto Melle további élete már homályos pontokat is rejteget. A háború után, 1920-ban a frankfurti szeminárium igazgatója lett és elhagyta fiatal éveinek helyszínét. 1936-ban püspökké választották, ekkor azonban már a Nemzeti Szocialista Német Munkáspárt volt hatalmon, felelős tisztséget
betölteni nem lehetett anélkül, hogy gyanúba ne keveredett volna az illető, hogy a náci párt kiszolgálója. Máig nem derült fény arra, volt-e valamilyen kapcsolat Melle és a náci párt között, ennek árnya azonban élete hátralévő részét beárnyékolta.

Otto Melle Magyarországon mint a misszió első vezetője maradt meg az emberek emlékezetében. Ha ünnepi megemlékezésre került sor, mindig hazahívták, s ő szívesen tett eleget minden ilyen kérésnek. Mellesleg, a budapesti metodista ifjúsági egyesület Dr. Melle Ottó nevét viselte a két világháború között.