Lakatos Judit: A metodizmus forrásvidékén: Anglia Egyháza (MIX 2002. szeptember)

A felséges Anglia ragyogó napsütéssel és meglepő kedvességgel fogadott néhány héttel ezelőtt. Változatos keresztyén közösségeiben szívélyességet, baráti fogadtatást találtam. Az anglikán istentisztelet katolikusokat idéző rítusai közepette név szerint köszöntöttek, mint ha egy magyar metodista gyülekezetbe érkeztem volna, úrvacsorát vehettem velük, míg CD-ről énekelt az anglikán kórus.

Ma már alig van különbség az anglikán és más protestáns egyházak között. Hívők és keresők együtt ülnek a templomok padjaiban. A metodista templomok méreteivel, impozáns külsejével vetekszenek bármely anglikán templommal, csak korban maradnak le mögöttük. Azon tűnődtem, mit szólna vajon John Wesley háromszáz év változásaihoz? Az anglikán egyház egykor kivetette magából a megújulást akaró metodista közösségeket, s most testvérként öleli őket magához.

Honnan is ered Anglia Egyháza?

Ismerős a történet kezdete. Borongós idők jártak akkoriban Angliában. VIII. Henrik hiába várta a trónörökös megszületését, ezért egy akkoriban egyáltalán nem ritka lépésre határozta el magát, és kérte házassága felbontását. VII. Kelemen pápa azonban félve V. Károly, a fél világ fölött uralkodó német-római császár, az angol királyné unokaöccse haragjától, nem adta áldását Henrik és Aragóniai Katalin válására.

A király szövetségesekre talált a pápai fennhatósággal elégedetlen angol főpapságban, s egy rendelettel 1531-ban magát az egyház fejévé nyilvánította. Henrik magánéletét a lépés nem oldotta meg, még porba hullt néhány feleség feje, míg megszületett a későbbi VI. Edward, a pápai fennhatóság azonban egyszer s mindenkorra megszűnt.

Az angol államegyház, s erről már kevesebb szó esik, véres időszakot élt át ezek után. A reformáció szellemében feloszlatták a szerzetesrendeket, kisajátították az egyház vagyonát. A hitelvek, a szertartások megreformálására azonban csak Henrik halála után, Thomas Cranmer canterbury érsek irányítása alatt került sor. Luther, Zwingli majd Kálvin tanai ekkor terjedtek el a szigeten. A katolikus érzelmű Véres Mária uralkodása alatt támadás indult ugyan a reformáció ellen, ez azonban nem bizonyult tartósnak. Az angolokkal szemben álló katolikus íreken, és az angoloknál is radikálisabb, kálvinista skótokon kívül az ország nagy része, s a nemesség az új egyház, Anglia Egyháza hívéül szegődött.

1829-ig Nagy-Britanniában a katolikusok nem élvezték a törvény előtti egyenlőséget, mellőzött kisebbségként éltek az országban, s mind a mai napig uralkodó csak protestáns lehet.

A felemás reformáció után később számos reformmozgalom született az anglikán egyházban, gondoljunk a történelemkönyvekből ismert puritánokra, presbiteriánusokra, independensekre. A polgári forradalom korának szülötte a baptista egyház és a kvékerek (reszketők) közössége is, s a legnagyobb hatású mozgalom, talán nem tévedünk nagyot, ha ezt mondjuk, a metodizmus, John Wesley-vel George Withefielddel az élen.

A metodista mozgalom az egész XIX. századi angliai ébredésnek ösztönzője lett. A pogánymisszió, a bibliaterjesztés, a rabszolgaság eltörléséért folyó mozgalom mind ebből merítette impulzusait. Anglia vallási élete hihetetlenül sokszínű a sokféle megújulási mozgalom után, amelyeket felsorolni is nehéz, s mindnek van nyoma kisebb-nagyobb közösségek, egyházak formájában.