Lakatos Judit: Az elsõ 50 év-Évfordulók (MIX 2002. július)

Õszintén megmondom, büszke vagyok a Magyarországi Metodista Egyházra, hogy minden évben szorgalmasan kiválaszt a nagytiszteletû egyháztanácsunk egy vagy több eseményt, amirõl aztán az Évi Konferencián, vagy más programok keretében megemlékezünk. Már szóltam arról, milyen fontos, hogy legyenek emlékeink magunkról, személy szerint, (lásd egy életen át ismételt bizonyságtételek megtérésünkrõl, lelki életünk nagy fordulatairól), s magunkról, mint közösségrõl (remélem, már mindenki tudja, ki is volt Robert Möller vagy Otto Melle).

Az idei évben két dolog került a figyelem gyújtópontjába. A szociális munka, az intézményes diakóniai szolgálat, amely 80 éve indult útjára, illetve a cigánymisszió, amelyben 50 éve dolgoznak áldozatos testvérek. Örülhetünk, hogy van mire visszaemlékeznünk. A metodisták nem kézikönyvekbõl tanulták meg, mi is az a misszió, itt kérem munka folyt.

És akkor a tények.
A metodisták, bárhol indult meg a misszió, arról váltak ismertté, hogy sokféle társadalmi szolgálatot vállaltak fel. A megszentelt élet hirdetése együtt járt az életet megnyomorító sokféle probléma felvállalásával, azok tevékeny orvoslásával. Az iszákosmentõ Kék Kereszt Misszióban a század elejétõl dolgoztak metodisták. 1916-ban árvaház létesült a Bácskában a háborúban szüleiket elvesztõ gyermekek számára. Budapesten ifjak otthona létesült a fõvárosba érkezõ szegény sorsú fiatalok számára. Csupa megemlékezésre méltó dolog.

Ezt a sokrétû munkát, ahogy gyülekezeteinket is a háború derékba törte. 1920-ban új élet sarjadt, újra indult a misszió, új gyülekezetek jöttek létre.

1921-ben, a háború utáni újjáépítés, szegénység közepette egyházunknak, amely 1920-ban egyetlen gyülekezettel, egyetlen
lelkésszel és néhány gyülekezeti taggal rendelkezett, volt ereje egy telek vásárlására, hogy a szociális munka alapját megvesse. 1922.január 6-án nyílt meg Budakeszin az árvaház, Kretschmar Ottilia diakonissza nõvér öt árva nevelését kezdte meg ekkor.

A következõ évektõl kezdve ez a nap lett az egyházban az árvák napja, s rendszeresen folyt gyûjtés a bentlakók számára. Számunkra pedig az intézményes diakóniai munka megindulásának jelképe lett ez az esemény.

A Budakeszin vásárolt telek, amely évrõl évre bõvült, nemcsak az árvaháznak adott otthont. Az egyik legsikeresebb munkaterület a gyermeküdültetés lett. Már 1921-ben 150 gyermek nyaralt itt. Sápadt arcok, beesett szemek, tûntek el és szinte fékezhetetlen, neveletlen, sok esetben hazudós gyermekek illedelmes lényekké változtak át, anélkül, hogy elvesztettek volna valamit gyermekded, örvendezõ kedvükbõl.

A nyaraló gyermekek testi-lelki épülésérõl is gondoskodtak. Elsõ lépés a tisztálkodás volt, a fejek rendbe tétele, fürdés, ami sokuknak igazi újdonságul szolgált. A rendszeres áhítatok a lelkeket célozták meg. A reggeli imádság elõtt tilos volt játszani, s imádsággal fejezõdött be a nap. Az ínséges idõkben lestrapált, alultáplált gyermekek jó koszttal való ellátása is ugyanilyen fontos volt.

A gyermeküdültetés eredményességét számszerûleg is tartalmazták az évi konferenciai jegyzõkönyvek: Összesen 157 gyermek nyaralt. Sulygyarapodás volt 201,95 kg. Napok száma 3842. Körülbelül 180 dkg sulygyarapodás jut egy gyermekre. írja Rémay Mária, a munka akkori felelõse.

A nagy gazdasági világválság Magyarországra begyûrûzve megingatta a szociális munka pénzügyi alapjait is. Bár nem lehetetlen, hogy a rossz pénzügyi vezetés miatt a bajok már korábban kezdõdtek. Csak püspöki beavatkozásra, szigorú rendszabályokat foganatosítva sikerült megmenteni az intézetet. A bevételek növelése céljából tüdõbetegek utógondozását vállalták fel a diakonisszák, illetve fizetõ vendégek fogadására is vállalkoztak.

1931-tõl rendszeresen feltûnt a Békeharangban (s bizonyára másutt is) a hirdetés: Testben és lélekben fáradtaknak, valamint nem ragályos betegeknek kellemes üdülést nyújt a budakeszi erdõben lévõ ózondús levegõjû "Tábor" üdülõtelep. Érdeklõdõk írjanak a vezetõségnek.

1951-ben a Tábor Üdülõ államosításával hosszú évtizedekre megszûnt a lehetõsége egy hasonló intenzitású, kiterjedt, intézményhez kötõdõ egyházi szolgálatnak. De hála Istennek, nem csak a múltra emlékezhetünk, hanem arra is, hogy Budakeszi 10 évvel ezelõtt visszakerült az egyházhoz. S a diakónia újra jelenünk része lett.