Lakatos Judit: Az első 50 év-Évfordulók (MIX 2002. július)

Őszintén megmondom, büszke vagyok a Magyarországi Metodista Egyházra, hogy minden évben szorgalmasan kiválaszt a nagytiszteletű egyháztanácsunk egy vagy több eseményt, amiről aztán az Évi Konferencián, vagy más programok keretében megemlékezünk. Már szóltam arról, milyen fontos, hogy legyenek emlékeink magunkról, személy szerint, (lásd egy életen át ismételt bizonyságtételek megtérésünkről, lelki életünk nagy fordulatairól), s magunkról, mint közösségről (remélem, már mindenki tudja, ki is volt Robert Möller vagy Otto Melle).

Az idei évben két dolog került a figyelem gyújtópontjába. A szociális munka, az intézményes diakóniai szolgálat, amely 80 éve indult útjára, illetve a cigánymisszió, amelyben 50 éve dolgoznak áldozatos testvérek. Örülhetünk, hogy van mire visszaemlékeznünk. A metodisták nem kézikönyvekből tanulták meg, mi is az a misszió, itt kérem munka folyt.

És akkor a tények.
A metodisták, bárhol indult meg a misszió, arról váltak ismertté, hogy sokféle társadalmi szolgálatot vállaltak fel. A megszentelt élet hirdetése együtt járt az életet megnyomorító sokféle probléma felvállalásával, azok tevékeny orvoslásával. Az iszákosmentő Kék Kereszt Misszióban a század elejétől dolgoztak metodisták. 1916-ban árvaház létesült a Bácskában a háborúban szüleiket elvesztő gyermekek számára. Budapesten ifjak otthona létesült a fővárosba érkező szegény sorsú fiatalok számára. Csupa megemlékezésre méltó dolog.

Ezt a sokrétű munkát, ahogy gyülekezeteinket is a háború derékba törte. 1920-ban új élet sarjadt, újra indult a misszió, új gyülekezetek jöttek létre.

1921-ben, a háború utáni újjáépítés, szegénység közepette egyházunknak, amely 1920-ban egyetlen gyülekezettel, egyetlen
lelkésszel és néhány gyülekezeti taggal rendelkezett, volt ereje egy telek vásárlására, hogy a szociális munka alapját megvesse. 1922.január 6-án nyílt meg Budakeszin az árvaház, Kretschmar Ottilia diakonissza nővér öt árva nevelését kezdte meg ekkor.

A következő évektől kezdve ez a nap lett az egyházban az árvák napja, s rendszeresen folyt gyűjtés a bentlakók számára. Számunkra pedig az intézményes diakóniai munka megindulásának jelképe lett ez az esemény.

A Budakeszin vásárolt telek, amely évről évre bővült, nemcsak az árvaháznak adott otthont. Az egyik legsikeresebb munkaterület a gyermeküdültetés lett. Már 1921-ben 150 gyermek nyaralt itt. Sápadt arcok, beesett szemek, tűntek el és szinte fékezhetetlen, neveletlen, sok esetben hazudós gyermekek illedelmes lényekké változtak át, anélkül, hogy elvesztettek volna valamit gyermekded, örvendező kedvükből.

A nyaraló gyermekek testi-lelki épüléséről is gondoskodtak. Első lépés a tisztálkodás volt, a fejek rendbe tétele, fürdés, ami sokuknak igazi újdonságul szolgált. A rendszeres áhítatok a lelkeket célozták meg. A reggeli imádság előtt tilos volt játszani, s imádsággal fejeződött be a nap. Az ínséges időkben lestrapált, alultáplált gyermekek jó koszttal való ellátása is ugyanilyen fontos volt.

A gyermeküdültetés eredményességét számszerűleg is tartalmazták az évi konferenciai jegyzőkönyvek: Összesen 157 gyermek nyaralt. Sulygyarapodás volt 201,95 kg. Napok száma 3842. Körülbelül 180 dkg sulygyarapodás jut egy gyermekre. írja Rémay Mária, a munka akkori felelőse.

A nagy gazdasági világválság Magyarországra begyűrűzve megingatta a szociális munka pénzügyi alapjait is. Bár nem lehetetlen, hogy a rossz pénzügyi vezetés miatt a bajok már korábban kezdődtek. Csak püspöki beavatkozásra, szigorú rendszabályokat foganatosítva sikerült megmenteni az intézetet. A bevételek növelése céljából tüdőbetegek utógondozását vállalták fel a diakonisszák, illetve fizető vendégek fogadására is vállalkoztak.

1931-től rendszeresen feltűnt a Békeharangban (s bizonyára másutt is) a hirdetés: Testben és lélekben fáradtaknak, valamint nem ragályos betegeknek kellemes üdülést nyújt a budakeszi erdőben lévő ózondús levegőjű "Tábor" üdülőtelep. Érdeklődők írjanak a vezetőségnek.

1951-ben a Tábor Üdülő államosításával hosszú évtizedekre megszűnt a lehetősége egy hasonló intenzitású, kiterjedt, intézményhez kötődő egyházi szolgálatnak. De hála Istennek, nem csak a múltra emlékezhetünk, hanem arra is, hogy Budakeszi 10 évvel ezelőtt visszakerült az egyházhoz. S a diakónia újra jelenünk része lett.