Lakatos Judit: Az elsõ 50 év-Évfordulók
(MIX 2002. július)
Õszintén megmondom, büszke vagyok a Magyarországi Metodista Egyházra, hogy
minden évben szorgalmasan kiválaszt a nagytiszteletû egyháztanácsunk egy
vagy több eseményt, amirõl aztán az Évi Konferencián, vagy más programok
keretében megemlékezünk. Már szóltam arról, milyen fontos, hogy legyenek
emlékeink magunkról, személy szerint, (lásd egy életen át ismételt
bizonyságtételek megtérésünkrõl, lelki életünk nagy fordulatairól), s
magunkról, mint közösségrõl (remélem, már mindenki tudja, ki is volt
Robert Möller vagy Otto Melle).
Az idei évben két dolog került a figyelem gyújtópontjába. A szociális
munka, az intézményes diakóniai szolgálat, amely 80 éve indult útjára,
illetve a cigánymisszió, amelyben 50 éve dolgoznak áldozatos testvérek. Örülhetünk,
hogy van mire visszaemlékeznünk. A metodisták nem kézikönyvekbõl tanulták
meg, mi is az a misszió, itt kérem munka folyt.
És akkor a tények.
A metodisták, bárhol indult meg a misszió, arról váltak ismertté, hogy
sokféle társadalmi szolgálatot vállaltak fel. A megszentelt élet hirdetése
együtt járt az életet megnyomorító sokféle probléma felvállalásával,
azok tevékeny orvoslásával. Az iszákosmentõ Kék Kereszt Misszióban a század
elejétõl dolgoztak metodisták. 1916-ban árvaház létesült a Bácskában a
háborúban szüleiket elvesztõ gyermekek számára. Budapesten ifjak otthona létesült
a fõvárosba érkezõ szegény sorsú fiatalok számára. Csupa megemlékezésre
méltó dolog.
Ezt a sokrétû munkát, ahogy gyülekezeteinket is a háború derékba törte.
1920-ban új élet sarjadt, újra indult a misszió, új gyülekezetek jöttek létre.
1921-ben, a háború utáni újjáépítés, szegénység közepette egyházunknak,
amely 1920-ban egyetlen gyülekezettel, egyetlen
lelkésszel és néhány gyülekezeti taggal rendelkezett, volt ereje egy telek
vásárlására, hogy a szociális munka alapját megvesse. 1922.január 6-án
nyílt meg Budakeszin az árvaház, Kretschmar Ottilia diakonissza nõvér öt
árva nevelését kezdte meg ekkor.
A következõ évektõl kezdve ez a nap lett az egyházban az árvák napja, s
rendszeresen folyt gyûjtés a bentlakók számára. Számunkra pedig az intézményes
diakóniai munka megindulásának jelképe lett ez az esemény.
A Budakeszin vásárolt telek, amely évrõl évre bõvült, nemcsak az árvaháznak
adott otthont. Az egyik legsikeresebb munkaterület a gyermeküdültetés lett.
Már 1921-ben 150 gyermek nyaralt itt. Sápadt arcok, beesett szemek, tûntek el
és szinte fékezhetetlen, neveletlen, sok esetben hazudós gyermekek illedelmes
lényekké változtak át, anélkül, hogy elvesztettek volna valamit
gyermekded, örvendezõ kedvükbõl.
A nyaraló gyermekek testi-lelki épülésérõl is gondoskodtak. Elsõ lépés
a tisztálkodás volt, a fejek rendbe tétele, fürdés, ami sokuknak igazi újdonságul
szolgált. A rendszeres áhítatok a lelkeket célozták meg. A reggeli imádság
elõtt tilos volt játszani, s imádsággal fejezõdött be a nap. Az ínséges
idõkben lestrapált, alultáplált gyermekek jó koszttal való ellátása is
ugyanilyen fontos volt.
A gyermeküdültetés eredményességét számszerûleg is tartalmazták az évi
konferenciai jegyzõkönyvek: Összesen 157 gyermek nyaralt. Sulygyarapodás
volt 201,95 kg. Napok száma 3842. Körülbelül 180 dkg sulygyarapodás jut egy
gyermekre. írja Rémay Mária, a munka akkori felelõse.
A nagy gazdasági világválság Magyarországra begyûrûzve megingatta a szociális
munka pénzügyi alapjait is. Bár nem lehetetlen, hogy a rossz pénzügyi vezetés
miatt a bajok már korábban kezdõdtek. Csak püspöki beavatkozásra, szigorú
rendszabályokat foganatosítva sikerült megmenteni az intézetet. A bevételek
növelése céljából tüdõbetegek utógondozását vállalták fel a
diakonisszák, illetve fizetõ vendégek fogadására is vállalkoztak.
1931-tõl rendszeresen feltûnt a Békeharangban (s bizonyára másutt is) a
hirdetés: Testben és lélekben fáradtaknak, valamint nem ragályos betegeknek
kellemes üdülést nyújt a budakeszi erdõben lévõ ózondús levegõjû
"Tábor"
üdülõtelep. Érdeklõdõk írjanak a vezetõségnek.
1951-ben a Tábor Üdülõ államosításával hosszú évtizedekre megszûnt a
lehetõsége egy hasonló intenzitású, kiterjedt, intézményhez kötõdõ
egyházi szolgálatnak. De hála Istennek, nem csak a múltra emlékezhetünk,
hanem arra is, hogy Budakeszi 10 évvel ezelõtt visszakerült az egyházhoz. S
a diakónia újra jelenünk része lett.