Lakatos Judit: Az első 50 év-Évfordulók
(MIX 2002. július)
Őszintén megmondom, büszke vagyok a Magyarországi Metodista Egyházra, hogy
minden évben szorgalmasan kiválaszt a nagytiszteletű egyháztanácsunk egy
vagy több eseményt, amiről aztán az Évi Konferencián, vagy más programok
keretében megemlékezünk. Már szóltam arról, milyen fontos, hogy legyenek
emlékeink magunkról, személy szerint, (lásd egy életen át ismételt
bizonyságtételek megtérésünkről, lelki életünk nagy fordulatairól), s
magunkról, mint közösségről (remélem, már mindenki tudja, ki is volt
Robert Möller vagy Otto Melle).
Az idei évben két dolog került a figyelem gyújtópontjába. A szociális
munka, az intézményes diakóniai szolgálat, amely 80 éve indult útjára,
illetve a cigánymisszió, amelyben 50 éve dolgoznak áldozatos testvérek. Örülhetünk,
hogy van mire visszaemlékeznünk. A metodisták nem kézikönyvekből tanulták
meg, mi is az a misszió, itt kérem munka folyt.
És akkor a tények.
A metodisták, bárhol indult meg a misszió, arról váltak ismertté, hogy
sokféle társadalmi szolgálatot vállaltak fel. A megszentelt élet hirdetése
együtt járt az életet megnyomorító sokféle probléma felvállalásával,
azok tevékeny orvoslásával. Az iszákosmentő Kék Kereszt Misszióban a század
elejétől dolgoztak metodisták. 1916-ban árvaház létesült a Bácskában a
háborúban szüleiket elvesztő gyermekek számára. Budapesten ifjak otthona létesült
a fővárosba érkező szegény sorsú fiatalok számára. Csupa megemlékezésre
méltó dolog.
Ezt a sokrétű munkát, ahogy gyülekezeteinket is a háború derékba törte.
1920-ban új élet sarjadt, újra indult a misszió, új gyülekezetek jöttek létre.
1921-ben, a háború utáni újjáépítés, szegénység közepette egyházunknak,
amely 1920-ban egyetlen gyülekezettel, egyetlen
lelkésszel és néhány gyülekezeti taggal rendelkezett, volt ereje egy telek
vásárlására, hogy a szociális munka alapját megvesse. 1922.január 6-án
nyílt meg Budakeszin az árvaház, Kretschmar Ottilia diakonissza nővér öt
árva nevelését kezdte meg ekkor.
A következő évektől kezdve ez a nap lett az egyházban az árvák napja, s
rendszeresen folyt gyűjtés a bentlakók számára. Számunkra pedig az intézményes
diakóniai munka megindulásának jelképe lett ez az esemény.
A Budakeszin vásárolt telek, amely évről évre bővült, nemcsak az árvaháznak
adott otthont. Az egyik legsikeresebb munkaterület a gyermeküdültetés lett.
Már 1921-ben 150 gyermek nyaralt itt. Sápadt arcok, beesett szemek, tűntek el
és szinte fékezhetetlen, neveletlen, sok esetben hazudós gyermekek illedelmes
lényekké változtak át, anélkül, hogy elvesztettek volna valamit
gyermekded, örvendező kedvükből.
A nyaraló gyermekek testi-lelki épüléséről is gondoskodtak. Első lépés
a tisztálkodás volt, a fejek rendbe tétele, fürdés, ami sokuknak igazi újdonságul
szolgált. A rendszeres áhítatok a lelkeket célozták meg. A reggeli imádság
előtt tilos volt játszani, s imádsággal fejeződött be a nap. Az ínséges
időkben lestrapált, alultáplált gyermekek jó koszttal való ellátása is
ugyanilyen fontos volt.
A gyermeküdültetés eredményességét számszerűleg is tartalmazták az évi
konferenciai jegyzőkönyvek: Összesen 157 gyermek nyaralt. Sulygyarapodás
volt 201,95 kg. Napok száma 3842. Körülbelül 180 dkg sulygyarapodás jut egy
gyermekre. írja Rémay Mária, a munka akkori felelőse.
A nagy gazdasági világválság Magyarországra begyűrűzve megingatta a szociális
munka pénzügyi alapjait is. Bár nem lehetetlen, hogy a rossz pénzügyi vezetés
miatt a bajok már korábban kezdődtek. Csak püspöki beavatkozásra, szigorú
rendszabályokat foganatosítva sikerült megmenteni az intézetet. A bevételek
növelése céljából tüdőbetegek utógondozását vállalták fel a
diakonisszák, illetve fizető vendégek fogadására is vállalkoztak.
1931-től rendszeresen feltűnt a Békeharangban (s bizonyára másutt is) a
hirdetés: Testben és lélekben fáradtaknak, valamint nem ragályos betegeknek
kellemes üdülést nyújt a budakeszi erdőben lévő ózondús levegőjű
"Tábor"
üdülőtelep. Érdeklődők írjanak a vezetőségnek.
1951-ben a Tábor Üdülő államosításával hosszú évtizedekre megszűnt a
lehetősége egy hasonló intenzitású, kiterjedt, intézményhez kötődő
egyházi szolgálatnak. De hála Istennek, nem csak a múltra emlékezhetünk,
hanem arra is, hogy Budakeszi 10 évvel ezelőtt visszakerült az egyházhoz. S
a diakónia újra jelenünk része lett.