Lakatos Judit: Ifjúsági munka a metodista egyházban Hogy itt-ott hallassuk szavunkat (MIX 2002. január)

Érdekes, hogy a metodista egyházban évtizedekig nem volt külön missziói munkaterület az ifjúság körében végzett munka. A gyerekek között folyó evangélizáció kezdettõl nagy figyelmet kapott, talán azt a korosztályt tartották a legelveszettebbnek, legkiszolgáltatottabbnak (s ha a háború után apátlanul, anyátlanul csellengõ gyerekek ezreire gondolunk, jogosan is). Az ébredési idõkben nem volt jelentõsége, hogy az ifjúságnak sajátos érzésvilága, gondolkodásmódja, érdeklõdése van, hiszen tömegesen csatlakoztak egyházakhoz, keresztyén ifjúsági egyesületekhez.

Olvashatunk azonban néhány érdekes kezdeményezésrõl, például a máig mûködõ Otthonról, ahol kezdetben. fiúk, majd késõbb lányok is olcsón kaptak szállást. A Budapesten tanuló, dolgozó fiatalok számára kínált menedéket az egyház. Ezt a munkát kezdettõl nemcsak szociális tevékenységnek, hanem missziós szolgálatnak is tekintették.

Tudjuk azt is, hogy a budapesti fiatalok rendszeresen tartottak ifjúsági találkozókat Budakeszin a két világháború között. A német gyülekezet ifjúsági egyletének vezetõje, Fleps Valter volt egy idõben a lelke ezeknek a találkozóknak.

Igazi karizmatikus vezetõt azonban csak a 30-as évek végén, Hecker Henrik személyében kaptak a metodista ifjak. 1938-tól az egyházi újságban, a Békeharangban egy rovatot szenteltek az ifjúsági híreknek, hogy itt-ott hallassuk szavunkat és ápolhassuk kapcsolatainkat.

Hecker Henrik szegedi lelkész elsõ cikkében megtérésérõl írt, arról, miben látja a hit erejét a fiatalok életében, s milyen a hívõ fiatal ember. Valaki megválasztásom után azt kérdezte tõlem, mi a programom az ifjúsággal. Feleletem: Egy Krisztusban boldog és benne örvendeni tudó ifjúság.

A róla szóló visszaemlékezéseket olvasva, a róla készült képeket nézegetve nem kételkedhetünk, hogy õ valóban Krisztusban
örvendezõ ember volt, s azok is, akik a közelében lehettek. A régi újságokat lapozgatva az ifjúsági rovatban pezsgõ ifi élet áll
elõttünk. Bizonyos vagyok benne, hogy a lendületet az újságon keresztül kapták az egymástól addig távolélõ, egymásról mit sem tudó ifjúsági csoportok.

1938 nyarán elõször országos ifjúsági találkozót szervezett Hecker Ádám és Hecker Henrik a budapesti német gyülekezet ifjúsága segítségével.

Legtöbben Nyíregyházáról jöttek, de voltak györkönyiek, szegediek is. A MEKDSZ, KIE, Bethánia és más ifjúsági egyletek találkozói mintájára szervezték meg a metodista csendesnapot, áhítattal, bibliatanulmányozással, játékkal, esti elõadásokkal.

A következõ években ezek a találkozók rendszeressé váltak, úgy tûnik, komolyan vették, amit egy beszámolóban írtak: A fiatalságot legsajátosabban a közösség utáni vágy jellemzi.

1939-ben, a háború elõestéjén Kárpátalja visszacsatolása után váratlanul egy új gyülekezettel gyarapodott a magyar metodista
egyház. Még abban az évben nyáron a nyíregyházi ifjúság meg is látogatta az ungvári és az ókemencei gyülekezetet.

1941-ben, a délvidéki területek visszacsatolása után a szegedi fiatalok rándultak át a zentaiakhoz. A györkönyiek a kaposszekcsõiekkel, kaposváriakkal mentek kirándulni.

1940 pünkösdjén pedig a pesti ifjúság hajózott el Paksig, majd onnan átsétáltak Györkönybe elcsendesedésre és kölcsönös megismerésre. Hecker Henrik fáradhatatlanul szervezett, egyik ötletet a másik után tette közzé, hogy az egyház ifjúságát összehozza. Például javasolta, hogy a gyülekezeti ifjúságok hirdessenek levelezõ estéket. A megadott idõpontra leveleket vártak az ország többi ifjúságától, amire az ifiórán közösen válaszoltak. A cél az volt, hogy megismerkedjenek a
metodista ifjak. A következõ számokban egy sor sikeres levelezõ estérõl számoltak be.

Õ javasolta azt is, hogy az év egy vasárnapja, egészen pontosan május elsõ vasárnapja legyen az ifjúságé. Ezen a napon az
igehirdetés, a kollekta az ifjúság céljait szolgálta.

Talán nem tévedünk, ha azt feltételezzük, hogy ezekkel a rendszeressé váló ifjúsági csendesnapokkal, s a nyomukban meginduló látogatásokkal, közös kirándulásokkal, levelezéssel lett az egyház az, ami ma is, egy nagycsaládi közösség, ahol a nyíregyháziak baja fáj Györkönyben, s a szegediek sikereinek örültek Kaposváron is.

A beszámolókból úgy tûnik, a háború elõtti években az ifjúság lett az egyház motorja, s a gyülekezetek mindenütt megújultuk, ahol lelkes, szolgálatkész ifjúsági csoportok mûködtek.