Lakatos Judit: Ifjúsági munka a metodista
egyházban Hogy itt-ott hallassuk szavunkat (MIX 2002. január)
Érdekes, hogy a metodista egyházban évtizedekig nem volt külön missziói
munkaterület az ifjúság körében végzett munka. A gyerekek között folyó
evangélizáció kezdettől nagy figyelmet kapott, talán azt a korosztályt
tartották a legelveszettebbnek, legkiszolgáltatottabbnak (s ha a háború után
apátlanul, anyátlanul csellengő gyerekek ezreire gondolunk, jogosan is). Az
ébredési időkben nem volt jelentősége, hogy az ifjúságnak sajátos érzésvilága,
gondolkodásmódja, érdeklődése van, hiszen tömegesen csatlakoztak egyházakhoz,
keresztyén ifjúsági egyesületekhez.
Olvashatunk azonban néhány érdekes kezdeményezésről, például a máig működő
Otthonról, ahol kezdetben. fiúk, majd később lányok is olcsón kaptak szállást.
A Budapesten tanuló, dolgozó fiatalok számára kínált menedéket az egyház.
Ezt a munkát kezdettől nemcsak szociális tevékenységnek, hanem missziós
szolgálatnak is tekintették.
Tudjuk azt is, hogy a budapesti fiatalok rendszeresen tartottak ifjúsági találkozókat
Budakeszin a két világháború között. A német gyülekezet ifjúsági
egyletének vezetője, Fleps Valter volt egy időben a lelke ezeknek a találkozóknak.
Igazi karizmatikus vezetőt azonban csak a 30-as évek végén, Hecker Henrik
személyében kaptak a metodista ifjak. 1938-tól az egyházi újságban, a Békeharangban
egy rovatot szenteltek az ifjúsági híreknek, hogy itt-ott hallassuk szavunkat
és ápolhassuk kapcsolatainkat.
Hecker Henrik szegedi lelkész első cikkében megtéréséről írt, arról,
miben látja a hit erejét a fiatalok életében, s milyen a hívő fiatal
ember. Valaki megválasztásom után azt kérdezte tőlem, mi a programom az ifjúsággal.
Feleletem: Egy Krisztusban boldog és benne örvendeni tudó ifjúság.
A róla szóló visszaemlékezéseket olvasva, a róla készült képeket nézegetve
nem kételkedhetünk, hogy ő valóban Krisztusban
örvendező ember volt, s azok is, akik a közelében lehettek. A régi újságokat
lapozgatva az ifjúsági rovatban pezsgő ifi élet áll
előttünk. Bizonyos vagyok benne, hogy a lendületet az újságon keresztül
kapták az egymástól addig távolélő, egymásról mit sem tudó ifjúsági
csoportok.
1938 nyarán először országos ifjúsági találkozót szervezett Hecker Ádám
és Hecker Henrik a budapesti német gyülekezet ifjúsága segítségével.
Legtöbben Nyíregyházáról jöttek, de voltak györkönyiek, szegediek is. A
MEKDSZ, KIE, Bethánia és más ifjúsági egyletek találkozói mintájára
szervezték meg a metodista csendesnapot, áhítattal, bibliatanulmányozással,
játékkal, esti előadásokkal.
A következő években ezek a találkozók rendszeressé váltak, úgy tűnik,
komolyan vették, amit egy beszámolóban írtak: A fiatalságot legsajátosabban
a közösség utáni vágy jellemzi.
1939-ben, a háború előestéjén Kárpátalja visszacsatolása után váratlanul
egy új gyülekezettel gyarapodott a magyar metodista
egyház. Még abban az évben nyáron a nyíregyházi ifjúság meg is látogatta
az ungvári és az ókemencei gyülekezetet.
1941-ben, a délvidéki területek visszacsatolása után a szegedi fiatalok rándultak
át a zentaiakhoz. A györkönyiek a kaposszekcsőiekkel, kaposváriakkal mentek
kirándulni.
1940 pünkösdjén pedig a pesti ifjúság hajózott el Paksig, majd onnan átsétáltak
Györkönybe elcsendesedésre és kölcsönös megismerésre. Hecker Henrik fáradhatatlanul
szervezett, egyik ötletet a másik után tette közzé, hogy az egyház ifjúságát
összehozza. Például javasolta, hogy a gyülekezeti ifjúságok hirdessenek
levelező estéket. A megadott időpontra leveleket vártak az ország többi
ifjúságától, amire az ifiórán közösen válaszoltak. A cél az volt, hogy
megismerkedjenek a
metodista ifjak. A következő számokban egy sor sikeres levelező estéről számoltak
be.
Ő javasolta azt is, hogy az év egy vasárnapja, egészen pontosan május első
vasárnapja legyen az ifjúságé. Ezen a napon az
igehirdetés, a kollekta az ifjúság céljait szolgálta.
Talán nem tévedünk, ha azt feltételezzük, hogy ezekkel a rendszeressé váló
ifjúsági csendesnapokkal, s a nyomukban meginduló látogatásokkal, közös
kirándulásokkal, levelezéssel lett az egyház az, ami ma is, egy nagycsaládi
közösség, ahol a nyíregyháziak baja fáj Györkönyben, s a szegediek
sikereinek örültek Kaposváron is.
A beszámolókból úgy tűnik, a háború előtti években az ifjúság lett az
egyház motorja, s a gyülekezetek mindenütt megújultuk, ahol lelkes, szolgálatkész
ifjúsági csoportok működtek.