Lakatos Judit: Konferenciázó metodisták
(MIX 2002. április)
A Békeharang régi számait lapozgatva nem győzünk csodálkozni, mennyi
konferencia zajlott a metodista egyházban. Rendszeresen tartottak a gyülekezetek
negyedévi konferenciákat, minden évben országos konferenciát is tartott az
egyház. a megfelelő szintű, választott fórum hozott. Más szabadegyházak
is követnek hasonló gyakorlatot.
Kevesebben tudják talán, hogy konferenciának hívtak minden hitmélyítő
alkalmat is, ma inkább csendesnapokat mondanánk. Ezekből sem volt kevés. S bármily
meglepő, a ma már minden egyházban megrendezett hitmélyítő konferenciák
eredete a metodista mozgalomban található. Az angolul camp meeting-nek
nevezett összejövetelek mibenléte felől sincs igazán konszenzus a történészek
között, még kevésbé az első tábor idejéről és helyéről. Vannak, akik
John Wesley és George Withefield szabadtéri istentiszteleteikben látják e
sajátos hitéleti alakalom gyökerét, mely Észak-Amerikában lett igazán népszerű,
s ott nyerte el formáját.
Két évszázad alatt sokat változtak a metodista táborok, de a lényeg, az ébredés
ösztönzése, a gyülekezetplántálás, a nevelés, a misszió, a közösség
építés mint cél végig jellemzője maradt. Az első táborok spontán jöttek
létre délen, délnyugaton, Carolina és Georgia államban. Az egyik legelső
összejövetelt Észak-Karolinában tartották a Füves Patak partján. Itt már
korábban kialakult egy kis gyülekezet, amelynek azonban saját templomot nem
sikerült felépíteni.
1794 nyarán a hívek egy hatnapos összejövetelt terveztek a lelki megújulás
érdekében, melyre olyan sokan érkeztek, hogy a patak partján egy lombsátort
kellett építeni, ahol a közös összejöveteleket tartották. Az emberek éjszaka
is együtt maradtak, a többség a társzekereken aludta, amin érkezett.
A tábor sikerén felbuzdulva váltak rendszeressé a Füves Patak partján a táborok.
Ezeken az alkalmakon több híres amerikai prédikátor kapott elhívást. Az
1790-es években tartott első táborok nem mind zajlottak ilyen békésen,
volt, ahol a szövetség katonái gyújtották fel a sátrakat és feloszlatták
az összejövetelt. Azt azonban nem tudták megakadályozni, hogy egyre népszerűbbek
ne legyenek a keresztyén táborozások, közös lelki gyakorlatok.
A lelki növekedés és a misszió lehetőségét látták benne a 30-as években
Magyarországon is. A növekvő egyház, az ébredési időszak jellemzője
volt, hogy az emberek keresték egymás társaságát, szívesen vonultak ki egy
időre a hétköznapok világából, hogy lelki áldásokat kapjanak.
Aki mindig csak ád, annak végre kifogy tartaléka, ha soha nem nyer kiegészítést
vagy friss erősítést. Egymás gondolatainak és
tapasztalatainak kicserélésére épp oly szüksége van a prédikátoroknak,
mint az elcsendesedésre, imádkozásra és biblia-
olvasásra. A Methodizmus nagy mozgalmának egyik titka a sok konferencia. Aki
ezt nem látja és nem értékeli, az még nem hatolt az evangéliumi mozgalmak
mélyére. A Methodizmus a világ legnagyobb szabad-egyháza. Ezzé sohasem válhatott
volna, ha nem állandóan erősítette volna magát konferenciákon. írja a Békeharang
névtelen cikkírója, buzdítva a gyülekezeti tagokat a konferenciákon való
részvételre, az utazók anyagi támogatására.
Néhány táborról olvashatunk rövid beszámolókat, néhányról fénykép is
fennmaradt. Arról azonban, hogy miben is rejlett az igazi erejük, népszerűségük,
csak a résztvevők tudnának beszámolni. Mi csak az egyház létszámának,
missziói erejének növekedését nyugtázhatjuk. A számos csendesnap biztos
nem kis szerepet játszott a 30-as évek ébredésében.