Lakatos
Judit: A metodizmus rövid története
A
metodizmus a XVIII. századi Angliában indult vallási mozgalom, mely az
anglikán egyház kiüresedett vallásosságával szemben a személyes megtérés
és a megszentelt élet fontosságát hirdette. A kor
ellentmondásokkal volt terhes. A modern politikai intézmények, polgárosodás,
az anyagi jólét növekedésének félreismerhetetlen jelei mellet az
irigyelt Anglia életének voltak árnyoldalai is. A városokba özönlő
nincstelenek kiszakadva a biztonságot nyújtó hagyományos közösségekből
a bűnözés, a szegénység, járványok áldozataivá váltak. A szolidaritás
gondolatát felvilágosult, érző szívű arisztokraták hintették el a köztudatban,
s a metodista mozgalomnak nem kis szerepe volt abban, hogy az elesettekről
való gondoskodás intézményes formát öltött, s a jóléti társadalmak
életének magától értetődő elemévé vált.
A
metodista mozgalom alapítói, az oxfordi teológushallgató John és Charles
Wesley, barátaik heti rendszerességgel tanulmányozták a Bibliát és bűnvalló
lelki közösségben igyekeztek az Isten előtt
megfelelő életet élni. Ezt a vallásos buzgalmukat társaik különböző gúnynevekkel
illették, közülük való a metodista elnevezés ("módszereskedők")
- utalva az alkalmak rendszeres voltára. Végül megtartották a korábbi
"metodista" gúnynevet, tekintettel arra, hogy a görög eredetű
metodista szó egyik alapjelentése: "úton lenni" - kifejezte a
mozgalom, majd egyház által képviselt lelkiség lényegét.
A
lelkésszé szentelt John és Charles Wesley, George Withfield és társaik prédikációi
tömegeket vonzottak. Az evangéliumot a legszegényebbek között is hirdették,
küzdöttek az alkoholizmus, a rabszolgatartás ellen. Az ipari forradalom
okozta nyomorúságra az együttérzés, a cselekvő szeretet volt a válaszuk,
s ezzel a társadalom forradalmi átalakulását idézték elő.
Az
anglikán egyház megújítására 1738-ban indított mozgalom alapítói szándéka
ellenére egy önálló egyház megalakulásához vezetett. Bár a metodisták
az egyház hűséges fiai voltak, teológiai tanításával, az egyházrenddel
nem fordultak szembe, az egyház vezetői eltiltották őket a szentségek
kiszolgáltatásától, sok helyen a templomokban való prédikálástól is.
Ez a körülmény, s az országban tapasztalt lelki éhség indította arra
John Wesley-t, hogy szabad ég alatt prédikáljon, majd lelkészeket
szenteljen és ruházzon fel a szentségek kiszolgáltatásának jogával.
Wesley 1791-ben bekövetkezett halála után került sor arra, hogy az addig
szövetség formájában működő mozgalom egyházzá szerveződött.
A
XVIII. század közepén a metodista mozgalom eljutott az Ír-szigetekre, majd
lelkes prédikátorok révén az Újvilágba is. A XIX. században amerikai
metodista lelkészek hozták el Európába a missziós lelkületet, s kezdték
meg a metodizmus terjesztését a kontinensen is. Idő közben a metodista
mozgalom számtalan irányzat és egyház megalakulásához vezetett.
1968-ban, egy hosszú egyesülési folyamatnak köszönhetően a világ
metodista gyülekezeti újra egy egyházban egyesültek, mely az Egyesült
Metodista Egyház (United Methodist Church) nevet viseli. Tagjainak száma
akkor 11 millió volt. Ma 108 országban 70 millió metodista él a világon.