Lakatos Judit: A metodizmus rövid története

A metodizmus a XVIII. századi Angliában indult vallási mozgalom, mely az anglikán egyház kiüresedett vallásosságával szemben a személyes megtérés és a megszentelt élet fontosságát hirdette. A kor ellentmondásokkal volt terhes. A modern politikai intézmények, polgárosodás, az anyagi jólét növekedésének félreismerhetetlen jelei mellet az irigyelt Anglia életének voltak árnyoldalai is. A városokba özönlő nincstelenek kiszakadva a biztonságot nyújtó hagyományos közösségekből a bűnözés, a szegénység, járványok áldozataivá váltak. A szolidaritás gondolatát felvilágosult, érző szívű arisztokraták hintették el a köztudatban, s a metodista mozgalomnak nem kis szerepe volt abban, hogy az elesettekről való gondoskodás intézményes formát öltött, s a jóléti társadalmak életének magától értetődő elemévé vált.

A metodista mozgalom alapítói, az oxfordi teológushallgató John és Charles Wesley, barátaik heti rendszerességgel tanulmányozták a Bibliát és bűnvalló lelki közösségben igyekeztek az Isten előtt megfelelő életet élni. Ezt a vallásos buzgalmukat társaik különböző gúnynevekkel illették, közülük való a metodista elnevezés ("módszereskedők") - utalva az alkalmak rendszeres voltára. Végül megtartották a korábbi "metodista" gúnynevet, tekintettel arra, hogy a görög eredetű metodista szó egyik alapjelentése: "úton lenni" - kifejezte a mozgalom, majd egyház által képviselt lelkiség lényegét.

A lelkésszé szentelt John és Charles Wesley, George Withfield és társaik prédikációi tömegeket vonzottak. Az evangéliumot a legszegényebbek között is hirdették, küzdöttek az alkoholizmus, a rabszolgatartás ellen. Az ipari forradalom okozta nyomorúságra az együttérzés, a cselekvő szeretet volt a válaszuk, s ezzel a társadalom forradalmi átalakulását idézték elő.

Az anglikán egyház megújítására 1738-ban indított mozgalom alapítói szándéka ellenére egy önálló egyház megalakulásához vezetett. Bár a metodisták az egyház hűséges fiai voltak, teológiai tanításával, az egyházrenddel nem fordultak szembe, az egyház vezetői eltiltották őket a szentségek kiszolgáltatásától, sok helyen a templomokban való prédikálástól is. Ez a körülmény, s az országban tapasztalt lelki éhség indította arra John Wesley-t, hogy szabad ég alatt prédikáljon, majd lelkészeket szenteljen és ruházzon fel a szentségek kiszolgáltatásának jogával. Wesley 1791-ben bekövetkezett halála után került sor arra, hogy az addig szövetség formájában működő mozgalom egyházzá szerveződött.

A XVIII. század közepén a metodista mozgalom eljutott az Ír-szigetekre, majd lelkes prédikátorok révén az Újvilágba is. A XIX. században amerikai metodista lelkészek hozták el Európába a missziós lelkületet, s kezdték meg a metodizmus terjesztését a kontinensen is. Idő közben a metodista mozgalom számtalan irányzat és egyház megalakulásához vezetett. 1968-ban, egy hosszú egyesülési folyamatnak köszönhetően a világ metodista gyülekezeti újra egy egyházban egyesültek, mely az Egyesült Metodista Egyház (United Methodist Church) nevet viseli. Tagjainak száma akkor 11 millió volt. Ma 108 országban 70 millió metodista él a világon.