Gyermekmunka Bizottság 2004

 
"Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa (...) Ekkor (Jézus) átkarolta és kezét rájuk téve megáldotta őket."

Jörg Zink írja le egyik könyvében ezzel az igével kapcsolatban a következőket: "Megáldotta őket. Az áldás szó idegenül cseng számunkra, pedig valami nagyon közelit és megfoghatót jelent. Ha áldás van egy életen, akkor van értelme. Fejlődik. Növekszik. Feloldóan, támogatóan, felszabadítóan hat másokra. Az ember próbálkozásai szerencsével járnak, munkái sikerülnek. A fáradozás nem emészti föl az életet, hanem értelme van, és megtermi gyümölcsét. A vége nem rezignáció, hanem aratás. Az áldott életű öregedő ember nem pusztul el, hanem megérik, világosabbá és szabadabbá válik, s a végén "az élettől jóllakottan" hal meg. (...) Amikor Jézus gyermekeket áld meg, ezzel azt mondja: Adja Isten, hogy növekedjetek és fejlődjetek! Adjon nektek békességet. Adja meg a testi javakat, és adja meg a lélek üdvét. Tegyen titeket érett, felnőtt emberekké, Isten fiaivá és lányaivá, akik biztosak az élet értelmében és értékében."

A szerző az isteni áldásról beszél ebben a rövid részben, mely az ember életének értelmet, célt és irányt szab. Amikor Jézus itt megszólal, elsőként az ő tanítványaihoz beszél. Számára a megütközést ebben az esetben nem az okozza, hogy a tanítványok erőteljesen rászólnak (epitimaw - megdorgál, tiszteletet parancsolóan utasít, beszél) a gyermekekre, hanem a szemlélet, ahogyan a kicsinyekre, mint a társadalom szükséges de inkább akadályt jelentő tagjaira tekintenek. Egyre több gyermek nő fel úgy, hogy a szülők közül valamelyik nem él együtt a családdal. A kicsinyek, a jelentéktelenek: így a gyermekek, idősek, valamint a deviáns és sérült emberek egyre nagyobb terhet jelentenek a társadalmunk számára is. Jézus szerint azonban a helyes hozzáállás nem az ő személyük negligálása, az értéktelenség éreztetése, hanem épp ellenkezőleg: a családunkba, életünkbe való befogadásuk. Amennyiben az értékesség érzését, a szeretet légkörét nyújtjuk számukra, akkor valóban a fizikai, lelki és szellemi fejlődés jellemezheti őket. Ez a befogadás azt is jelenti, hogy Jézus közelébe engedjük, vezetjük őket. Közhelyként hangzik, hogy a gyermekeket szinte nem is kell Jézushoz vezetni, egy bizonyos korban, mert mennek maguktól is, csak akadály ne legyünk számukra. Az, hogy mi lesz a gyermekekből, milyen felnőttek, szülők lesznek, elsősorban tőlünk, tanítványoktól és szülőktől kéri számon Isten. Amennyiben ezt nem vállaljuk, akkor visszájára fordulva nem a szülő beszél tiszteltet parancsolóan a gyermekkel, hanem a gyermek a szülővel. Nem a szülő tudja az utat a gyermek számára, hanem a gyermek a szülő számára. Jézus a gyermekek számára áldást kínál, mely egész életükön át végigkíséri őket. Ez az áldás az Ő közelében van.

Az elmúlt konferenciai évben a Bizottság a gyülekezeti munkát hangsúlyozta különös tekintettel annak hármas jelentésére. Az első esetben ez a gyülekezet belső erőforrásainak a minél jobb, teljesebb kiaknázását jelentette, kiemelve a játszóházak és a családi istentiszteletek megrendezését. Másodszor a gyülekezeti munka a gyülekezet kifelé, tehát nem a közösségeinkhez tartozó gyermekek és szülők felé fordulást jelentette. Harmadszor pedig az egyik legfontosabbat: a rendszeres gyermekalkalmakat említettük meg.

A meghirdetett programunkat tehát egy mondatban így is összefoglalhatnánk: "Gyermekek a gyülekezeti közösségben". Idén a bevezetőben felvetett gondolatokat továbbfűzve szeretnénk a szülők és gyermekek kapcsolatát a gyülekezetek szívére helyezni. Egyre több olyan gyermek jön közösségünkbe, aki különböző okokból csonka családban él. Szeretnénk újból hangsúlyozni, hogy gyülekezeteink, ha nem is pótolják a szülőket, a családokat, mégis Jézus közelségével, a szeretet, elfogadás, befogadás érzésének közvetítésével gyógyulást hozhatnak számukra. Egyrészt újfent a családi istentiszteletek megrendezésére buzdíthatunk, másrészt pedig a májusi országos gyermekmunkás találkozó előadásának alaptémájára hívhatjuk fel a figyelmet, mely a szülők és a gyermekek kapcsolatára, a család kérdésére helyezi hangsúlyt.

A Bizottságról. Az elmúlt konferenciai évben a Bizottság három alkalommal ülésezett, és próbált meg a megadott feladatok alapján továbbgondolkodni. A bizottsági ülésekről szóló beszámolókat kiküldtük a körzetekbe. A leghangsúlyosabb alkalom a tavaly októberi, Szekszárdon megrendezett bizottsági ülés volt. Itt valamennyi témában sikerült továbblépnünk, melyek eredményei a bizottsági jelentésben később szerepelni fognak. A következő találkozásunkat a piliscsabai presbiteri hétre ütemeztük, ahol a csapat töredéke lehetett csak együtt. Így volt ez a március végi kiscelli utcai ülésünkön is. A tavalyi jelentésünkben voltak "némely nehezen érthető dolgok", amikor az országos munka koordinálása és a bizottság csapatként való összekovácsolódása közti feszültségről esett szó. "Problémát nem az országos munka koordinálása okozott, sokkal inkább az új csapat összekovácsolódása". A Bizottság munkája összehangoltabb volt az idei esztendőben, a kapcsolattartás az előző évhez képest javult, a tagok lehetőségeikhez mérten aktívan vettek részt a munkában, melyet a Konferencia előtt is szeretnék megköszönni nekik!

A 2003. Évi Konferencia által a Gyermekmunka Bizottság számára kijelölt feladatok listája alapján vesszük sorra, hogy mi valósult meg ezekből a tervekből az elmúlt évben.

Mindezek előtt azonban a körzetekkel való kapcsolattartásról néhány szót. Egyrészt a feldolgozásra került anyagok kiküldésével - pl. beszámoló egy családi istentiszteletről -, másrészt pedig az összejövetelekről, bizottsági ülésekről készült beszámolók kézbeadásával, a Bizottság folyamatosan értesítette a gyermekmunkásokat országos szinten. A különböző körzetekben más és más személy, akivel a Bizottság kapcsolatot tart. Ez az elmúlt időszakban minden körzetben egy-egy gyermekmunkást jelentett. Ez eleinte jó ötletnek tűnt, főleg a lelkészek sokrétű és rendszeres elfoglaltságaira való tekintettel. Később azonban világossá vált, hogy mindezek ellenére egy-egy gyülekezetben több szálon is szükséges lehet a kapcsolattartás. A Bizottság ezeket a helyi adottságokat figyelembe véve próbál meg kommunikálni az egyes körzetekkel. Bátorítunk minden gyermekmunkás vezetőt, hogy valamilyen rendszerességgel, de akár időszakosan is, üljenek le, és beszéljék át a körzetben folyó munkát, megfogalmazva az esetleges kérdéseket, kéréseket is. A Bizottság természetesen nem utasíthat, de ezzel a javaslattal szeretne élni.

Nézzük azokat a feladatokat, melyek az elmúlt naptári évhez köthetők. Elsőként a balinkai gyermektábor megszervezése és lebonyolítása. A tavalyi Évi Konferencia elé került az összeállított gyermekprogram, melynek lebonyolításában több körzet gyermekmunkásai is segítettek. A helyi adottságok ellenére a feldolgozott bibliai történteket a gyermekmunkások színvonalas módon adták elő, így a foglalkozások tartalmasak és változatosak voltak. Mindezt a szülők és a gyermekmunkások maguk is megerősítették a tábort követően.

Második feladatként országos gyermekmunkás találkozó és továbbképzés szerepelt a programban. A konferenciai és az iskolai év nem teljesen harmonizál egymással, ebből fakadóan erre a konferenciára nem tudunk egy sikeres gyermekmunkás találkozóról beszámolni. A jövő évvel kapcsolatban, ha úgy alakul, akár két ilyen lebonyolított találkozó is szerepelhet a jelentésben. Terveink szerint május 22-én, szombaton a kiscelli utcai Egyházközpontban tartjuk következő országos találkozónkat. A jelentés elkészítésének időpontjában az előadó személye még nem tisztázott, de a délelőtt témája valószínűleg a szülő-gyermek kapcsolatról szól majd. Délután a nyári családi tábor gyermekanyagának a bemutatása történik, illetve ekkor osztanánk ki, beszélnénk meg a feladatokat, felelősségi köröket a gyermekcsoportok beosztása alapján.

Harmadik feladatként országos serdülőtábor megszervezése és lebonyolítása állt előttünk. A Bizottság tavaly októberi ülésén javasolta a 2004. évi nyári országos serdülőtábor megszervezésének átgondolását. Nyári országos tábor szervezése helyett a nagyobb hangsúly az amúgy már működő regionális táborokra (pl. Szeged, Szolnok, Kaposszekcső, stb.) került. Az evangélizációs jellegű táborok, illetve a megtérésre hívás fontos feladat lenne. A pályázatok pénzforrásként való kihasználásának lehetőségét szintén támogatja a Bizottság. A serdülőtábor megszervezésének ötletét nem vetette el, azonban a nyári időszakról egy, az egyház által kevésbé "foglalt" időszakra, az őszi szünetre helyezte.

A 2004. évi tiszaligeti családi tábor gyermekanyagának előkészítése megtörtént. Az anyagok bemutatása, a programok felelőseinek kiválasztása, és a feladatkörök kiosztása a májusi gyermekmunkás találkozón esedékes.

A Board metodista gyermekanyag egyik részének magyar nyelvre fordítása elkészült, melyet a körzetekbe kiküldtünk. Emellett azzal a javaslattal éltünk, hogy azokat egy próbatanításon ki-ki vizsgáljon meg, és amennyiben a gyermekmunkások annak további vagy teljes lefordítását igénylik, újabb lépések várhatók. A 2004. évi piliscsabai presbiteri konferenciát jelöltük meg a visszajelzések határidejének. Kevés igazán használható vélemény született az anyaggal kapcsolatban, ezért következő lépésként újabb két javaslattal élünk a témával kapcsolatban.

A cserkészek programjáról Szuhánszky T. Gábor számol be.

A következő évre vonatkozó terveink szorosan kapcsolódnak az előző évi feladatokhoz. Kronológiailag haladva elsőként a májusi gyermekmunkás találkozón kiosztandó újabb anyagra szeretnénk néhány szó erejéig kitérni. Az Egyházközpont által kiküldött bizottsági feladatlistán nem szerepelt erre a konferenciai évre feladatként a családi istentiszteletek liturgiájának elkészítése, mégis az egyik legfőbb feladatunknak ezt tekintettük. A tavalyi jelentésünk szerint: "A feladat megoldásakor a bizottság nem az istentiszteletek liturgiáját készítette el, hanem az előadással illetve a közreadott anyaggal bátorítja a közösségeket ilyen alkalmak megszervezésére. Mivel eltérőek a gyülekezeteink összetételüket, szokásaikat, liturgiájukat tekintve, ezért csupán a gyakorlatban megvalósított, kipróbált tematikának, istentiszteleti rendnek van értelme. A következő évben, tehát a családi istentiszteletek menetét fogja a bizottság figyelemmel kísérni, és az egyes alkalmak anyagát összegyűjteni. A liturgia tervezet a következő konferenciai évre várható."

Az év közben továbbgondolkodva több javaslat is született. Az első ilyen, hogy gyűjtsük össze a gyülekezetektől ezen összejövetelek liturgiáját. Ez kis számban sikerült csupán, mely egyrészt a családi istentiszteletek hasonlóan alacsony számának volt köszönhető.

Másik oka, pedig az lehet, amennyiben megrendezésre is került egy-egy családi istentisztelet, a vázlata csak nagyon felületesen, nem a "nagyközönség" számára készült el, és visszamenőleg nagyon nehéz pl. egy igehirdetés vázlatát összeállítani. Sikerült azonban néhány ilyen vázlatot elkészíteni, melyeket a körzetekbe már kiküldtünk.

A Bizottság végül a következő döntést hozta: egy dossziét, mappát készít bizottsági költségvetésből valamennyi gyülekezet gyermekmunkásai számára, melyekbe ünnepkörönként - ezek főleg a gyermekeket érintő és a nagyon leterhelt egyházi ünnepköröket figyelembe vevő időszakokat jelentik - a begyűjtött, feldolgozott és gyülekezeti alkalmakon kipróbált vázlatok kerülnének. Ezt minden körzet a belátásának megfelelően használná föl, de bátoríthatna, motiválhatna újabb családi istentiszteletek megtartására. Ünnepköröknél az ádventi, virágvasárnapi, anyák napi, évzáró, évnyitó és hálaadó istentiszteletekre gondoltunk, kihagyva így a karácsonyi, nagyheti, húsvéti és pünkösdi istentiszteleteket.

A következő pont a májusi országos gyermekmunkás találkozó, melyet fentebb már részletesebben taglaltunk. Amennyiben valamely körzet gyermekmunkásai nem tudnának részt venni ezen az alkalmon, természetesen beszámolunk nekik az előadásról és az ötletbörzéről is.

Szintén megemlítésre került egy ún. "túlélőtábor" megszervezésének ötlete, mely az őszi szünetben kerülne megrendezésre. Ezt a tábort Tiszaligeten is hirdethetnénk, felmérve így az előzetes érdeklődést. A létszámot 10-15 főben, a korosztályt pedig 10-14 éves kor között határoznánk meg. Helyszínként a baranyai megyei Kisújbányát jelöljük meg. A "túlélőtábor" elnevezés leginkább a serdülőtábor nem szokványos jellegét jelenti, semmiképpen sem a nomád körülmények közötti vegetálást, vagy az életért folytatott küzdelmet. Szeretnénk cserkészeket is bevonni a szervezésbe, akik tanácsadókként, és segítőkként vehetnének részt ezen a pár napon. A téma később kerül kijelölésre. A pénzügyi terveinkben szintén szerepeltettük ezt a tételt.

A Board metodista anyagról szintén röviden beszámoltunk már, és említettünk két újabb javaslatot a továbblépéssel kapcsolatban. Az első: több, konkrét, tanítható lecke lefordítását kérjük, hogy azokat a körzetekben a gyermekek között kipróbálva, további véleményeket gyűjthessünk össze az anyaggal kapcsolatban. A Bizottság másik javaslata az esetleges magyar anyag kiegészítő részeire vonatkozik. Lehetséges lenne olyan ötleteket összegyűjteni, melyek a gyermekórák egy-egy részéhez adnának konkrét javaslatokat, gondolva itt elsősorban az aranymondások megtanításának módszereire, trükkjeire, ismétlő játékokkal kapcsolatos kreatív gondolatokra, stb., melyet azután tematizálhatunk is.

A költségvetési támogatásokkal kapcsolatos tervezetünk a Pénzügyi Bizottság elé került, kérjük annak elfogadását.

Idén is szeretném a Bizottság nevében megköszönni a gyermekmunkások, lelkészek és gyülekezetek odaadó és hűséges munkáját a gyermekek között! Adja Isten, hogy gyermekeink gyülekezeteinkben felnőve, közösségeink erős oszlopaivá váljanak.

A Gyermekmunka Bizottság nevében:

Budapest, 2004. április 5. Kovács Zoltán