Gyermekmunka Bizottság 2006

Egyik körzeti konferencián elhangzott gyermekmunkáról szóló jelentés mottója volt ennek az idézetnek utolsó sora. "Ez a magától: ez a Kegyelem". Elgondolkodtatott. Tervekről, munkáról és azok megvalósításáról szoktunk leginkább beszélni egy-egy ilyen jelentés kapcsán. Hűségről, odaadásról, imádságról, nekifeszülő emberekről. És itt az áll: "csak úgy magától". A márki "magától növő vetés" példázatában itt a görög automath (automaté) szó szerepel. Ma talán úgy mondanánk, hogy automatikusan? Keresztyén emberként szinte botrányos, ha azt hangsúlyozzuk: automatikusan. Azonnal egy automatára gondolunk, ahol néhány forint bedobásával és egy-egy parancs megadásával, a kívánt áruhoz juthatunk hozzá. Automatikusan. Ma nem értjük ezt az újszövetségi "automatét". Pont az ellenkezőjéről van szó: önmagától, nem pedig emberi kívánság alapján. Nem mi programozzuk be. Nem mi tartjuk kezünkben, hanem a Teremtő Isten. Nem mi használjuk a bibliai parancsszavakat, hanem Isten használ minket és az alkalmas időket a gyermekek közötti munkában is. A magától itt inkább azt jelenti, hogy az emberi szolgálatban és munkában Isten jelenlétével lehet számolni. Ez az isteni jelenlét az alapja és értelme valamennyi emberi kezdeményezésnek. A fentebb idézett jelentés így folytatja: "Ez az ige arra szabadít fel bennünket, hogy nem kell görcsösen teljesítményt produkálnunk, lelki munkában ez nem is lehetséges, hanem szabad látnunk, hogy magától növekszik a vetés."

A Gyermekmunka Bizottság semmiképpen sem a tétlenségre szeretne bíztatni ezekkel a gondolatokkal. Sokkal inkább a hűséges munkára, mely azonban mentes lehet bármiféle "görcsös" teljesíteni akarástól. Az utóbbi négy évben bizottsági vezetőként is ezt tapasztaltam meg. Voltak olyan kezdeményezések és munkák, melyek nagy lendülettel indultak, mégsem lett belőlük az, amit szerettünk volna. Más dolgok pedig szépen "maguktól" növekedtek fel, és lettek egyre erősebbek. Ebben a jelentésben elsősorban az előző négy évre szeretnénk visszatekinteni. Egyrészt a bizottsági munka, másrészt pedig a körzetekben - a gyermekek között - végzett szolgálat tekintetében.

Elsőként az elmúlt négy évről szeretnék a Bizottság nevében egyfajta összefoglalást és értékelést adni. Ez tartalmazza azokat a feladatokat, kezdeményezéseket, melyeket az elmúlt időszakban sikerült véghezvinni. Ezután azok a tervek következnek, melyek megvalósítása nem sikerült vagy nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna.

Az első csoportba tehát azok a kezdeményezések, munkák tartoznak, melyeket a Bizottság akkurátusan végigvezetett. (1) A gyermekmunkás találkozók évenkénti megszervezése, melyek az iskolai év vége felé kerültek megrendezésre az Egyházközpontban. Ezek az alkalmak egyre inkább "kétpólusú" alkalmakká váltak. Az egyik "pólust" mindig a találkozóval kapcsolatos téma szolgáltatta. Szó volt így: a családi istentiszteletekről, a szülő és gyermek kapcsolatának istenkép kialakulására gyakorolt hatásáról. Tavaly tavasszal pedig "Játék a gyermekek között" címmel hallhattunk előadást. Évről-évre elméleti és gyakorlati témák váltották egymást. A másik "pólus" vagy cél a gyermekmunkásoknak a nyári családi csendesnapokra való felkészítése volt. Itt beszéltük meg azokat a témákat, melyek egy-egy gyermekcsoportban a hét folyamán feldolgozásra kerültek. Elméleti és gyakorlati tapasztalatainkat oszthattuk meg egymással. Itt jelöltük ki a felelősöket is.

(2) A másik "program", melyet a Gyermekmunka Bizottság támogatott, a családi istentiszteletekkel kapcsolatos munkák voltak. Elsőként egy családi istentiszteleti liturgia összeállítását vállalta fel. Később ez egy gyűjteménnyé alakult át, melybe a különböző gyülekezetek családi istentiszteleti programjai kerültek bele. Így az istentisztelet menete: kezdve az énekektől, a kreatív javaslatokon át egészen az igehirdetés vázlatáig. Ez a kiadvány 2004. májusában került a gyülekezeti gyermekmunkások kezébe. A körzetekre bíztuk ennek bővítését és folytatását. A lelkészeket is bíztattuk ilyen alkalmak megtartására.

(3) Részben sikerült, részben pedig elvetélt az az ötlet, hogy a Gyermekmunka Bizottság, hasonlóan a nyári ifjúsági táborokhoz: találkozót szervezzen a serdülő fiatalok számára. Kétszer ígértük meg, egyszer sem teljesítettük. A megoldás végül a már működő regionális táborok szervezésében való anyagi és "szakmai" támogatás lett. Az elmúlt évben így ajánlottunk fel meghatározott összeget a szegedi, dombóvári és a miskolci körzet javára a serdülők közösségformáló alkalmait erősítendő/elősegítendő.

A szegedi serdülőtábor tavaly nyáron már hatodik alkalommal került megszervezésre. A táborról készült fotók és beszámoló a http://mix.metodista.hu címen megtekinthető. A tábor szervezőinek beszámolója szerint a folytatásban egy új serdülőcsoport is indult, mely kéthetente, rendszeresen működik azóta. A dombóvári-kaposszekcsői táborba egyik nap jómagam is ellátogattam. Isten áldásait tapasztalhatták meg ott is a résztvevők. Klári és Bandi valamint a résztvevő gyermekmunkások hűsége és odaadása, amely a tábor rendszeres megszervezésében kulcsfontosságú. A táborról való képes beszámoló - ahogy az előbbi is Khaled A. Lászlónak, Vigh Bencének és Domby Raymundnak köszönhetően - az ifjúsági honlapon látható. A miskolci körzet az alsózsolcai serdülő fiatalokkal való közös kirándulásra használja ezt az összeget.

Itt kell megemlíteni néhány anyagi jellegű dolgot. Az elmúlt évtől eltérően regionális programok megszervezésére a Bizottság nem különített el külön pénzügyi keretet. Ez annyit jelent, hogy ha egy-egy körzet valamilyen tábor megszervezésében egyházi támogatást szeretne igényelni, akkor erre vagy valamilyen regionális nem-egyházi pályázattal, vagy az egyház Pénzügyi Bizottságához benyújtott pályázattal van lehetősége. A központi táborok - így pl. a tiszaligeti családi tábor - megszervezésére, valamint az országos gyermekmunkás találkozók szervezéséhez természetesen rendelkezésre áll egy meghatározott keret.

(4) Egy olyan téma következik, amely egy-egy konferenciai jelentésben zárójelben már megemlítésre került. Ez pedig a pályázatok követésének és pályázatok megírásának lehetősége. Ez lapszéli megjegyzésből, centrális témává és "programmá" nőtte ki magát. Ezen lehetőségeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Egy gyermekmunkás vezető szavait szeretném itt idézni: "A központban tartott (2005.) pályázatkészítő előadáson talán sok mindent tanulhattunk, de azt gondolom, legnagyobb gondunk akkor van - és aki próbálta, az tudja - hogy hogyan fogalmazzuk meg, hogyan tegyük szakmailag elfogadhatóvá azt a munkát, amit egyébként lehet, hogy 20-30 éve nagy odaadással, lelkiismeretesen végzünk. A gyermekmunkás szolgálata pedagógusi, lelkészi munka ötvözete, talán sokunknak nincsen ehhez képesítése és elég nehéz formába önteni egy-egy pályázatban azt, amit egyébként Isten segítségével alkalmanként teszünk. Ha a Gyermekmunka Bizottság tudna ebben segítséget nyújtani biztosan mások is örömmel vennék." Úgy tapasztaltam, hogy az Egyházközpont abszolút nyitott az ilyen segítségekre. Igénybe lehet venni ezen kívül a regionális központokat is, ahol szintén nyitottak egy-egy pályázat megírásában való segítségre. Azonban a Gyermekmunka Bizottságnak is lépnie kell, fontosnak tartva az ilyen kérést. A következő év programja lehet a körzetek gyermekmunkásaival való szorosabb kapcsolat kialakítása a pályázatok megírása terén. Emellett azok a gyülekezetek is segítségre lehetnek, akik többször írtak már pályázatot.

(5) Végül. Félbemaradt a Board-anyag, a Wesley életéről szóló anyag és egy másik metodista gyermekmunkás anyag fordítása és sokszorosítása. Erről a 2003, majd a 2004-es konferencia jelentésben írtunk, de újabb lépések nem követték ezt.

A következő sorokban a Bizottság jövőjéről ejtenénk néhány szót. Az elmúlt négy évben egyre erősödött bennem az a gondolat, amit fentebb egy gyermekmunkás fogalmazott meg. Ti. több évtizede végzik hűségesen munkájukat a gyermekek között, melynek gyümölcsei is vannak. Tehát a Bizottság feladatai nyilvánvalóan nem a körzeti gyermekprogramok megszervezése és levezénylése. Lehet, hogy közhelynek tűnik, mások számára talán botránkoztató, de a Magyarországi Metodista Egyházban a gyermekek közötti munka a Gyermekmunka Bizottságtól függetlenül is hatékonyan működik. Ebben az elmúlt időszak csak megerősödtem. Néha szégyelltem magam azért, mert a Bizottság nem tudott igazán segíteni a körzeteknek. Ugyanakkor azonban örültem, hogy ilyen sokszínű, kreatív és hűséges munka folyik a gyermekek között.

Mégis vannak olyan feladatok, munkák, melyekhez a Bizottság támogatása, segítsége elengedhetetlen. (1) Egyrészt a gyermekmunkás továbbképzések további támogatása és valamilyen koncepció alapján történő előre tervezése. Itt említem meg a helyi és regionális felekezeti vagy felekezetközi továbbképzők figyelemmel kísérését és kihasználását. (2) A másik komoly feladat a pályázatokban való aktív segítségnyújtás. Ehhez az egyes körzetek gyermekmunkásainak és a bizottsági tagoknak a szoros együttműködésére van szükség. Ötletekben, kreativitásban nincs hiány. Talán a közelmúltban - az ifjúsági bizottság esetében - látott példa figyelembe vételével lehetne bevonni a "tágabb" bizottsági munkába minden körzetből egy-egy vezető gyermekmunkást. Míg a "szűkebb" bizottsági munkát olyan személyekre lehetne bízni, akik jártasak egy-egy elengedhetetlen területen. Így a pedagógiai, szervezési, pályázatírási, egyéb munkákban. (3) Ide tartozik egy harmadik fontos terület is: az Egyházközponttal való szoros kapcsolattartás is. Ez az elmúlt időszakban úgy gondolom megfelelő volt. (4) A fiatalok honlapján a Mix-honlapon egy kis link jelent meg az elmúlt években. Ide kattintva olvashatók a gyermekmunkás konferenciai jelentések. A fentebb említettük már a szegedi és a kaposszekcsői serdülőtáborról szóló képes beszámolókat is, melyek szintén itt jelentek meg. Ide került fel egy alkalommal az országos gyermekmunkás találkozó meghívója is. A honlap szerkesztői üdvözölték azt a felvetést, hogy esetleg a Gyermekmunka Bizottság is kaphatna egy linket ezen az oldalon. Akár az internetes hozzáféréssel rendelkező gyülekezetek is folytathatnának eszmecserét egy-egy témában, vagy ötletbörzét is rendezhetnének. (5) Végezetül fontos lenne az Ifjúsági Bizottság és a Gyermekmunka Bizottság munkájának valamilyen szintű összehangolása is. Elsősorban a serdülők, "kisifisták" helyzetével kapcsolatban. Erről később lesz még szó.

Térjünk át a körzetek munkájára. A gyülekezeti gyermekmunka városonként, körzetenként egészen eltérő képet mutat. Vannak olyan helyek, ahol több korosztályban és csoportban több gyermekmunkás végzi a szolgálatot. Máshol kevesebb a gyermek, de a köztük levő korkülönbségek viszonylag nagyok. Itt sokkal nehezebbek a rendszeres foglalkozások. Mégis vannak olyan tendenciák, melyek egyházszerte hasonló képet mutatnak. Legtöbb helyen a vasárnapi istentisztelettel egy időben zajlanak a gyermekfoglalkozások. Ilyenkor, általában az istentisztelet elején a gyermekek is részt vesznek. Több helyen a liturgiában, az istentisztelet menetében is szerepet kapnak. Ennek vannak hagyományai például Szolnokon, de Szegeden is rendszeres énekszolgálatot végeznek. Máshol a vasárnapi istentisztelettől függetlenül szombaton, vagy hétköznapokon végzik a gyermekmunkát. Általában a kisebb körzetekben - ahol házi istentiszteletek vannak - a gyermekórák ezek alatt az alkalmak alatt folynak. Van olyan körzet is, ahol a gyülekezet a konyhába szorult, mert a gyermekek többen vannak, mint a "felnőttek".

Szintén a vasárnapi alkalmakhoz kapcsolhatók a családi istentiszteletek is. A dombóvári a pesti vagy az óbudai körzetben ezeknek az alkalmaknak majdnem, hogy hagyománya van. Egy újabb kezdeményezéssé vált, hogy egy-egy játszóház ilyen istentisztelettel fejeződjön be. Itt nagyobb esély van arra, hogy kívülálló szülők is részt vegyenek egy gyülekezeti alkalmon.

Továbblépve a játszóházak azok az alkalmak, melyek általában egy ünnepkörben kerülnek megszervezésre. Több olyan körzet is van, ahol ezek rendszeresebb alkalmak. Ez talán a legbejáratottabb út a kívülálló gyermekek és szülők felé való közeledésre.

Az ünnepkörökhöz kapcsolódva a gyermekek szereplése is hagyományos. Verseket, hosszabb-rövidebb szerepeket tanulnak meg, a szülők és gyülekezet nagy büszkeségére.

Lelkészeink közül többen iskolákba is bejárnak, ahol hitoktatást végeznek. Emellett fontos a konfirmációs előkészítő, valamint egyéb programok, mint kirándulások, teaházak, stb. szervezése is.

A gyülekezeti gyermekmunkán belül még fontosnak tartom, hogy szót ejtsünk a serdülők helyzetéről. Ez gyülekezeteinkben az utóbbi években nagy kérdés volt. Többen a konfirmációt követően nem tudtak beilleszkedni egyetlen ifjúsági körbe sem. Mások egy megtérésélmény után érezték úgy, hogy magukra maradtak, hiszen nem voltak körülöttük hasonló korú, hasonló problémával küzdő fiatalok. Mások hiteles embereket kerestek/keresnek, és nagyon nyitottak, mégsem érzik azt az elfogadó közösséget, melyhez szívesen csatlakoznának. Többen identitás, pontosabban "felekezeti" identitásválsággal is küzdenek. Főként a 13-18 év közötti fiatalokra gondolok itt. Ők már kinőtték a gyerekcsoportokat, de sokan közülük nem igazán érzik otthon magukat a főiskolára járó vagy egyetemista fiatalok között.

Nem szabad azonban elfelejteni azt az örömteli dolgot, hogy a serdülőkre egyre többféle módon figyelnek oda közösségeinkben. (1) Több körzetben már sokadik alkalommal rendeztek nyáron serdülő táborokat. Gondolok itt a kaposszekcsői és a szegedi táborokra. Az utóbbi esetében egy serdülőalkalom is indult, mely rendszeres találkozókat jelent a fiatalokkal. Itt említeném meg a felsőerdősori újrainduló "kisifit" is. (2) Az ifjúsági táborok, melyeket az Ifjúsági Bizottság rendszeresen szervez, egyre "fiatalodnak". Ez azt jelenti, hogy - noha többen a helyi ifikben nem mindig találják meg a helyüket - mégis ezekre az alkalmakra el-elmennek. (3) Vannak olyan gyülekezetek, ahol a fiatalok a frissen konfirmáltakból kerülnek ki, esetleg az átlagéletkor alacsonyabb. Itt az ifjúsági órák biztosítják az ő lelkigondozásukat, fejlődésüket és az egyház ifjúsági vérkeringésébe való bekerülésüket. Ilyen például a kaposvári vagy a szolnoki ifi. (4) Végül itt említem meg a hitmélyítő táborokat és az utána következő falu evangélizációkat, ahol az alacsonyabb korosztály szép számmal képviselteti magát. Egyértelműen ezek azok a pontok, ahol a gyermekmunka összeér az ifjúsági munkával. Ezért tartanám fontosnak a Gyermekmunka Bizottság és az Ifjúsági Bizottság munkájának összehangolását a serdülők kérdésével kapcsolatban. A példák azt mutatják, hogy ahol foglalkoznak és törődnek velük, ott nagyon hálás és ragaszkodó csoport alakulhat ki belőlük.

"Magától" - idéztük Reményik versét. A gyerekek és fiatalok között végzett munka nem működik automatikusan. Törődni, foglalkozni kell velük. Fáradozni kell értük, és egyszer "csak úgy magától - friss gyümölcs terem". Tisztelt konferencia, kedves testvéreim: ha visszatekintünk akárcsak az elmúlt négy évre, láthatjuk ezeket a gyümölcsöket. Szabad észrevennünk és elfogadnunk a Szentlélek Isten munkáját gyülekezeteinkben, közösségeinkben. A kis tipegőktől, egészen a fiatallá serdülőkig. Isten ajándékai ők. Gondoljunk így rájuk.

Végül szeretném megköszönni a lelkészek, gyermekmunkások, ifjúsági munkások és a Gyermekmunka Bizottság tagjainak munkáját, segítségét és a gyülekezetek imádságait. Isten áldja meg életeteket!

A Gyermekmunka Bizottság nevében:

Budapest, 2006. április 11. Kovács Zoltán