2002. január - II. évfolyam 5. szám

Schauermann Péter: "...De akkor már inkább ötcenteseket dobáljanak fel..."

Hecker Héla: "...a riportalanyom két rendõr volt. Hosszúra sikerültek..."

Csernák Zsófia: "... gondoljatok sokat a szorgalmas metodista diákseregre..."

Fekete Zoltán: "...férfi és nõ végzetes egymásra nem találásának drámája..."

Kovács Zoltán: "...hallom, hogy jobban oda kellene figyelni a fiatalokra..."

Siptár Miklós: "...eltérõ módokon folytatják azt. Egymás körül kígyóznak..."

Khaled A. László:  "...nem tudják honnan jönnek. Nem emlékeznek..."

Kovács István: "...biztos jövõ van elõttem, nem, amit én terveztem, hanem..."

Lakatos Judit: "...pontosan május elsõ vasárnapja legyen az ifjúságé..."

Tagok legyünk vagy szabadok?

Khaled A. László

Boldog új évet. Itt az idõ. Na nem a 2002-es ikerszám miatt, amely egyébként valóban párját ritkító. Csak úgy mellesleg. Megérett az idõ. Például arra, hogy kimondjuk: testvérek, ez egy óriási egyház! No nem a magyarországi méreteit tekintve - bár ha a világ 50 millió metodistáját figyelembe vesszük, akkor még ezt a mondatot is igaznak tarthatjuk. Méreteknél azonban itt többrõl van szó. Óriási. Mert mindig csak az emberre tekint, mindig õt keresi és arra vágyik, hogy mindenkit meghívjon az "Úr asztalához". Nem számít semmi. Szabályok nélkül, aki õszintén meghallja és megérti a hívó szót, itt nem kaphat elutasítást. Mindenkit vár, a legkisebb kényszer és kötelezettség nélkül. Szabadon. Óriási dolog ez, s valljuk be ez nagyon is vonzó.

Itt az idõ. Arra is, hogy most már kimondjuk talán szomorún, elkendõzés nélkül és egyenesen azt az igazságot, hogy a metodista identitás mintha éppen válságát élné. Pontosabban: metodista tagnak lenni mintha manapság nem jelentene semmit. Erõs a mondat? Valóság. Ifjúsági szövetségünk alakuló fórumán szuperintendensünk veti föl e kérdést, amellyel ismerõseim sok éves tétovázásában már találkoztam. De személyes példák helyett, meggyõzõbb az, ha körülnéztek. Gyülekezetek ritkuló, vagy már-már nem létezõ tagfelvételei, a mindeközben lassan-lassan növekvõ közösségek, és némaság és néma szó arról, hogy mit is jelent metodistának lenni - ez lesz a kép három fõszereplõje.   

A dolog azért érdekes mert egyfelõl örömteli is. Mi nem akarunk senkit metodistává tenni. Végre egy hely, amely szabadnak hagy, nem akar korlátozni és névsorába venni. Végre egy hely, ahol nem az a fontos, hogy felekezetem római, vagy lutheri, kálvini, vagy éppen wesleyánus, bemerítõ vagy szombatos, hanem az egyetlen lényeget kívánja adni: a találkozást Istennel.

Tagok legyünk vagy szabadok? Ebben az egyházban csak felnõtt fejjel dönthetsz - s ez jó. Egészen személyesen. Jó lenne nem félni, a dolog ugyanis nem félelmetes. Ebben az igenben a metodista szabadságra mondunk igent, és ami a legfõbb: tagságod mindenekelõtt gyülekezetedet jelenti. És ha már itt tartunk: itt az idõ. Itt az idõ, hogy eldöntsd végre, te még mindig csak szimpatizáns vagy? Szinte jó lenne bevezetnünk e fogalmat. Egy barátom fordult meg néhány alkalommal közöttünk, majd kijelentette azt a megdöbbentõ dolgot, hogy õ szimpatizáns... Mi itt nõttünk fel. Évek óta "idejárunk". Még mindig csak szimpatizánsok? És végül tehát, mi a metodista? Testvérem ez személyes válaszod lesz. De jó lesz megjegyeznünk, hogy a szónak van jelentése. Nekem a "rendszeres" keresztény életet jelenti. Óriási dolog. Tagok legyünk vagy szabadok? Itt az idõ...