NAGY VILÁG
2002.
január
Sokat
gondolkodtam, kedves Olvasó, hogy miről írjak ez alkalommal. Arra jutottam,
hogy megengedem magamnak azt, hogy tanulmányaim területéről vegyem mostani
cikkem témáját. A közgazdaságtan sok ember számára elszomorító dolog
első hallásra, bár sokan talán nem is ismerik kellőképpen. Nem tagadom,
mint más tudományok, e stúdium is bővelkedik az unalmasabb, szárazabb ágakban.
Figyelmes vizsgálódás esetén azonban sok érdekességre figyelhetünk föl.
Egy érdekességről (vagy nevezzük aminek akarjuk), szeretnék most hírt
adni. A cím, amelyet ezen "előcikk" után megismétlek tulajdonképpen a
rovat címe. De ez esetben máshogy értendő, mint talán egyébként. (Igaz
nem tudom, hogy ki milyen érzésekkel gondol e rovat címére, mégis az általam
gondolt, tiszteletteljes, bámészkodó, rácsodálkozó felszólalás helyett,
most a "Nagy világ" cím inkább enyhén rémületteljes, vagy inkább értetlenkedően
csodálkozó felkiáltásként értelmezendő. Tehát:)
Nagy Világ!
Schauermann
Péter
Számomra
a csütörtök a hétvégi pihenés előtti utolsó nap. Csütörtök reggelenként
csak egy órám van, bár sokszor erre az egyre is nehéz bemenni, mert nálunk
szerda este van az ifjúsági óra, és többször előfordul, hogy nagyon későn
érek haza. Szóval ez a csütörtöki
óra a Bank és Pénzügyek címet viseli, és a fentiek ellenére általában
szívesen megyek be meghallgatni az előadást. Ez azért van, mert a tanár még
ezt a (számunkra is talán ) szárazabb témát egyéniségével nagyon színesé
és érdekessé tudja tenni. A nevezetes órán az értékpapírokról volt szó,
ami önmagában egyébként nem különösebben érdekfeszítő téma. Nem
szeretném untatni az olvasót az értékpapír (továbbiakban ép) közgazdasági
vagy jogi definíciójával, csak annyit szeretnék elmondani, hogy az értékpapírokat
az általuk megtestesített jogok alapján több osztályba sorolhatjuk. Vannak
pénzközvetítést megtestesítő értékpapírok, ilyen pl. a csekk, a váltó
(na nem az angol), vannak részesedési jogokat biztosító papírok, mint a részvény,
vagy beszélhetünk áruval kapcsolatos jogokról szóló papírokról, mint közraktárjegy
és hajóraklevél.
Ezeken
kívül Magyarországon még két kategória létezik. Az egyéb, amelyik a kárpótlási
jegyet jelenti, ugyanis ez semelyik másik értelmezés szerint sem értékpapír,
valamint az opciós papírok csoportja. A hivatalos nevük: tranzakcióra
vonatkozó jogot megtestesítő értékpapírok.
Ez azt jelenti, hogy két fél szerződést köt egymással, hogy az
egyik közülük egy meghatározott dolgot, egy meghatározott időben, egy
meghatározott árért megvehet. Ha én például feltételezem, hogy az egyik részvény
értéke (árfolyama) emelkedni fog, akkor szerződést kötök valakivel, hogy
a mai áron adja el nekem mondjuk egy hónap múlva a részvényeit. Ez nekem azért
lehet jó, mert ha egy hónap múlva a mainál magasabb a részvény ára, és
én akkor a mai áron megveszem, és magasabb áron adom el, akkor sokat
kereshetek ezzel. Ha viszont a részvény ára egy hónap múlva alacsonyabb
mint most, akkor nem veszek a barátomtól semmit, és így csak a szerződésben
foglalt opció díját vesztem el (meg esetleg a barátomat). Ez idáig tiszta,
és a brókerek között hétköznapi üzlet. Kis pénzért jogot vásárolok,
ha bejön, akkor nagyon jó, ha nem, akkor kicsit vesztettem az ügyleten. Ilyen
opciós "játékot" sok mindennel folytatnak. Jogokat árulnak részvényekkel,
árukkal, tőzsdeállással, hurrikánokkal és hőmérséklettel kapcsolatban.
MI?
Kérdezhetnénk. Igen, a hőmérséklettel. Illetve bármilyen mérhető dologra
köthető ilyen opció. Ez előnyös például a narancstermelők szempontjából,
mert így a nem megfelelő időjárás esetén be vannak biztosítva. José
Migel dél-amerikai narancstermelő tehát vehet opciót 10 C o-ról
szeptember 25-i szállításra. Ha a hőmérséklet mondjuk 30 fok, akkor
vesztett az ügyleten, de ez őt nem zavarja, mert a falu úszik a narancsban.
Ha pedig rossz az időjárás, akkor bezsebelheti a neki járó összeget. Vagy
egy biztosítótársaság novemberi szállításra vesz 100 km/órás szelet. Ha
a szél lassabban fúj, akkor ráfizetés. Ha viszont a szellőnk erősebben
lebegteti a ruhákat a szárítókötélen, akkor társaságunk bevételre tett
szert. Ami mellesleg, jól jöhet egy jelentősebb hurrikán okozta biztosítási
díj kifizetésénél. A lassú szél okozta opciós díj veszteségét meg inkább
kifizeti, mint hogy fogadja a károsultak hadát. De lehet ilyen opciót kötni
a tőzsdeárfolyamról is, vagy bármiről, ami mérhető, és amiben meg tudnak
a felek egyezni.
Nem tudom. Tekinthető ez az egész egyfajta biztosítási rendszernek, és ekkor még kedvező is. Lehet, hogy én vagyok túlzottan érzékeny, és nem kellene ilyenekből lelkiismereti kérdéseket gyártanom, de ennyi erővel arról is lehetne fogadásokat kötni, hogy a tőzsde elnöke holnap éppen mikor ér be az irodájába. Vagy melyik kocsiját vezeti éppen akkor reggel. Megoldható. Vagy némelyek azt figyelhetik, hogy van-e kalap a fején. De akkor már inkább ötcenteseket dobáljanak fel, és vizsgálják, fej lesz vagy írás, talán az a legolcsóbb. Nem ártanak senkinek, csak esetleg maguknak. De tudom a gazdaság bonyolult dolog, és a folyamatok összetettek. Ezért hát csak annyit mondok: Nagy Világ!