NAGY VILÁG

2002. január

 

Sokat gondolkodtam, kedves Olvasó, hogy miről írjak ez alkalommal. Arra jutottam, hogy megengedem magamnak azt, hogy tanulmányaim területéről vegyem mostani cikkem témáját. A közgazdaságtan sok ember számára elszomorító dolog első hallásra, bár sokan talán nem is ismerik kellőképpen. Nem tagadom, mint más tudományok, e stúdium is bővelkedik az unalmasabb, szárazabb ágakban. Figyelmes vizsgálódás esetén azonban sok érdekességre figyelhetünk föl. Egy érdekességről (vagy nevezzük aminek akarjuk), szeretnék most hírt adni. A cím, amelyet ezen "előcikk" után megismétlek tulajdonképpen a rovat címe. De ez esetben máshogy értendő, mint talán egyébként. (Igaz nem tudom, hogy ki milyen érzésekkel gondol e rovat címére, mégis az általam gondolt, tiszteletteljes, bámészkodó, rácsodálkozó felszólalás helyett, most a "Nagy világ" cím inkább enyhén rémületteljes, vagy inkább értetlenkedően csodálkozó felkiáltásként értelmezendő. Tehát:)

 

Nagy Világ!

Schauermann Péter

 

Számomra a csütörtök a hétvégi pihenés előtti utolsó nap. Csütörtök reggelenként csak egy órám van, bár sokszor erre az egyre is nehéz bemenni, mert nálunk szerda este van az ifjúsági óra, és többször előfordul, hogy nagyon későn érek haza.  Szóval ez a csütörtöki óra a Bank és Pénzügyek címet viseli, és a fentiek ellenére általában szívesen megyek be meghallgatni az előadást. Ez azért van, mert a tanár még ezt a (számunkra is talán ) szárazabb témát egyéniségével nagyon színesé és érdekessé tudja tenni. A nevezetes órán az értékpapírokról volt szó, ami önmagában egyébként nem különösebben érdekfeszítő téma. Nem szeretném untatni az olvasót az értékpapír (továbbiakban ép) közgazdasági vagy jogi definíciójával, csak annyit szeretnék elmondani, hogy az értékpapírokat az általuk megtestesített jogok alapján több osztályba sorolhatjuk. Vannak pénzközvetítést megtestesítő értékpapírok, ilyen pl. a csekk, a váltó (na nem az angol), vannak részesedési jogokat biztosító papírok, mint a részvény, vagy beszélhetünk áruval kapcsolatos jogokról szóló papírokról, mint közraktárjegy és hajóraklevél.

 

Ezeken kívül Magyarországon még két kategória létezik. Az egyéb, amelyik a kárpótlási jegyet jelenti, ugyanis ez semelyik másik értelmezés szerint sem értékpapír, valamint az opciós papírok csoportja. A hivatalos nevük: tranzakcióra vonatkozó jogot megtestesítő értékpapírok.  Ez azt jelenti, hogy két fél szerződést köt egymással, hogy az egyik közülük egy meghatározott dolgot, egy meghatározott időben, egy meghatározott árért megvehet. Ha én például feltételezem, hogy az egyik részvény értéke (árfolyama) emelkedni fog, akkor szerződést kötök valakivel, hogy a mai áron adja el nekem mondjuk egy hónap múlva a részvényeit. Ez nekem azért lehet jó, mert ha egy hónap múlva a mainál magasabb a részvény ára, és én akkor a mai áron megveszem, és magasabb áron adom el, akkor sokat kereshetek ezzel. Ha viszont a részvény ára egy hónap múlva alacsonyabb mint most, akkor nem veszek a barátomtól semmit, és így csak a szerződésben foglalt opció díját vesztem el (meg esetleg a barátomat). Ez idáig tiszta, és a brókerek között hétköznapi üzlet. Kis pénzért jogot vásárolok, ha bejön, akkor nagyon jó, ha nem, akkor kicsit vesztettem az ügyleten. Ilyen opciós "játékot" sok mindennel folytatnak. Jogokat árulnak részvényekkel, árukkal, tőzsdeállással, hurrikánokkal és hőmérséklettel kapcsolatban.

 

MI? Kérdezhetnénk. Igen, a hőmérséklettel. Illetve bármilyen mérhető dologra köthető ilyen opció. Ez előnyös például a narancstermelők szempontjából, mert így a nem megfelelő időjárás esetén be vannak biztosítva. José Migel dél-amerikai narancstermelő tehát vehet opciót 10 C o-ról szeptember 25-i szállításra. Ha a hőmérséklet mondjuk 30 fok, akkor vesztett az ügyleten, de ez őt nem zavarja, mert a falu úszik a narancsban. Ha pedig rossz az időjárás, akkor bezsebelheti a neki járó összeget. Vagy egy biztosítótársaság novemberi szállításra vesz 100 km/órás szelet. Ha a szél lassabban fúj, akkor ráfizetés. Ha viszont a szellőnk erősebben lebegteti a ruhákat a szárítókötélen, akkor társaságunk bevételre tett szert. Ami mellesleg, jól jöhet egy jelentősebb hurrikán okozta biztosítási díj kifizetésénél. A lassú szél okozta opciós díj veszteségét meg inkább kifizeti, mint hogy fogadja a károsultak hadát. De lehet ilyen opciót kötni a tőzsdeárfolyamról is, vagy bármiről, ami mérhető, és amiben meg tudnak a felek egyezni.

 

Nem tudom. Tekinthető ez az egész egyfajta biztosítási rendszernek, és ekkor még kedvező is. Lehet, hogy én vagyok túlzottan érzékeny, és nem kellene ilyenekből lelkiismereti kérdéseket gyártanom, de ennyi erővel arról is lehetne fogadásokat kötni, hogy a tőzsde elnöke holnap éppen mikor ér be az irodájába. Vagy melyik kocsiját vezeti éppen akkor reggel. Megoldható. Vagy némelyek azt figyelhetik, hogy van-e kalap a fején. De akkor már inkább ötcenteseket dobáljanak fel, és vizsgálják, fej lesz vagy írás, talán az a legolcsóbb. Nem ártanak senkinek, csak esetleg maguknak. De tudom a gazdaság bonyolult dolog, és a folyamatok összetettek. Ezért hát csak annyit mondok: Nagy Világ!