2002. július - II. évfolyam 11. szám

 

Szuhánszki Debóra: "...kellett hozzá egy édesapa, aki nem csak focizni szeret..."

Hecker Héla: "...5 óra tájban becsöngettem Mr. Halálhoz egy riportra..."

Csernák Zsófia: "...Vasárnap este görög táncház Hétfő délelőtt akadályverseny..."

Kovács Zsuzsa: "...Örökifjú tagunk Frigyes bácsi, aki sokszor a legfiatalosabb..."

Máté-Márton Anna: "...figyelmét kezdték lekötni a körülmények. Erős szél..."

Siptár Miklós: "...mely ismétlődés közben, lassan változó frázisokból áll..."

Gál Krisztina: "...A "korrupt, de nem gazember" Renault kapitányt játszó..."

Kiss Gyöngyi: "...Már nincsenek célok és nincsenek tervek..."

Lakatos Judit: "...büszke vagyok a Magyarországi Metodista Egyházra, hogy..."

 

 

Tervek és félelmek

Schauermann Péter

 

Ilyesmik kavarognak a fejemben mostanában ezzel a témával kapcsolatban. Tervek, elgondolások, ötletek; és félelmek, szorongások. Lehetőség és felelősség adott a munkához, rajtunk múlik (több minden mellett), hogy mi lesz belőle. Sokat dolgozott az előző bizottság, sok mindent szervezett és tervezett, és jó lenne náluk nem rosszabbul végezni a munkát. De bizonyos dolgokat valószínűleg nem fogunk tudni úgy csinálni mint eddig, bizonyos dolgokat talán máshogy is képzelünk stb. Jó lenne, ha négy év múlva örömmel tekinthetnénk vissza.

 

Mit szeretnék? Ha a gyülekezeti ifjúságok nyitott, vidám, jó közösségek lennének, (lehet, hogy már most is azok), amelyek Jézus Krisztusra tudnak mutatni, ahol emberek (jelen esetben fiatalok) tanulhatnak Istentől és egymástól, ahol az életük egyre jobban krisztusivá formálódhat, és ahol mindig van hely "pogányoknak", akik látnak valamit az Istennel való élet szépségéből. Szeretném, ha a bizottság egyéb teendői és feladatai mellett ebben tudná segíteni a csoportokat. Szeretném, ha beszélgetni tudnánk közösen, hogy most hol állunk, hova lehet és kellene eljutnunk, ebben milyen akadályaink vannak, és hogy tudunk egymásnak segíteni. Nem irányítani szeretnénk az ifiket, hanem segíteni őket, segíteni fejlődni, gondolkodni. Cselekvésre, igényességre, öntevékenységre, bizonyságtételre serkenteni. Szeretném, ha az ifik közötti kapcsolat még élőbb lehetne, ha a korábbi programok közül minél több tovább folytatódna, minél jobban. Szeretném, hogy a munka tudatosan, terveknek megfelelően és tervek alapján menjen. Szeretném, ha Isten akarata tudna megvalósulni, és minél többen személyesen megismernék az Úr Jézust.

 

De. Utána ez jut az eszembe. De ez sok idő és munka, és jut-e majd ezekből elég? És szeretném, ha közösen gondolkodnánk és dolgoznánk a közösért. Szeretném, hogy az emberek azt érezzék, hogy ez értük van, és miattuk. Szeretném, ha bölcsek tudnánk lenni és okosak, kreatívak és erősek.

 

Legutoljára pedig az jut eszembe (szégyellem, hogy csak most), hogy minket Isten rendelt erre a feladatra. Ő szeretné, ha neki dolgoznánk, az ő elképzelései szerint. Ha Ő erőt ad, akkor lesz legalább annyi, amennyi kell, meg bölcsesség is. Ez megnyugtató.

 

Kérlek, imádkozzatok értünk és a fentiekért!