2002. július

 

Cserkésztörténelem

Szuhánszky Debóra

 

A helyes út a boldogság eléréséhez az, ha másoknak szereztek boldogságot. Kíséreljétek meg ezt a földet egy kicsit jobb állapotban hátrahagyni, mint ahogy találtátok. (Bi-Pi)

 

Lord Baden-Powell volt a cserkészet megalapítója, mi cserkészek Bi-Pi-nek becézzük. Már gyermekként is kitűnt társai közül‚ életrevalósága, természetszeretete, örökös vidámsága miatt. Fiatal korában katonai pályára lépett. A gyarmati háborúk során kapcsolatba került a bennszülöttekkel, megtanulta tőlük, hogyan lehet úrrá a nehézségeken magárahagyatottan a legprimitívebb körülmények között is. Hazatérte után egy katonai kézikönyve nyomán nagy sikerre tett szert az angol fiatalok körében. Nem sokkal később (1907) a La Manche-csatorna egyik kis szigetén 20 fiúval megszervezte az első cserkésztábort, hogy könyvének eszméit a gyakorlatban is kipróbálja. Új könyve (Scouting for Boys) megjelenésével a cserkészet elindult világhódító útjára. Az első világháborúban a háborús országok cserkészei sebesültek ápolásában bizonyították be segítőkészségüket, majd a háború után új erővel indult a fejlődés. Az 1920-ban, Londonban megrendezett első jamboree-n (a világ cserkészeinek találkozója) 34 nemzet képviselte magát. A háborúban elszegényedett Magyarország azonban csak a második jamboree-n vett először részt, az itt megrendezett cserkészvilágbajnokságon a magyar versenycsapat Amerika és Anglia után 3. helyezést ért el. A negyedik világtalálkozót pedig hazánkban rendezték a gödöllői királyi parkban. Magyarországon 1910-ben alakultak az első csapatok (Keresztény Ifjúsági Egyesület, budapesti piaristák, Regnum Marianum). A cserkészeszme első magyar terjesztői: Szilassy Aladár, Megyercsy Béla és Sík Sándor, később pedig olyan nagy nevek is csatlakoztak a mozgalomhoz, mint Teleki Pál és dr. Papp Antal.

 

A Wesley János cserkészcsapat

A mi cserkészcsapatunk történetét, én mint vele felnőtt tag, koránt se tudom ilyen szárazan, adatokra szorítkozva elmondani. Elöszőr is kellett hozzá egy édesapa, aki nem csak focizni szeret, hanem bámilyen korú gyerekekkel és fiatalokkal foglalkozni. Már a kaposszekcsői ifjúságik mellett, de főleg után járta az országot vándor-sátor táborokkal. Ezekre a táborokra nemcsak metodista fiatalok indultak el, hanem azok barátai esetleg más felekezetekből, vagy olyanok akik nem is tartoztak semmilyen vallási csoporthoz és ezekben a táborokban hallottak először az esti áhitatokon Jézus Krisztusról. Miután 1989-ben a rendszerváltás után ismét megalakult a Magyar Cserkészszövetség‚ édesapám is felfigyelt ezekre a csapatokra. Akkor még azon gondolkodtunk, hogy a nevünk MECCS (Metodista Cserkész Csapat) lesz. Aztán 1994-ben Vítapusztán megrendeztük az első hivatalos cserkésztáborunkat és még ugyanebben az évben hat fiatal elvégezte a cserkészőrsvezető-képzőt ((tm)Véképző) és a következő évben pedig apa a tisztképzőt. Így szép lassan kialakult a 696-os számú Wessley János Cserkészcsapat, amely kezdetben a dombóvári metodista ifjúságot jelentette, de később a különböző dombóvári iskolákból bővültünk tagokkal, míg mára már elmondhatjuk, hogy az ország minden tájáról jönnek a táborokba (Pécs, Kaposvár, Budakeszi, Szeged). Nyári tábort tartottunk már a Dunántúl különböző helyein (Szálka, Kisvaszar, Lengyel), valamint Erdélyben is kétszer. Az idén Németországba indulunk majd el, bár csak korlátozott számú hely miatt ez nem igazi nagytábor. Egy évben több kirándulást is szervezünk, például a cserkészavatás alkalmával október 23-án, a téli szünetben, március 15-én és a tavaszi szünetben is. Sajnos lassan betelik a hely pedig még csak most lendültem bele a mesélésbe, most kezdhetném el a táborok érdekes, semmivel össze nem hasonlítható hangulatának leírását. Bár igazából ezt nem lehet megfogalmazni, ezt át kell élni...