2002. március

 

Szükséges rossz?

Schauermann Péter

 

Az élet bizonyos szempontból döntések és választások sorozata. Vannak döntések, melyek csak minket érintenek, vannak olyan döntések, melyek meghozatalához nagyobb megfontolás szükséges. Ezek általában bonyolultabb kérdésekhez kapcsolódnak,  hosszú ideig fejthetik ki hatásukat, vagy netán visszafordíthatatlan folyamatokat indítanak el. Sok ilyen döntéssel találkozunk az életben. Döntenünk kell saját illetve gyermekeink jövőjéről, továbbtanulá-sáról, iskoláról, pályáról, munkahelyről, a társunk kiválasztásáról... Idén áprilisban ismét egy fajta döntéshelyzet elé kerülünk, legalábbis társadalmunk egy része, aki szavazóképes. HA ennek  nem is lettünk volna tudatában, (amit azért kétlek), ha nyomon követjük a napi belpolitikai eseményeket, akkor megfigyelhetünk egy egyre fokozódó zsongást, feszültséget. Országértéke-lések repdesnek, vélemények pro és kontra hangoznak el, melyek mind másként próbálják beállítani a valóságot, a múltat és a jelent. A legborzasztóbb az, hogy a látszólag ellentmondó vélemények tengerében az őszintébb és felszínes ismeretekkel rendelkezők nem tudnak mindig eligazodni. Talán a  véleményeket hangoztatók sem látnak mindig világosan, sokszor lehet, hogy csak rákényszerülnek arra, hogy foggal-körömmel védelmezzék álláspontjukat, és minden lehetséges eszközzel kikezdjék vitapartnerük nézeteit. Kampány zajlik. Kampány, melyben a felek állításai gyakran homlok egyenest ellentétes igazságokat képviselnek, vagy féligazságok és egyoldalú beállítások csapnak össze. A vita célja sokszor a másik legyőzése, és a potenciális választói szimpátia erősítése és megszerzése. Belefáradtam ebbe a szellemi vetélkedőbe, hogy már nem tudom sokszor, ki hazudik és ki nem, hogy kinek higgyek. Szeretném az igazságot látni, de ahhoz médiumok és szónoklatok sokaságát kellene egyszerre figyelemmel kísérni, hogy az ellenfelek kiáltozásaiból ki lehessen hámozni az egyes jelenségek valós jellemzőit. Belefáradtam, hogy minél jobban belelátok a "tények" és történések háttérbe, annál jobban felháborodom az igazságtalanság, az emberi kicsinyesség, a csalások, hazugságok és törvénytelenségek láttán. Mindkét fél csak a maga igazát ismeri és hangoztatja. Belefáradtam abba, hogy azt veszem észre, hogy része lettem az indulatoknak, hogy felháborodást érzek, ha ezek a dolgok jutnak eszembe. Mit tehet az egyén, az individuum? Keresheti az igazságot továbbra is, melybe vagy belerokkan, vagy eltompul a sok mocsok láttán. Vagy belefárad, nem törődik az egész cirkusszal, és elrejtőzik egy mesterségesen kialakított elefántcsont-toronyban. Nem vesz tudomást az egészről, úgy tesz, mint ha ez mind  nem létezne, és őt nem érintené. Nem megy el szavazni. Azt hiszem nem helyes hozzáállások ezek. Ez a valóság, amelyben élünk, amely hat ránk, és amelyre valamilyen szinten, de mi is hathatunk. Egy konferencián voltam, és ott a Jelenések könyvéről volt szó. Az előadó azt hangsúlyozta, hogy János nem a távoli jövőt, hanem Isten sokak számára nem látható uralmának  valóságát látta meg. Isten uralkodik, és övé minden hatalom mennyen és földön. De Ő sok mindent megenged. Hogy miért? Passz. De ezt látva és végiggondolva átértékelődik minden a szememben. A hatalmas Isten uralma alatt olyan vicces és komolytalan kicsiny emberek torzsalkodása a hatalomért. Olyan másodlagos, hogy az elkövetkező négy évben ki alkot többséget a mi kis parlamentünkben, ki intézhet szózatokat a nemzethez, kit választanak meg miniszterelnöknek. Ezt a dimenziót figyelembe véve olyan sokadrangúak a hangos szócsaták és a "nagy" emberi bölcselkedések. NE értsetek félre, ezek valós és fontos dolgok, valamilyen szinten foglalkoznunk kell velük, felelőséggel kell hozzáállnunk, csak ne merüljünk el bennük. Nem szabad hagynunk, hogy ez rossz irányba formáljon bennünket, hogy beavatkozzon emberi kapcsolatainkba. Bízzunk Istenben, tőle kérjünk bölcsességet és a többit bízzuk rá. Ő az, aki felemeli és hatalmat ad a királyoknak, amíg Ő jónak látja. Menjünk el szavazni, és ne felejtsük el, mik az igazán fontosak.