2002. szeptember

 

A tenger ismeretlen veszélyei

Schauermann Péter

 

Hazánk - sajnos - nem rendelkezik tengerparttal, sőt lassan két éve már kereskedelmi tengerészettel sem, így aztán a tenger számunkra távoli, ismeretlen kicsit misztikus valami. Sok ismeretünk nincs róla, és az is többnyire pontatlan, vagy téves. Ilyen többek között a cápáktól való félelem.

 

A főleg kalandregényekből és filmekből származó kép az emberevő cápáról és tömegesen szedett áldozatairól körülbelül annyira valós, mintha a közúti közlekedés legfőbb veszélyforrásának az autóba belevágó villámot tartanánk. Ami persze létezik, de ettől még vidáman autókázhat mindenki.

 

Egy amerikai felmérés szerint a kontinens partjainál évente 1-2 halálos cápatámadás fordul elő, ami azért nem tekinthető tömegesnek. ( Néha egy-egy nyári napon az M7-nek több áldozata van. )

 

Ennyire veszélytelen lenne a tenger? Azért nem egészen! Tekintsünk most el a tengeri közlekedésben (is) legfőbb veszélyforrástól, az emberi felelőtlenségtől, továbbá az időjárás, földrengés, szökőár vagy a kalózok okozta veszélyektől, a tenger állatvilágában is található még néhány kellemetlen példány. Na nem a Némó kapitány óriáspolipjára vagy a hajókat egyben lenyelő vérszomjas bálnákról beszélek, melyek szerencsére csak a mesékben pusztítanak, hanem azokról a nem óriás, nem vérszomjas, nem gonosz, de valóságos kis állatkákról, amikről jóformán még nem is hallottunk.  Csak néhány példa:

 

Délkelet-Ázsia, különösen a Fülöp-szigetek egyik kellemetlen lakója az a tengeri kígyófajta, mely mindössze 30-50 cm hosszú, mérge sem túl erős, egy embert mindössze azonnal elkábít néhány percre. Ami viszont éppen elegendő idő arra, hogy ha nincs közelben azonnali segítség, egyszerűen belefulladjon a vízbe. Különös tulajdonsága e kígyónak, hogy kizárólag az áldozat szeme környékét marja meg, ezért egy egyszerű búvárszemüveg hatékony védelmet nyújt. Ezt persze a helybéliek állítják, mert azért saját magam kipróbálni - hatékony ide, hatékony oda - nem mertem.

 

A trópusi vizekben mindenhol előfordul, de különösen Ausztrália partjainál tömeges néhány igen kellemetlen medúzafajta. Legveszélyesebb az ún. kockamedúza, amelynek mérge olyan erős, hogy egyetlen állattal való közelebbi találkozás is életveszélyes lehet, azonban ezek a gyönyörű, de barátságtalan gerinctelenek több százas, esetleg több ezres rajokban sodródnak közvetlenül a tenger felszíne alatt. Ha valaki megfelelő védőruha nélkül keveredik közéjük, nem sok esélye marad.

 

Szintén csak tömegesen veszélyes némelyik piranja faj. Ezek a főképpen Dél-Amerika körül honos arasznyi halacskák pár százas rajban egy tehén méretű állatból 4-5 perc alatt szó szerint csak a csontot hagyják meg. Ráadásul azon kevés halfajta közé tartoznak, melyek egyaránt megélnek a sós- és édesvízben, ezért szinte bárhol feltűnhetnek. ( Néhány éve egy mexikói mesterséges halastóban, máig ismeretlen módon bekerült példányok szaporodtak el félelmetes gyorsasággal, és a halastó minden más fajtájú halát kiirtották. )

 

Hogy honnan veszem mindezeket? Szerencsére nem saját tapasztalatból. Viszont mindegyiket elsőkézből, szemtanuktól vagy helybéliektől, tehát feltételezhetően hiteles forrásból.

 

Miért is írok le ilyeneket?  Semmiképpen sem azért, hogy bárkinek is elvegyem a kedvét egy kis tengerparti nyaralástól. Egy átlag turista mondjuk a dalmát vagy a görög tengerparton körülbelül ugyanolyan gyakorisággal találkozik ezekkel, mint egy marslakóval. Viszont beleléphet egy tengeri sünbe, elvághatja a lábát egy kagylóhéjjal, megcsípheti egy tarisznyarák. Esetleg gyomorrontást kaphat a  "friss" osztrigától.

De ezekről talán majd legközelebb...