2003. február-március

 

Mi köze van Cambridge-nek a Szilíciumvölgyhöz?

Szabó Pál

 

Most szeretnék az egyik tárgyam egy érdekes előadásának témájáról írni, a technopoliszokról. Ezek olyan "városok", amelyek kapcsán azt igyekeznek megoldani, hogy témája mellett földrajzilag is közel legyen egymáshoz a kutatás és termelés. Tehát a technopolisz gazdasági, kulturális, tudományos együttes.

 

Az első ilyen, ami megvalósult, a Szilíciumvölgy volt. Az Egyesült Államokban, San Fransisco és Los Angeles között a nyugati parton, a San Fransisco-i öböl partján található. A XX. század közepéig döntően mezőgazdasági, ritkán lakott területnek számított (kedvező éghajlati viszonyokkal). A térség fővárosa Palo Alto (egy mezőváros); 1854-ben létesítettek itt egyetemet- egy vasútmágnás jóvoltából. Alapítója után Stanfordnak nevezték el. Az egyetem sokáig nem tűnt ki (olcsó volt, nem volt nagy vonzáskörzete és nem is ismerték), egészen a XX. század gazda-sági hanyatlásáig. Ekkoriban az embereknek nem volt sok, egyetemi tanulmányokra fordítható pénze - ezért fedezték fel a Stanford-ot csupán az olcsósága miatt. Így indulhatott fejlődésnek a '30-as - '40-es években.

 

1964-ben települt be az első iparvállalat a terü-letre (Packard). Az egyetem egyik laborató-riumát Bell labornak nevezték el; ez hozta meg az egyetem valódi szerencséjét. Itt dolgozott ugyanis az 1956-os Nobel díj kitüntetettje Schockley, aki a tranzisztort felfedezte, ami különleges nimbuszt adott az egyetemnek. A Stanford úgy hirdette magát, mint "az egyetem, ahol várják a modern kutatás iránt érdeklő-dőket". Jöttek is a szépreményű ifjú tudósok.

 

A terület az olcsó telkek és lakások szempont-jából is vonzó volt, ami még tovább gyorsította a betelepülést. Adott volt még egy különleges, egyedülálló feltétel is: itt volt az amerikai légierő fő támaszpontja. Ez azt jelentette, hogy a területen van pénz, a katonáknak vannak képzett kutatóik, de üzemeik nincsenek az eredmények megvalósítására. Tehát adott volt a lehetőség az ipari üzemekkel való megbízásos szerződések megkötésére.

 

Voltak nagyvállalatok (Xerox, Fairchild), és adott volt a megművelhető terület is, viszont a mezőgazdasági munka lekötötte a munkaerőt. A lakosok száma gyorsan 1,5 millióra nőtt,  összenőttek kisvárosok, egyesültek területek. A megnövekedett lakosság igényeit az - addig mezőgazdasági viszonyokhoz alkalmazkodó - infrastruktúrának is követnie kellett. Például a 101-es út mentén épült a legtöbb nagyvállalat, ahova a dolgozók többsége metrón járt be - ennek megépítése óriási költségekkel járt (amihez a pénzt a vállalatok adtak össze). A közlekedési hálózaton kívül kellettek még kórhá-zak, kereskedelmi és szórakoztató helyek stb.

 

A Szilíciumvölgy problémái főleg kulturális és szervezeti problémák voltak. A betelepülők jelentős része ugyanis Dél-Amerikából és Ázsiából, teljesen eltérő kulturális környezetből érkezett. Zömmel kis családok jöttek (szülők és gyerekek), nagyszülők és egyéb rokonok nélkül. Az újonnan érkezettek nagycsaládi környezethez szoktak, így kiszakadtak az addig megszokott gazdasági és kulturális "szervezetből" is. A felnőttek alkalmazkodtak, de a gyerekekkel gondok adódtak: mivel a szülők az ipari komplexumokban dolgoztak, a lakótelepek munkaidőben kiürültek azaz alvó városok voltak és a gyerekek magukra marad-tak, kulcsos gyerekek problémája. Az iskolákban eltérő kultúrából jött gyerekek találkoztak (kulturális különbségek: eltérő értékek, szokások, ünnepek...), ezért óhatatlan ellentétek keletkeztek. A '70-es, '80-as évek súlyos gyermekháborúiba a rendőrség nem avatkozott bele. A társadalmi mobilizáció problémái (valójában nem váratlanul) a gyerekeknél csapódtak le. További gond volt az "alvó városok" fejlődése is, hiszen egy város csak akkor fejlődik, ha lakják, és az emberek ott, helyben dolgoznak. Mindez további mobilizációhoz vezet: a felnövő gyerekek elhagyják a várost és máshol telepednek le. A Szilíciumvölgy a számítógépipar centruma napjainkban, részesedését megőrizte a piacon, ami nagy eredmény. A kutatás és termelés biztosított, de a szociális problémák még megoldásra várnak...

 

A japán hozzáállás teljesen más, céljuk az, hogy egymáshoz közel legyen a kutatás és termelés, de a szociális feszültségeket igyekeznek kiiktatni. Az amerikai példából okulva állami irányítás alá vették a technopoliszok fejlesztését. A japán technopolisz-tervezők 6 évig tanulmányozták a Szilíciumvölgy társadalmi problémáit és tapasztalataikat egy tanulmányban összegezték. 1983-ban értékelték ki egy korábban meghirdetett pályázat eredményét, és 19 város kapott lehetőséget, pénzügyi támogatást, hogy 2005-re technopoliszokká válhassanak. A szociális problémákat úgy igyekeztek kivédeni, hogy csak azok a városok kaptak engedélyt tecnopolisz létesítésére, amelyek alkalmasak voltak munkaerővel ellátni a területet. A japán közösségi szellem meg-könnyíti a lakosság szellemi átállását is (itt hiányzik az egyéni élet "erős" tisztelete). A lakosság, mint munkaerő-forrás, átalakítható!

Európában is vannak technopoliszok. Francia-országban, Nizza mellett létesült (kb. 10 éve) Sophia Antipolis. Ez a város az Alpok lábánál a tenger partján helyezkedik el, ahol nagy a forgalom, és ahol a parti tengerhajózási útvonal mentén számos nagyváros alakult ki (Genova: tengerhajók kikötője). Az (ipar)vállalatok az Alpokba települtek, a parton (a városban) csak a kutatóintézetek kaptak helyet. Két olyan kutatási irányt helyeztek ide, ami minden bizonnyal a jövő évszázad meghatározója lesz:Új energiaforrások után kutatnak, és itt folynak még a modern biológiai kutatások is.

 

A londoni önkormányzat arra a következtetésre jutott, hogy további fejlesztésre már nincs lehetőség: a város túlzsúfolt, infrastruktúrája pedig elöregedett. Ekkor lépett fel Cambridge: a középkori, kitűnő egyetemmel és nagytekintélyű kutatóintézetekkel rendelkező, Londonhoz közel fekvő város. Minden adott volt egy "technopolisz" kiépítéséhez! A várost magát elzárták: vállalatok csak a város körül épülhettek. Ennek következtében a középkori városmag érintetlen maradhatott. A belvárosban sem új irodát, sem városi képviseletet nem lehetett létesíteni. Így Cambridge továbbra is a turisták kedvelt célpontja, mely iránt az érdeklődés cseppet sem lankadt. A város körül pedig épül a technopolisz - és biztosítja a város bevételét.

 

Magyar törekvések: jövendőbeli technopoliszként Miskolcot (és Észak-Magyarországot) jelöli meg, itt adottak leginkább a feltétele, bár még az egyetem és a tudományos-kulturális élet is fejlesztésre szorul. Csak hát nincs elég pénz... Megemlítendő még Győr és Székesfehérvár is a reménybeli technopoliszok sorában.