2003. január - III. évfolyam 31. szám

 

Kedves Mixesek!

Hecker Róbert

 

A legutóbbi "Múlt-kor" rovatban Lakatos Judit azokra a fölvetéseitekre reagált, melyek az egyháztörténelmi írásokkal kapcsolatosan születtek. Ezek között az észrevételek között szerepelt a következő: "Hallani szeretnétek kényes, cikis témákról."

 

Nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, mint Vas Bence barátom, aki legalább azt tudja, hogy a cikkírói munkásságát minősítő véleményt kinek tulajdonítsa. Ezért csupán így fogalmazhatok (Hofi után szabadon): "Akinek nem inge, ne vegye magára... Akinek viszont igen, az öltözködjön föl!" Imígyen, az ismeretlenség félhomályába üzenem hát a tisztelt észrevételező(k?)nek a következőt:

 

"Kényes, cikis témák" csak ott fordulhatnak elő, ahol azok nem kerülnek a Krisztus világosságába! Ilyen esetekben a Krisztus előtti, magunkat szívből megalázó, őszinte bűnbánattal teljes életszemlélet helyett jön a sumákolás. Ekkor szoktunk mellébeszélni, bizonyítványt magyarázni, másokat vádolni, ellenségeskedni... Aztán mikor látjuk, hogy mindez sehová sem vezet, mikor már az állandósuló bozótharcba kellően belefáradtunk, jön a következő variáció (de sajnos ugyanerre a témára): az elhallgatás. Nem beszélünk róla többet, szőnyeg alá söpörjük, kínosan kerülve a kettőnk közötti feszültségnek még a látszatát is... Így keletkeznek a "kényes, cikis témák". Erről a démoni eredetű emberi játszmáról az Ige a következő jellemzést adja: "Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert cselekedeteik gonoszak. Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei." (János 3,20-21)

 

"Kényes, cikis témákat" nem megbeszélni, hanem megbocsátani kell! Rá kellene végre jönnünk arra, hogy a szálak újbóli és újbóli bogozása, az igazak fölemelését, a vétkesek körét, és vétkeik súlyának százalékos megoszlását célzó oknyomozói próbafúrások teljesen értelmetlenek, de főleg igeellenesek! Mikor vesszük már észre, hogy ezen a nyomon az írástudók modernkori utódai leszünk, akiknek "tárgyilagos kérdésfölvetését" Drága Mesterünk kíméletlenül leleplezi?  (Csak emlékeztetőül: "Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közbe tetten érték. Mózes azt parancsolta nékünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz? ...Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nékik: Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ." János 8,4-5.7)

 

Merthogy a "kényes, cikis témák" nem csak azok szereplőit, hanem a velük foglalkozókat is rombolják! Leginkább azzal, hogy az igazságról alkotott igei látásmódunkat elhomályosítva elhitetik velünk a relatív-sokarcú, és éppen ezért fölismerhetetlen igazságról szóló pilátusi mesét. Ez a mese úgy, ahogy van, hazugság!  Csak arra jó, hogy elbizonytalanítson, hogy szilárd támpontok és viszonyítási alapok nélküli, ide-oda csapódó emberronccsá korcsosítson, hogy az un. tolerancia süket ködében tehetetlen bábként kiszolgáltasson a többségi véleménynek. Az Ige igazságfogalma u.i. nem valamiről, tehát nem témákról és ügyekről, hanem mindig Valakiről, egy Élő Személyről, az értünk meghalt és feltámadt Jézus Krisztusról szól. (Csak emlékeztetőül: "Jézus így válaszolt: Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra. Pilátus így szólt hozzá: Mi az igazság?" János 18,37-38)

 

Az egyháztörténelem se szóljon hát "kényes, cikis témákról!" Sokkal inkább olyan múltbeli tanulságokat vegyünk szemügyre, melyek előre, vagyis Jézus Krisztushoz, és ezáltal egymáshoz is közelebb visznek! Engedjünk az Ige útmutatásának, amikor arra buzdít bennünket: "Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. És ne szomorítsátok meg az Isten SzentLelkét, Aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára. Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban." (Efezus 4,29-32)Erre kellene törekednünk! Jómagam is erre igyekszem utolsó leheletemig, mert tudom: ha nem ezt tesszük, akkor az elődeink vétkeinél sokkal rosszabbakat fogunk mi magunk elkövetni...