NAGY VILÁG                                                               

2003. január

 

Karikázzunk!

Szabó Pál

 

Biztos, hogy számotokra is feltűnt, hogy az utóbbi időben jónehány tv-műsor jobb alsó sarkában van vmi, ami eddig nem volt. Sokak szerint ez rontja a műsorok élvezhetőségét, meg hogy nézne ki, hogy az a film, amit felveszünk videóra, és esetleg 3-4 év múlva szívesen elővennénk megnézni ismét (bár a mai viszonyokat ismerve addigra legalább 3-szor megismétlik), ilyen karikákkal van ellátva, arról nem is beszélve, hogy a benne foglalt reklámok már már "muzeális" értékekkel fognak bírni. Mások szerint meg jó, mert védi az értékrendeket, meg persze EU. "kompatibilis", és más országokban is fel fognak tűnni néhány hónapon belül.

 

Engem igazán akkor kezdett el foglalkoztatni az ügy, amikor azt olvas-tam, hogy vki levezette az Egri csillagok-ról, hogy minimum 18 év felettieknek ajánlott, vagy még inkább közölhetetlen az ORTT ajánlások alapján.("a műsorszolgáltatónak az V. kategóriába kell besorolnia a műsorszámot -, amennyiben az erőszak brutalitása és kegyetlensége oly módon kerül ábrázolásra, hogy azt ártalmatlannak vagy éppen dicsőségesnek tüntetik fel"

Az egri vár védői fondorlatos módon, különös kegyetlenséggel ölik meg a török nemzetiségű állampolgárokat, mindezt úgy, hogy a néző számára eközben hősként tűnnek fel. )

 

Ez is a kiadott szabályozás többféle értelmezhetőségére, és arra mutat rá, hogy ami kicsit is életszerűbb, az már nem is közölhető (pl. egy történelmi dokumentumfilm). Pedig szerintem van különbség hogy én, mint maffiózó lelövök egy rendőrt, vagy, mint határőr, vagy katona, egy háborúban egy ellenséges katonát, vagy nincs? És mégis inkább az utóbbi nem közölhető, hisz mit ártott az a szerencsétlen "török vendégmunkás" az egrieknek?

 

Én ha a Hiradót nézek, akkor hiteles tájékoztatást szeretnék, és nem egy show műsort, ha egy tényfeltáró riportra kapcsolok, akkor nem pletyka rovatot szeretnék kapni helyette. Számomra inkább itt jelentkezik a probléma. Szeretnék "értékes" műsorokat látni, amik nem relativizálják a jót és a rosszat, ahol nem holmi sehol sem létező figurákkal teletűzdelt mesékkel tömködik a kisgyerekek agyát. Emlékeztek még a gyerekkorunk meséire? Pl. Mézga család, Mikrobi, Kockás fülű nyúl, Nils Holgerson... Vagy a régi filmsorozatokra? Knight Rider, Magnum, MacGyver... Bocsánat a lányoktól, onnan kevesebb sorozatot tudok, de biztos eszetekbe jut néhány (Pl. Hélene és a fiúk...). Most meg itt vannak a végeláthatatlan szappan-operák, amiben két-három hetente, ha történik vmi, és sokszor nem is rólunk szól. Sokkal nehezebb olyan műsorokat találni amik lekötnek, és van értelmük is. Régen ott voltak a vetélkedők, ahol az emberek tudását lehetett irigyelni (nem szép dolog, de ez van), vagy előttük rávágni a választ otthon a képernyő előtt, a nyereményüket meg nem irigyeltük, hisz láttuk, hogy erre azért nem lennénk képsesek, utána jöttek a tömeg vetélkedők, ahová mi is "vágytunk", pl. ki ne gondolt volna arra, hogy bejusson egy Legyen ön is Milliomosba? És most?...

 

A közelmúltban volt egy órám, amin a tanár a Médiáról beszélt, hogy kik is tartják el a magyar tv-ket, és hogy egy-egy ember mennyit is tv-zik naponta. Hát elég érdekes, amit megtudtam. A reklámokból élnek meg a kereskedelmi csatornák (jó tudni, hogy csak 3 mosópor gyártó van, ill. a mobilszolgáltatók a legfőbb hirdetők), azaz abból, hogy mi nézzük őket (reklámokat).  Ma Magyarországon a hitelesen elismert módszer az, hogy van egy független szervezet, aki kb.1000 kiválasztott készüléket (otthont) vizsgál, természe-tesen ezzel próbálva modellezni a teljes lakosság eloszlását. Tehát sajnos a statisztikában nem sokat ér, ha pl. nem nézzük a valóság show-kat. Egy átlag magyar ember közel 4 órát tv-zik naponta. Ez jött ki nekik, és ebből alig 12 perc a reklám, amit nézünk (a vetített mennyiség kb. 26 órányi). Tehát tudunk szelektálni. Pont a mi korosztályunk, a fiatalok azok, akik kevesebbet tv-znek, illetve egy számító-gép birtoklása is a tv-zés ellen van.

 

Tehát mit tegyünk, mint keresztények? Nem tudok receptet adni. Sokszor meg lehet találni a mondanivalót, azt ami minket épít akár olyan filmekben is, amik elsőre nem tűnnek ilyennek. Fontos, hogy gondolkozzunk, és tudatosan nézzük a műsorokat, ne egy Heti Hetesből akarjuk a hét híreit megtudni.