2003. május

 

Premier előtt...

Gál Krisztina

 

Premier előtt néztem meg a 2001-ben az év musical-jének választott MOZART c. darabot a Budapesti Operettszínházban.

 

Ki is volt az a Wolfgang Amadeus Mozart?

 

1756-ban Salzburgban született. Édesapja egyházi muzsikus volt, a salzburgi érsek udvari zeneszerzője, karmester, hegedűművész. Az édesapa már korán felfedezte gyermekei tehetségeit. 1762-ben hangversenykörútra indult a család, megfordultak német tartományokban, a Habsburg birodalomban, Itáliában - ahol a pápa 1773-ban lovaggá ütötte a fiatal zeneszerzőt. Mozart nagyon korán kezdett zenét írni. Itáliai útja során megismerkedett az olasz zenével és zeneszerzőkkel, valamint itt szeretett bele az opera műfajába. A salzburgi hercegérsek szolgálatában állt sokáig, de ez sok megaláztatást jelentett számára. Bécsben próbáltak letelepedni, de sikertelenül. Közben folyamatosan komponált, bár a közönséget csak virtuóz zongorajátéka érdekelte - zeneszerzőként nem nagyon törődtek vele. Leáldozott a csodagyerek időszaka. Hazatérése után udvari orgonista lett. Humanista és haladó világnézete volt, gyűlölte a gőgös arisztokráciát. Szabadságra való törekvése vitte arra az útra, mely nélkülözést, betegséget és élete megrövidülését is jelentette. Ugyanakkor művészete kiterjedésének éppen ez a szabadság nyitott teret. Összesen 25 zongoraversenyművet írt, szimfóniákat, divertimentókat, szerenádokat, versenyműveket különféle hangszerekre, orgonaműveket, oratóriumokat, operákat (Lucio Silla, Mitridates, A varázsfuvola, Szöktetés a szerájból, Figaro házassága, Don Juan, Cosi fan tutte) és végül azt a bizonyos Requiemet, melyet már nem tudott befejezni.

 

A 20. század vége felé kialakult Mozart láz felfedezte a zeneszerző szélsőséges, lázadó személyiségét és jó pár műalkotást eredményezett. A mostani musical új szempontok szerint közelít a hőshöz. Mai fiatalként kezeli, aki harcban áll a külvilággal - képtelen elviselni az atyai uralkodást -  s belül sincs békéje - saját zseni énje kínozza, nem engedi szabadon, minden mozdulatát befolyásolja. Nagyon emberi történet egy fiatalról, aki nem bír belesimulni a világ unalmas sémáiba.

 

A szerzők véleménye: "Két Mozartról írtunk. A gyerek Amadé géniusz, aki állandóan komponál, s a felnőtt Wolfgang viszont iszik, kártyázik, nőzik. Felfogásunk szerint nem megmérgezték, hanem a benne rejlő zseni ölte meg. Hiszen 36 éve alatt annyit komponált, mint legalább három zeneszerző összesen."

 

Lévay és Kunze az egyetlen olyan európai szerzőpáros, akik műveik autonóm értelmezési jogát biztosítják a rendezőknek, vagyis szabad kezet adnak az alkotóknak. A magyarországi rendezés szerintem nagyon is jól sikerült. Vegyíti a klasszikus és a modern színpadi technikákat. A Mozart zenéje áradó, kellemesen dallamos és slágergyanús. Nekem a "Zene vagyok" c. szám tetszett a legjobban. Itt-ott felcsendülnek Mozart művek részletei, melyek jól belesimulnak a mű hangvételébe. A szereplők ismét nagyot alakítanak. A főszerepet játszó Magócs Ottó Krisztián annyira nagy lendülettel formálta meg Mozartot, hogy az egyik próbán pár pillanatra eszméletét is vesztette tőle.

 

Az előadás célja nem más, mint felkelteni önmagunkban a hitet, hogy képesek vagyunk nagy dolgokra, hogy nem riadunk vissza, hogy elég bátrak vagyunk meglátni és meghallani az újat, az értékeset. Kívánom, hogy mindnyájan találjatok rá!