2004. december - IV. évfolyam 34. szám

    

Khaled A. László

Drága Nővérkék, kedves Bátyusok!

 

(Ugyan az ifjúság köréből személyesen senkinek nem kértem ki véleményét, s így csak a magam nevében nyilatkozhatnék, engedjétek meg, hogy a "Kistesók" nevében, többes számban fogalmazzak meg egy véleményt az előző havi Pásztor Zsófi cikk kapcsán. [Ld. 33. MIX Pásztor Zsófia: Kedves Kistesók c. írás]. Mégiscsak közéjük tartozom.)

 

Kedves Fiatal Felnőttek! (Csak, hogy egyszer így is néven nevezzünk benne-teket.)  Mi is figyelünk titeket. Fontosak vagytok nekünk. Ti vagytok ugyanis az a generáció, amely önmagunkon kívül a legközelebb áll hozzánk a gyüle-kezeti közösségben  (amit akár nevezhetünk "zegyháznak" is), s amely így összeköt a följebb álló idősebb korosztályokkal. Ti vagytok azok a többé kevésbé fiatal házaspárok - nulla, egy, kettő, három gyermekkel -, akik leginkább beszélik és értik azt a nyelvet, amelyet mi beszélünk, tehát, akikkel úgy hiszem leginkább működik a gyülekezeti kommunikációnk. Általában talán nagyon hasonlóak az Isten-élményeink, eléggé hasonló módon szólítjuk meg Istent, olvassuk szavát, hallgatjuk igéjét, várjuk vezetését. Mindezek miatt nagyon érthetőek és nagyon közeliek voltak azok a kérdések és problémák, amelyeket a "Nagytesó" felvetett. A mi életünkre is ráfér olykor egy "tudatosító tréning", amelyben újból rádöbbenünk arra, hogy a Győztes oldalán állunk, így kár az aggodalom, felesleges a félelem. A teljes életet keressük mi is, és úgy gondoljuk akkor éljük át leginkább (mondhatnám úgy is: akkor érdemes élni), amikor "teljes erővel", és " szívvel-lélekkel" végezzük azt a szolgálatot, amely ránk bizatott: az őszinte Isten- és emberszeretetet.

 

Nagyon fontos látnunk titeket. Alternatíva vagytok, jövőkép számunkra a gyülekezetben. "Álom."  Mi általatok tudjuk elképzelni, hogy fiatal apákként, és anyákként  hogyan vehetünk részt, miként részesedhetünk továbbra is a gyülekezet életében, s benne Isten közelségében, áldásaiban. E látásért külön ajándék vagytok nekünk Istentől. Ezért pedig külön köszönjük a kitartásotok és erőtök. Hogy a különböző családi terheitek, és az esetleg felmerülő gyülekezeti nehézségek mellett próbáltok részt venni, együtt működni, és nem botránkoztok meg. Pedig általában talán könnyebb lenne.

 

Azért azt hadd mondjam el, hogy egyáltalán nem haragszunk rátok, amiért nem vagytok ifjúsági szövetségünk tagjai. Egyértelmű, hogy azok az élethely-zetek, amelyek benneteket meghatároznak (pl. gyermekvállalás és nevelés, családfenntartás, lakásvásárlás, stb.) egészen más szituációk, mint "hajdani" ifjú korotokban. Mindenekelőtt ezekben elveszítitek azt a szabadidő mennyiséget, amellyel például egyetemistaként bírtatok. Mi főként ezzel gazdálkodunk, ez jelenti szabad energiáink alapját, s miközben felfedezzük magunknak a hit tartalmát, szeretnénk formára találni a MIX-ben. Nektek pedig - az újdonsült körülmények és kihívásaik között - talán újra kell tanulni az élhető, a valóságos keresztény hitet. Azt hiszem ez minden életkornak, életfordulónak a feladata: megújulni, azaz rálelni az eredeti tartalomra és az újabb formára. 

 

Drága Nővérkék, kedves Bátyusok! Talán életkori sajátosság, talán a több fele-lősség teszi, hogy komolyabbak, és mélyebben gondolkodók vagytok, mint mi. Bennünk sokszor ezek a képességek várnak leginkább fejlesztésre. Ko-molyságotok Isten dolgaiban, és az áldozathozatalra való készségetek a gyülekezetben elgondolkoztat, és vonz. Mindezekért pedig különösen fontos számunkra, hogy mit gondoltok rólunk, hogy elfogadtok-e, hogy miféle jövőt láttok bennünk. Persze a jövő nem mi vagyunk. A jövő "csak" egy mozzanat: Istennel az emberért.