2004. szeptember - IV. évfolyam 31. szám

 

     

Khaled A. László

A tovább adás szabadsága

 

Kapunk, veszünk, s tovább adunk. Tudatosan, tudattalan, mindig, mindütt. Ilyen az élet. Mindnyájan gyűjtünk, valamennyien halmozunk: ez az élet szenvedélye. Pakoljuk, tömjük azt a hátizsákot, amely állítólag már születésünk órájában hátunknak "dísze", személyiségünknek "fémjele" volt. A zsák pedig napról napra, évről évre láthatatlanul telik, sokáig anélkül, hogy a "túrázónak" erről legkevésbé is tudomása volna. Hordozóeszközeink nem egyformák. Kinek bőrönd, kinek láda jut. De lehet, hogy utazótáskát, papírdobozt, vagy éppen csak műanyag szatyrot kap az ártatlanul világra jövő. Így válnak az életet járó "turisták" az élet sokszínű tulajdonosaivá. A kérdés már csak az: hogyan adunk? Vajon a már-már átláthatatlan sokféleségünk eredményezhet-e egységes hangot? Tudunk-e még közösen adni? Keresztény emberként hiszek a változásban és hiszek az egységben. Hiszem, hogy a különbözők üzenete lehet hasonlóvá, hiszem, ahogy a tanítványi kör is elhitte magáról Jézus körül. Mert a háttér, ahonnan érkezünk nem jelent eleve elrendelt utat. A vámszedőnek nem kell vámszedőként meghalnia: a csaló számsorok helyett, Máté evangéliumot ír.

 

Nincsenek kiszabott mondatok. Kimondásra váró szavak vannak (bőrönd-ből, dobozból mindegy), melyekből szabad a választás, szabadon adhatok tovább. A tovább adás szabadsága, a választás szabadsága. Hátizsákomba nyúlok, és eldöntöm mit veszek elő, s hogyan. Határozok. Ekkor gördül a szó a számról. Ekkor születnek a döntések, innen származnak az ajándékok.

 

Azt hiszem keresztény életünk fontos kérdései ezek. Jó tudnunk, hogy akár tudatosan tesszük, akár tudattalan végezzük folyamatosan tovább adunk. Beszél az életünk, magától nyílik hátizsákunk. S közben felmerül a kérdés: tudunk-e egy irányban haladni, egy hangon megszólalni, együtt adni, ajándékozni? Hiszünk-e a változásban, a választás szabadságában? Ifjúsági lapunk oldalain az elkövetkező öt hónapban tudatosan szeretnénk élni a címben említett szabadságunkkal. Egy minisztériumi pályázat elnyerésével, s az egyház Média Bizottsága által támogatva útnak indítjuk "Add tovább!" projektünket, azért mert mindig van néhány fontos hír a tarsolyunkban, azért mert felelősséget érzünk ezek tovább adására, azért, mert együtt szeretnénk előre lépni az ifjúsággal, s végül azért, mert ajándékozni akarunk.

 

Így adjuk tovább először is azt a hírt, hogy az Isten vár, mert az Isten szeret. Nincs az az élethelyzet, amiben ne számolhatnék jelenlétével. Biztos pont, mint természetben a szikla. S mint a folyóviz a mellette legyökerező fa életében, amely szárazság idején sem ég ki. Nem fél, ha eljön a hőség, a pró-ba. Az ifjúság lapja így szeretne a remény hangja lenni. S eközben egyszerre az ifjúság szócsöve is a különböző beszámolók, az aktuális kérdésekben elmondott vélemények, és interjúk által. Mindemellett lapunkat "színesíti" az alkalmanként helyet kapó irodalmi és egyháztörténeti rovat, valamint kreatív oldalunk. Az előfizetéssel senkit sem fogunk győzködni. Győzödjön meg mindenki maga érdemes-e az ifjúság lapját olvasni: 2005 februárjáig minden gyülekezet öt példány MIX újságot kap ajándékba havonta. Olvasásra fel! Jó hírünk van - add tovább!

 

Egy szomorú értékelés szerint az emberben a rossz hír könnyebben megmarad, mint ajó, s könnyebben "útra is kel". Gyorsabban mondom ki. Gyorsan lesz hír a tragédia, szinte szélvészként fut a szörnyűség. Mintha fontosabb lenne, mintha erre járna az agyunk. Pedig nem erre jár. Csak magam engedem erre az útra. Mert szabad a választás - add tovább!