RÓLUNK SZÓLVA

2005. november 12-én a budapesti MIX napon hivatalosan is köszöntöttük újságunk szerkesztői stábjában három új munkatársunkat. Szabó Mariann, bátyját, Szabó Pált váltotta fel a NAGY VILÁG rovat élén, Szuhánszky Ágnes az IRODALOM rovat vezetését vette át négy év után Máté-Márton Annától ,Tömöri Boglárka pedig a hosszú ideig szünetelő ZENE rovat vezetését vállalta el. A HIT & ÉLET rovat sajnos egyelőre tulajdonos nélkül maradt, rovatvezető kerestetik. Leköszönő újságíróink áldozatos munkáját megköszönve kívánok az "utódóknak", újrakezdőknek sok bölcsességet, igényes, minőségi újságkészítést. Az alábbiakban Szabó Mariann beköszönő írását ajánlom olvasóink figyelmébe. (A főszerk.)

VEZÉRCIKK

Szabó Mariann: Mi is az a NAGY VILÁG?

Szombat reggel kiléptem az ajtón. Sietve lépkedtem, de ez nem zárta ki azt, hogy sétám közben ne vegyem szemügyre a Budafoki út csendes utcáin, a vidám, kecses leveleket, amik körbe- körbe, lendülettel, s vidámsággal haladtak mellettem. Egyre közelebb értem célomhoz. Lassan elérve a Dunát, festői látvány tárul szemem elé: bal oldalamon a Műszaki Egyetem, ahova siettem, előttem a Duna, kicsit távolabb a színház és a Művészetek Palotája. Varázslat. A térnek, az időnek és az anyagnak egy csodálatos kompozíciója tárult elém. Kicsi országunknak, nagy fővárosában, és annak egy kicsi szögletében ott volt minden: a világ. Az egyetem, ahol elménket pallérozhatjuk, tudásvágyunkat enyhíthetjük, a Duna: a múlt, a jelen, a jövő, mely összeköt minket más országokkal, emberekkel, a Színház, ami a hagyomány és az újszerűség kettőstitkát hordozza, a Művészetek Palotája, a zene, a festészet, irodalom, előadó-művészet fellegvára, az elhaladó villamos, a tudomány és fejlettség hírnöke.

Mi is tehát a feladatunk? Hogy megnézzük, mennyire nagy a világ! Végig-haladunk sikertörténeteken, nagy visszatéréseken a Swatch watchtól elkezdve a Tisza cipőig, megnézzük, mi az a grafológia, és jártasságot is szerzünk majd benne, mögénézünk az előítéleteknek, amiket természetesnek veszünk néha, ahelyett, hogy végiggondolnánk őket, kiállításra fogunk járni, hírességekről, művészetről, alkotásokról elmélkedni!

Alapvetően kétfajta minőségű cikket olvashattok majd: egyikben konkrét, tényleges és tárgyszerű bemutatást találhattok különböző jelenségekről, másoknál, pedig inkább, egyéni elgondolást előkészítő gondolatokat olvashattok. Ilyenkor nem muszáj egyetérteni. Vallom, hogy minden ember egy önálló indivídum, akinek nem kell feltétlenül önállóan elméleteket gyártani, de a befogadottat, saját részévé kell alakítania. A világ eseményei nem tőlünk függnek. Biztos vagyok benne, hogy számos esemény elemzése fogja színesíteni a palettát. A világunk sokszínű, nem pozitív, se nem tökéletesen negatív. Nyitott szemmel, és szívvel kell járnunk, és szemlélnünk korunk történéseit, de mindezt úgy, hogy közben ne sérüljünk. Ismerjük fel érzéseinket, és ne hagyjuk, hogy azok úrrá legyenek rajtunk. Építsük ki kis világunkat a NAGY VILÁG egy mozaikdarabjaként!

Kilépve a Műegyetem ajtaján, 3 órával később, már kicsivel más szemmel néztem körül: 3 órával idősebb, tapasztaltabb lettem, de tudtam: a múltban is én voltam és éreztem, és a jelenemet is én élem. A kerület megtelt élettel: emberek haladtak el mellettem, gyerekek zsibongását hallottam, és tudtam, hogy a NAGY VILÁG egy rendszer, ami az embernek lett előkészítve...

RÓLUNK SZÓLVA

Domby Raymund: Jelentés a MIX honlapról

A MIX honlap szerkesztését 2004 márciusában vettem át. A honlap szekció a tavalyi MIX napon lett létrehozva, de lényegében azóta is csak egyszemélyes maradt, pontosabban Khaled Laci a kezdetek óta a tartalmi részben jelentősen támogat. (A honlap design-ját alapvetően Schauermann Tamás hozta létre.) A terv az volt, hogy minden ifjúsági csoport egy-egy személyt delegál, aki felveszi velem a kapcsolatot, és időnként képeket és beszámolókat küld. Sajnos ez kevésbé valósult meg, mint szerettem volna. De vannak jó példák is! Miskolc, majd Budakeszi létrehoztak saját honlapot, de ennek ellenére nekem is küldtek némi anyagot. Budapest és Pécs pedig a honlapon belül alakította ki "honlapját" (mix.metodista.hu/pecs mix.metodista.hu/budapest, illetve ez a cím minden ifire igaz).

Az elmúlt egy év során a szekció első feladata volt egy MIX CDt elkészíteni 2005. januárra, amely a MIX újság "Add tovább" pályázat keretein belül lett a legaktívabb "beszervezőknek" elküldve. A CD tartalmazta a MIX honlap akkori aktuális verzióját a 2001-2004-es évfolyamok összes MIX újságával, a budapesti kisifi honlapját, 2 MIX zenekar számot, illetve néhány ingyenes biblia szoftvert.

2005. március 15-én külsőleg jelentősen megújultunk, illetve tartalmilag is bővültünk és minden aktualizálva lett. Azóta szeptemberig csak minimális volt a honlap aktivitása, majd szeptember óta folyamatosan kerülnek fel a nyári képek és a MIX újságok. 2005. szeptember 19-én hozta létre Szabó Pali a MIX fórumot, amely némi várakozás után októberben életre kelt, és azóta folyamatosan bővül a témák száma, nem beszélve a sok hozzászólásról. Köszönjük Pali!

A MIX honlap elmúlt egy éve számokban: február közepe óta van fent egy MYSTAT számláló, amely sok fontos, és nem kevésbé érdekes információt szolgáltat a nézőink számáról, illetve hogy mely országból néznek. Nyár előtt a honlap nézőinek száma megközelítőleg 500 fő volt havonta. Nyáron felére csökkent a nézők száma, majd szeptemberben 612 nézőnk volt, októberben 661, és novemberre az aktuális információk alapján kb. 850-950 néző (!!!) várható, amely napról napra kicsit felfelé korrigálódik. Viszont a szeptember-október-novemberi adatokhoz annyi hozzátartozik, hogy az 5 percen belül (kezdőlapra) visszatérő nézők száma szeptemberben jóval magasabb volt, mint októberben, amely a sok új nyári képsorozatra vezethető vissza, míg az októberi nézőszám fellendülés arra, hogy az emberek a MIX fórumra a honlapon keresztül mennek fel; és talán fordítva is igaz, mert a fórumon is van link a honlapra. Novemberben eddig a kettő együtt igaz. (Érdekes kérdés még az országonkénti látogatottsága oldalunknak; mennyiségi sorrendben: USA, Svájc, Hollandia, Ausztria, Németország, Brazília, Svédország, Nagy-Britannia, Argentína, Csehország, Finnország, Portugália, Románia és Ukrajna.)

A másik mérőszám, amiben nyomon követhetjük a honlap fejlődését az a felhasznált tártelület, amely tavaly valamivel 50 MB alatt volt, míg jelenleg 120 MB, ami azt jelenti, hogy több, mint megduplázódott egy év alatt. Ezzel jelentősen ki is nőttük azt az 50MB-ot, amit nekünk szántak, de szerencsére kapóra jött az egyház új tárhelye, a kereftenyek.hu, ahol jelenleg a képsorozatok, illetve az Informáló/Kik a metodisták?-ból Khaled Laci szakdolgozata találhatóak.

Végül a célok a jövő évre: A MIX honlap egyszerűsítése, így például, hogy a MIX újság nemrég feltett számai újságonként egy-egy lapon vannak az eddigi 3-4-5 helyett, és így cikkek a lap tetején található "tartalomjegyzékből" sokkal gyorsabban és könnyebben elérhetőek, és átláthatóbb a netes újság szerkezete. Egy nagyobb lélegzetvételű terv, hogy az "Önarckép" menü beleolvadjon a "PrograMIX" menübe, mivel a kettő logikailag összetartozik, és idén a programokba alig került be hír. Így például a MIX napról a képek fölé már készült egy rövid beszámoló. A harmadik nagy cél, hogy a meglevő külföldi nézettség, érdeklődés miatt a honlap angol és német nyelvű változatai aktualizálódjanak, illetve kibővüljenek, mivel jelenleg csak a hírek, a "honlapszerkezet" és a rövidebb cikkek érhetőek el más nyelven, a hosszabb beszámolók helyén magyarul jön be a szöveg.

Ha felkeltett a téma, vagy lenne hozzászólásod a honlaphoz, akkor ezt akár anonim is megteheted a fórumon november 14-e óta megtalálható "MIX honlap" téma alatt, vagy egy e-mailben. (Más honlappal ellentétben nálunk a honlapon feltüntetett e-mail cím tényleg üzemel, és általában egyből kapsz is választ.)

Kovács Ilona - Khaled A. László: Tényszerű beszámoló az V. országos MIX napról

Kezdjük a MIX újsággal. Az újság, az elmúlt egy évben, mind külsejét tekintve, mind tartalmilag egyre színvonalasabbá vált. Előfizetői számát tekintve rendszeres olvasói vannak; az ő számuk nem csökken. Továbbra is "élnek" azok az ingyenes példányok, amelyeket havonta minden ifjúság kézhez kap; ezekkel megajándékozhatunk bárkit gyülekezetünkön belül vagy kívül. A rovatszerkesztői helyek - egy kivételével - mind be vannak töltve:

Szabó Mariann - Nagy világ (Ő bátyja, Pali helyét vette át a szerkesztői székben); Kovács Zsuzsanna - Riport; Sztupkai Gergő - Lapzárta, Rólunk szólva; Szuhánszky Ági - irodalom (új rovatszerkesztőnk); Orsós Kriszti - Kreatív hobbi; Matusik Ágnes - Apropó; Tömöri Boglárka - Zene (ez egy újra megjelenő rovat lesz új munkatárssal, akinek segítségével ifjúságaink zenei életét szeretné bemutatni a lap), és végül Lakatos Judit Múlt-kor című rovata. Az üresen maradt Hit & Élet rovata még szerkesztőre vár.

A szekcióülésen, ahol a jövőbeni tervekről esett szó, újságunk még színvonalasabbá tételére tették a hangsúlyt a résztvevők. Nagyon szeretnék az újság szerkesztői, ha a Rólunk szólva és a Hit & Élet rovatait minél több bizonyságtétel töltené meg. Valamilyen oknál fogva a "cikkek" íróinak száma nagyon kevés, pedig tudom: bőven lenne miről írnunk. Ne feledjétek: az újság elsősorban a mi beszámolóinkból, bizonyságtételeinkből, megfogalmazott gondolatainkból él!

Folytassuk a MIX zenekarral. Zenekarunk lemezfelvételre készül, amit tavaszra tervezünk. Ez nem kis feladat elé állítja a csapatot, ezért rendszeresen, havonta egy alkalommal próbára jövünk össze Budakeszin. A MIX zenekar kilenc tagot számlál. A tavalyi felálláshoz képest változott az "összetétel": Kovács Zsuzsi és Csernák Zsófi elköszöntek tőlünk; az Ő helyüket vette át Szuhánszky Eszter a billentyűk, és Gyurkó Balázs a gitár mellett. Új énekes tagunk Vígh Réka, Szegedről. Idén egyetlen koncertünk volt, Tiszaligeten, a családos csendeshéten. Egy koncert-körút keretén belül szerettünk volna eljutni nyár végén Györkönybe, Hetesre és Dombóvárra. Sajnos nem sikerült a csapatnak olyan időpontot találni, ami mindannyiunknak megfelelt volna, ennek ellenére erről az útról nem mondtunk le; továbbra is terveink között szerepel a megvalósítása.

És végül, néhány szó a MIX programcsoport tevékenységéről. Munkájuk idei gyümölcse az augusztusban megrendezésre került Alkotótábor Budakeszin. Az ide érkező fiatalok több területen is kipróbálhatták magukat. Délelőttönként rendszeres elfoglaltságot adott a dicsőítőcsoport (Jávor Attila és Kormos Márk vezetésével), az egyre képzettebb klasszikus gitáros Kovács Zsuzsi csoportja, Domby Annina, aki a képzőművészet iránt érdeklődőkkel foglalkozott, a zongora szépségéit bemutató Tömöri Bogi és az irodalmi csoport alkalmai. Meghívott vendégek voltak: Majzik Mária - szobrász, Széles Tamás - szinkronszínész, Hecker Christiane, aki zeneterápiás munkájáról beszélt, és Szuhánszky Gábor lelkész, akit a reggeli áhítatok megtartására kértek fel. A jóra és szépre való emlékezés mellett a tábor szervezői - levonva a tanulságokat és új ötletekkel gazdagítva a programot - jövő augusztusra is megszervezik az Alkotótábort, amit egy Sportnappal szeretnének kibővíteni. Ezúton is felkínálom a lehetőségét annak, hogy - kedves fiatalok - ötleteitekkel, észrevételeitekkel Ti is járuljatok hozzá a tábor létrejöttéhez!

A MIX napon mindezeken túlmenően bemutatásra került még az "Együtt egymásért!" projekt. A program lényegében lehetőséget teremtene arra, hogy a pesti gyülekezet ifjúsági közösségét fejlesztve a cigány fiatalokkal aktívabb kapcsolatot alakítsunk ki országos szinten. Az "Együtt egymásért!" projekt az elgondolás szerint 2006 nyarán kezdődhetne el. Az első két hónap során (július, augusztus) a pesti gyülekezet használatában levő pince helyiséget lehetne felújítani. Szeptembertől kezdődően itt lehetne azokat a programokat megrendezni, amelyek egyrészt a helyi ifjúsági közösséget fejlesztik, másrészt a cigány fiatalokkal való kapcsolatunkat is építik (pl. filmklubok, VI. MIX nap, cigány rajz-, akvarell- és fotókiállítás, koncert, stb.). Az EU-s pályázatban többen szívesen részt vennének (a korhatár 15-25 év!) - reméljük magasabb szinten is támogatást nyerhet ez a komoly távlatú terv!

A MIX pólóra kiírt pályázat eredményéről a MIX honlapján olvashattok a http://mix.metodista.hu alatt. Az eredmény röviden: nagy meglepetésként a beérkezett két terv mellett harmadikként ismét győzött a tavalyi pályázat, azaz 2005-ben újra győztes Sztupkai Kristóf munkája. A többség az egységesség mellett döntve határozott így, változtatások csak kis mértékben várhatóak. Az új póló a tervek szerint a 2006-os tavaszi ifjúsági konferenciára készül el, felelőse Szabó Mónika.

REFORMÁCIÓ

Fabiny Tibor: Hogyan legyünk az ige egyháza? - II.

Újságunk októberi számában a reformációra emlékezve indítottuk el sorozatunkat, amelyben Fabiny Tibor evangélikus teológus professzor tanulmányát közöljük le. Az eredetileg evangélikus lelkészek előtt elhangzó előadás a korunk egyházaiban, lelkiségében tapasztalható megoszottság okaival foglalkozik, illetve azokra keres megoldást. A szerző szerint a lelkiségekre való szétszakadás oka a Bibliához való eltérő viszonyulás, amely végső soron odáig fajulhat, hogy a Szentírásból a "viszály könyve" lesz (Ulrich Luz). A tanulmány eredeti címe: "A Szentírás ihletettsége. A biblikus gondolkodás lehetősége a fundamentalizmus és a racionalizmus között." Az előző részben a fundamentalizmus álláspontjának bemutatását olvashattuk. (A főszerk.)

1.3. Az inspiráció modelljei:

Walter Vogels három inspirációs modellt különböztet meg: a prófétikus, a közösségi és a nyelvi modellt.

l.3.1. A prófétikus modell

A premodern, prekritikus gondolkodásmód, ill. paradigma az egész Biblia ihletettségét a prófétikus modellnek megfelelően fogja fel. Határozottan a személy ihletettségét képviseli az a szemlélet. Eszerint a próféta, legyen az Ézsaiás, Jeremiás vagy Ezékiel, Isten által megragadott szent ember, aki nem a saját bölcsességét, hanem Isten gondolatait, szavait adja át az embereknek. "Plenáris inspirációnak" nevezik azt a szemléletet, amelyik a teljes Bibliát egyforma mértékben tekinti inspiráltnak, tehát nem differenciál az egyes bibliai könyvek inspiráltsága között, az egész Bibliára az inspiráció prófétikus modelljét alkalmazza; nem tesz különbséget aközött, hogy amíg Jeremiás száját "megilleté az Úr", addig Lukács evangélista "mindeneknek szorgalmasan utána járt" (Lk 1,1)

1.3.2. A közösségi modell

A 18. században induló történetkritikai módszer számos esetben bizonyította, hogy az egyes bibliai könyveket nem azok a szerzők írták, akikről azt a hagyomány feltételezte; számos könyv esetében több szerzőről kell beszélnünk, arról nem is szólva, hogy az írott szövegeket megelőzte a szájhagyomány. Ebben az összefüggésben az inspiráció prófétikus modellje érvényét veszíti, hiszen a szövegeket nem lehet egy személy ihletettségéhez kötni. A történetkritika szerint ha inspirációról egyáltalán beszélhetünk, akkor legfeljebb azt a láthatatlan közösséget tekinthetjük inspiráltnak, amelyik - sokszor hosszú folyamat eredményeként - létrehozta a szöveget. Ez a logika vezetett el szükségszerűen oda, hogy - miképpen ezt a fenti példán is láttuk - az inspirációnak nincs különösebb értelme és jelentősége.

Bármennyire is nagy eltérés van az inspiráció első két modellje között, mindkettőben közös az, hogy az inspiráció locusát a szöveg vagy a szövegek szerzőjében, ill. szerzőiben látja. A harmadik - nyelvi-inspirációs - modell nem a szerző személyiségében, hanem a szöveg minőségében és az olvasás folyamatában fedezi fel az inspiráció működését.

1.3.3. A nyelvi-olvasói modell

Olvasás nélkül egy szöveg csak halott, múzeumi darab. Ha egy szöveget nem olvasok el, akkor halálra kárhoztatom, az olvasással viszont életet lehellek bele, újra teremtem, "újra írom". Az olvasó-orientált szemlélet alapján azért beszélhetünk inspirált szövegről, mert a szöveg hatása alatt az olvasók azt annak tartják. Vogels szerint a Bibliának azért van ma is privilegizált státusza, mert a hívő közösség ma is azonosítani tudja magát vele. Nem azért inspirált a Biblia, mert az emberek úgy döntenek, hanem azért, mert a szöveg különleges természete folytán olyan tulajdonságokkal rendelkezik, ami ma is stimulál, hitet ébreszt. Ebből következik Vogelsnak az a gondolata, hogy ha a Lélek a szöveg írásakor jelen volt, akkor ugyanúgy jelen kell lennie a szöveg olvasásakor is, ha a kreációban részt vett és munkálkodott, akkor a re-kreációban is részt kell vennie és munkálkodnia kell. Vagyis, ha azt mondjuk, hogy az Isten a szerzője a Bibliának, akkor ugyanúgy mondhatjuk, hogy az Isten az olvasója is. Amiképpen az Isten-szerző "írta", ugyanúgy az Isten-olvasó "olvassa" is a szöveget.

Vogels az inspirációról szóló klasszikus újszövetségi helyet, 2Tim 3,16-ot egzegetálja friss megközelítésben, s egzegézisének eredménye meglepő és elgondolkodtató. Eszerint 2Tim 3,16-ot így kellene a maga teljességében lefordítani: "Minden olyan írás, ami Istentől ihletett és Istent ihleti alkalmas a tanításra, a feddésre, a jobbításra..." Tehát nemcsak arról van szó, hogy a szöveget Isten ihlette, hanem arról, hogy a szöveg - ha azt olvassák - akkor az magát az Istent ihleti, mondhatnánk: provokálja az Istent.

A II. vatikáni zsinatnak a Dei Verbum c. konstitúciója (III. fej. 11.) pedig így módosulna: "Az Ó és az Újtestamentum könyveit a Szentlélek ihletése alatt írták és olvassák és ezért Isten a szerzőjük és az olvasójuk... A szent könyvek olvasása közben az Isten e vezetése alatt álló emberek erejüket és képességüket úgy használják, hogy bennük és általuk, mint igaz olvasók által, az írásban azt Isten akarja".

Vogels tanulmányában felmerül még két mellékprobléma is. Először is: milyen szövegek tekinthetők inspiráltnak? Csak az eredeti szövegek vagy a fordítások is? Vogels válasza egyértelmű: az olvasás oldaláról nézve a fordítás is tekinthető inspiráltnak, hiszen ha az olvasás is újra írás, akkor a fordítás még inkább tekinthető annak. A másik probléma: mi van az elveszett és feltételezhetően "inspirált" szövegekkel? Pál apostol minden bizonnyal írt számos más levelet is. Az olvasás felől közelítő inspirációelmélet számára ez hamis probléma, hiszen ha elveszett egy szöveg, akkor nem tekinthető inspiráltnak mivel a hívők közösségét nem inspirálta annyira, hogy megőrizzék azt, vagyis a szöveget nem olvasták, a hívő közösség nem azonosult vele. Tehát nincs elveszett, inspirált szöveg.

Vogelsnek az inspiráció nyelvi megközelítéséről szóló tanulmánya végül is arra fut ki, hogy azért inspirált a Biblia, mert ma is inspirál, kétezer év után is ugyanúgy életet adó, életet támasztó ereje van. A Biblia egyszerre Isten népe hitének kifejeződése és e nép hitének tápláléka. Egykoron Isten népe írta a Bibliát és Isten népe ma is folyamatosan újra írja a Bibliát.

Vogels tanulmánya arra a lényeges kérdésre már nem tér ki, hogy mi a különbség a költői-művészi inspiráció és a Szentírás inspirációja között. (Gondoljunk Adyra: "Hajtson a Szentlélek, vagy a korcsma gőze!") Valószínűleg Vogels azt válaszolná, hogy amíg a Biblia "szerzője" és "olvasója" a Szentlélek, addig a költői és művészi alkotások "szerzője" és "olvasója" is valamilyen lélek, de ez nem (sohasem?) a Szentlélek. Luther is közel állt a nyelvi, az olvasóra, ill. a befogadóra alapozott inspirációelmélethez. Azt írja, hogy egyedül a Lélek érti meg az írásokat helyesen. Ám Luther még egy lépéssel tovább megy, amikor az inspirációt nem az írott betűhöz, hanem a halláshoz köti, s hang meghallását pedig az igehirdetéshez, a prédikációhoz. Az inspiráció tehát a hirdetőre és az ige meghallóira is vonatkozik.

Az inspiráció kapcsán olvasó szerepét legújabban Ulrich Körtner (1957-) bécsi rendszeres teológus emelte ki Az inspirált olvasó című könyvében. Szép példája ez annak, hogy egy teológus miképpen használhatja a legújabb irodalomtudományi ismereteket fel teológiai kutatásai céljára. Körtner ugyanis az irodalmi befogadásesztétika elméletet a Biblia olvasására alkalmazza. Találó megfogalmazása így hangzik: "A hit a bibliai szövegek olyan megértése, amely által az olvasó nemcsak belekerül a szövegbe, hogy azt teljessé tegye, hanem amely által ő maga is megváltozik, mivel megtanulja magát másként megérteni, és így megtanul másként élni."1 Az irodalmi megközelítés így a történetkritika által sokszor elvetett, vagy legalábbis megkérdőjelezett inspiráció tanításához való visszatérést is jelent, igaz az inspiráció egy új értelmezésében: "Befogadás-esztétikai alapokon állva a rekonstrukció az ihletett olvasóról szóló tant eredményezi."2 Körtner szerint a Szentírás implikált olvasója az "Isten lelkétől inspirált olvasó".

1.4. Az inspiráció és a Biblia értelmezése

Az olvasás aktusa és az olvasó szerepe tehát felértékelődik az inspirációról szóló újabb elméletekben. A Biblia értelmezését kutató hermeneutika már régóta használja a sensus plenior fogalmát, ami "teljesebb", illetve "kiteljesedő" értelmet jelent. Raymond Brown katolikus teológus megfogalmazásában: "A sensus plenior az a mélyebb-, vagy többletjelentés, amit az Isten szándékozott a szövegnek adni, és ami az emberi szerzőnek nem állt egyértelműen a szándékában. Ezt a jelentést a bibliai szövegek szavaiban (illetve szövegcsoportokban vagy teljes könyvekben) a további kinyilatkoztatás, vagy pedig a kinyilatkoztatás megértésének magasabb fokán fedezhetjük fel."3 Brown megfogalmazása: "a kinyilatkoztatás megértésének magasabb foka" természetesen az olvasásra vonatkozik, a szövegnek a jelenkorra való alkalmazására. Egy protestáns teológus szerint a teljesebb értelem "Isten szándékának megnyilatkoztatása a jelen szituációban, s annak a megmutatása is egyben, hogy e szándék előrehaladó és folyamatos... a sensus plenior egy szakasz teljesebb jelentése, az a "plusz", "a valamivel több", amit Isten a szövegnek az inspirációval adott; az, ami Isten igéjének üzenetét egyformán érvényessé teszi az elkövetkezendő generációk számára."4 Arról van szó, hogy amit az egyes szerzők Isten lelkének ihletése alatt mondtak, az olyan, mint amikor már egy magban benne van a csíra, sőt a teljes növény is, noha a magban még mikroszkóp segítségével sem lehet látni a megszületendő növény szárát, levelét vagy virágját. Amikorra azonban "betelik az idő" (Mk 1,15), amikorra beérik Isten terve, akkor az utódok megértik, hogy milyen aktuális kérdésről is szólhatott a szöveg. Az apostolok sokszor csak utólag értették meg Jézus szavait.

Rámutattak arra is, hogy az inspiráció hatása alatt írt szöveg teljesebb értelme szerepet játszott a kánon kialakulásában is, hiszen a kanonizálás újraolvasás, újraértelmezés, amikor a régi szövegek új jelentést nyernek. "A kinyilatkoztatás előrehaladása azt is jelenti, hogy az Írás szövegének jelentése a kánon kialakulása közben egyre mélyebb és mélyebb lett. Ha az egzegéta a teljes Biblia szövegét figyelembe veszi, akkor a Szentírás részszövegeinek teljesebb megértését nyeri. A teljesebb megértés (fuller understanding) mindazokat a jelentésréteget magában foglalja, amelyek akár szándékosak, akár szándék nélküliek voltak a szerző részéről".5

Ulrich Körtner, de legújabban Paul Ricoeur André Lacocque-kal írt Bibliai gondolkodás című könyvében is idézi Nagy Szent Gergely mondatát, hogy "Az isteni szavak az olvasókkal együtt nőnek". Az írás tehát függetlenedik a szerzőjétől, önálló életre kel (erről szól például az Ulrich Luz-féle hatástörténet is6 ). A történetkritika egyolda-lúságával szemben Ricoeur és Lacocque számára is a szöveg "utólagos történelme" izgalmas, s "az értelmezés folyamata nem a forrásszöveg puszta helyreállítását, aktualizáló megismétlését jelenti, hanem sokkal inkább a minta újrafeltalálását, újraalakítását, újratájolását."7 A szerzők kiemelten hangsúlyozzák a bibliai korpusznak az élő közösséggel való kapcsolatát. "Az írott szövegről van szó, melyet az olvasás hagyománya újraalakítva, újraelevenítve művé szőtt. A szöveg dinamikájával számolunk: belőle rajzolható meg a folyamat, a pálya... Ily módon a szövegek Ószövetségben megkezdett pályája olyan útvonalat rajzol, mely ezen első korpusz-on kívül, a második korpusz-ban is követhető...Az első Testamentumot nem szünteti meg a második, de újraértelmezi, és ebben az értelemben »beteljesíti«."8 Körtner, Ricoeur mind azt hangsúlyozzák, hogy az olvasó benne találja magát a szöveg-ben (Lector in fabula), része a szövegnek: "Ebben a vonatkozásban nincs e folyamatra találóbb példa, mint a mássalhangzókat jelölő sémi írás, melyet az olvasó odaillő magánhangzókkal egészít ki olvasás közben."9

JEGYZETEK

1 Ulrich Körtner, Az ihletett olvasó. A bibliai hermeneutika fő aspektusai Hermeneutikai Füzetek 19. Budapest, Hermeneutikai Kutatóközpont, 1999. 50.old.

2 Uo.87.old.

3 Raymond Brown, The Sensus plenior of Sacred Scripture. Baltimore: St. Mary's University, 1955; Raymond Brown, "The Problems of the Sensus plenior", in: Bibliotheca Ephemeridium Theologicarum Lovanensium, 26 ,1968, 72-81. old.; Tibor Fabiny, The Lion and the Lamb. Figuralism and Fulfilment in the Bible, Art and Literature. London, Macmillan, 1992, 35-39. old.; William S. LaSor, "Prophecy, Inspiration and Sensus plenior", in: Tyndale Bulletin 29, 1978; William S.LaSor, "The Sensus plenior and Biblical Interpretation", in: Donald K. McKim, A Guide to Contemporary Hermeneutics. Major Trends in Biblical Interpretation. Grand Rapids, MI, 1986, 47-64. old.; Douglas Oss, 1988, "Canon and Context. The Future of the Sensus plenior in Evangelical Hermeneutics", in: Grace Theological Journal, 1988/9, 105-127. old.; J. M.Robinson,, "Scripture and Theological Method. A Protestant Study in Sensus plenior", Catholic Biblical Quaterly 27, 1965, 6-27. old.

4 LaSor, 1978, 50. old.

5 Oss, 1988, 105-127. old.

6 Ulrich Luz, Evangélium és hatástörténet. A Máté-evangélium értelmezése a történelemben. Hermeneutikai Füzetek 8, Hermeneutikai Kutatóközpont, Budapest, 1996.

7 Paul Ricoeur André Lacocoqe, Bibliai gondolkodás, Ford. Enyedi Jenő, Budapest, Európa könyvkiadó, 2003. 8. old.

8 Uo.11.old.

9 Uo.13.old.

ZENE

Tömöri Boglárka: Dicsőítés a szolnoki gyülekezetben:

"Feszültségek szinte egyáltalán nincsenek..."

Mint azt az előző számban említettem, rovatunk a gyülekezeti dicsőítés tematikáját fogja követni a közeljövőben. Elsőként a szolnoki ifjúság beszámolóját olvashatjátok, a következő számban pedig Alsózsolca fog bemutatkozni....

- Milyen jellegű dicsőítés folyik nálatok? (Ifi vagy régi énekek, hangszerek, milyen az énekek hangszerkísérete stb...)

- Ifjúsági és régi énekeket egyaránt éneklünk, az Istentisztelet elején az ifjúsági dicsőítő csoport szolgál "modern" hangszerekkel (dob, szintetizátor, elektromos gitár, klasszikus gitár, fuvola, hegedű, klarinét) kísérve 4 énekkel, a prédikáció előtt és után pedig egy-egy gyülekezeti éneket éneklünk a Dicséretek énekeskönyvből, orgona illetve hegedű kísérettel.

- Milyen a dicsőítő csapat összetétele? (tagok száma, életkor stb.)

- A péntek esti próbákon 11-en vagyunk, 13-19 év között, fiúk lányok vegyesen. Elég sok a fiatal, főleg a kisgyerekes családok, de azért az idősebb korosztály is képviselteti magát. A gyülekezet rugalmas, elfogadja az új dolgokat, a közösség nagyon jó és összetartó. Van aki a beállítottság kérdésre azt írta, hogy katolikus és hitgyüli közti.

- Milyennek tartjátok ti, mint csapat ezt a fajta dicsőítést, és milyennek tartja a gyülekezet?

- A dicsőítés ilyen formában csak szeptember óta működik, elég új még a gyülekezetnek, de sok pozitív visszajelzést kapunk. Azáltal, hogy megmaradtak a régebbi énekek is, mindenki megtalálja a kedvére valót. Minket, akik együtt készülünk a vasárnapokra sokkal összetartóbbá tesz az együtt zenélés, élvezzük.

- Vannak generációs feszültségek a dicsőítés jellege miatt, s ha igen, akkor hogyan tudjátok áthidalni?

- Feszültségek szinte egyáltalán nincsenek, kivéve egyetlen területet: ez pedig az énekek tempója.

- Milyen gyakran szoktatok próbálni, kik a vezetők, van-e konkrét vezetőtök vagy kollektív vezetés folyik?

- Péntek esténként próbálunk, nem rég kapcsolódott be egy felnőtt, egy képzett énektanár a próbáinkba - Törökné Négyes Hajnalka -, akinek a segítsége nagyon sokat jelent, az ifi részéről pedig Bózsó Ágnes a vezető.

- Milyen szempontokat tartotok fontosnak a próbák során?

- változatosság, követhetőség a gyülekezet számára, jól összepróbáltság, igényes együttzenélés, egység, békesség, gyorsaság, és elsősorban hogy ne feledkezzünk meg arról, kinek zenélünk. (Ezért is kezdjük imával a próbákat.)

- Van egyeztetés a gyülekezet lelkészével, kifejti ő is az álláspontját a dicsőítéssel kapcsolatban, vagy teljesen szabadon végzitek a munkátok?

- Korábban a lelkész vezetésével folytak a vasárnapi dicsőítések, ez szeptember óta változott meg. Azóta gyakorlatilag szabad kezet kaptunk, mi választhattuk ki a vasárnapi, témához illő énekeket is, és egy ideig felnőtt nélkül próbáltunk. De be kellett látnunk, hogy így hajlamosak vagyunk elpoénkodni az időt, így került a csapatba Hajni néni- mióta ő vezeti a próbáinkat, sokkal célirányosabbak és hatékonyabbak -, ill. az énekek kiválasztása is visszakerült a liturgus feladatkörébe. A gyülekezet lelkésze a következő vasárnapi igehirdetés témáját a hét első felében közli a liturgussal, aki kiválasztja az énekeket, és továbbítja nekünk a pénteki próbáig. Hogy hogyan dolgozzuk föl ezeket a dalokat, milyen hangszereléssel, milyen formában, az már csak rajtunk áll.

- Milyen a munkamorál, milyen a lelkesedés a csapatban?

- Mindenki nagyon lelkes, ezért néha kicsit nagy a hangzavar, de mindenki együttműködő, tanulunk figyelni egymásra, együtt gondolkozni dalokon, kezdünk egyre jobbak lenni, de még bőven van mit fejlődnünk.

Kovács Zsuzsanna

Pedagógus keresztények

Sokféle felelősség létezik. Lehet elnökként egyetlen döntéssel egy ország gazdasági életét befolyásolni, és lehet egyszerű pedagógusként egy iskolában vagy óvodában emberek életét befolyásolni. Most erről készítettem riportot két emberrel: Kovács Gabriella óvónő és Schauermann Andrea tanárnő fognak mesélni a jelenlegi munkájukról és a gyerekek iránti elhivatottságáról.

Hol dolgozol most jelenleg?

Kovács Gabriella: Jelenleg a Habakkuk magánóvodában dolgozom, a II. kerületben, egy nagyon szép zöldövezeti részen. Annak idején ez az óvoda iskolaként működött, és magánvállalkozásként indult. Lassan már 10 éve működik, több alapítvány is támogatja.

Mért lettél óvónő?

K. G.: Eredetileg kórházban dolgoztam, a hematológiai osztályon, ahol súlyosan beteg gyerekek voltak. Leukémiások és daganatosok. Ez egy idő után eléggé megviselt. Azt mondtam akkor, váltanom kell. Azt, hogy melyik területen dolgozzak tovább, még nem alakult ki bennem. Sokféle területet kipróbáltam, többek között az újszülöttekkel való foglalkozást is. A beteg gyerekek után elkezdett érdekelni a másik oldal, milyen lehet egészséges gyerekekkel foglalkozni.

Végül a 2-3 éves korosztály mellett döntöttem, mert ez az, ami a legközelebb áll hozzám. Zolival (Kovács Gabriella férje. - A főszerk.) elkezdtünk keresgélni az Interneten, sok helyet megkérdeztünk, nincs-e valahol felvétel. Így jutottunk el ehhez az óvodához is. Pont akkor indult itt egy előkészítős csoport, ahol olyan gyerekekkel foglalkoznak, akik még nem töltötték be a három évet. Behívtak elbeszélgetésre, és egy-két gyakorlati óra is volt. A vezető úgy határozott, hogy felvesz. Így lettem óvónő.

Miben jobb egy magánóvoda, mint egy állami?

K. G.: Annyiban, hogy kis létszámú csoportok vannak, max. 10-13 fő. Több lehetőségük is van itt a gyerekeknek, mint egy állami óvodában. A szülők sokat fizetnek a gyerek után, ennek fejébe fakultatív foglalkozások vannak számukra: úszás, tenisz, foci, torna, néptánc stb. A környezet is sokkal szebb, a termek is rendesebbek, és dekoratívabbak.

Hogy néz ki egy átlagos nap?

K. G.: A gyerekek általában 9 óráig érkeznek, utána reggeli. Reggeli után szabad játék, majd kötetlen foglalkozás. Ebbe sok minden beletartozik: vizuális tevékenységek, pl. barkácsolás, irodalmi nevelés, ahol mondókákat, versikéket tanulunk, ének-zene, ahol hangszerekkel, ritmusokkal ismerkedünk, valamint játékos testmozgás, torna. Ezen kívül sokat szoktunk kirándulni. Délutáni pihenő után kint játszhatnak a gyerekek.

Mi a nehéz a munkádban?

K. G.: A vezetőséggel nem minden dologban értünk egyet, többek között abban, hogy sok pénzt kérnek be a szülőktől, és ezt nem abban az arányban fordítják a gyerekekre, mint kellene. A másik dolog: van a csoportomban most egy kisgyerek, aki körül kb. másfél éve mindenféle huzavona van. Valamilyen fogyatékossága lehet, és nem tudjuk kideríteni, mi az. Az óvodavezető nem tud semmit tenni, mert ő sem szakmabeli (marketinges), és nem tud mit kezdeni az ilyen pedagógiai jellegű problémákkal, amikkel pedig nap mint nap szembeállunk.

Ami még nehéz, hogy majdnem egész nap dolgozom, szinte reggeltől estig bent vagyok. Ez fizikailag is, szellemileg is eléggé fárasztó. Sokan kérdezik: "Hát mibe fáradsz bele, csak eljátszogatsz a gyerekekkel!" Ilyenkor azt szoktam mondani annak az illetőnek, jöjjön el, és próbálja ki egy napra. Az egész napos nyüzsgés az, ami lefáraszt.

Van-e olyan gyerek, akit kifejezetten a szívedbe zártál?

K. G.: Van. Pont ma 2 éves (május 15.). Amikor a mellettünk lévő csoportba került, még csak másfél éves volt. Ő egy norvég kisfiú, a neve Tilius. Az anyukája még fiatal, egyetemista, az apukája magyar, aki mikor megtudta, hogy a nő terhes, otthagyta őt. Tehát feltűnt nekem ez a kis csöppség, amint magányosan mindig eljátszogat a sarokban. Mindig próbált bekapcsolódni a nagyobbak játékába, de mivel kicsi, ezért kirekesztették a játékból. Magában főzőcskézett, vagy könyvet olvasott. Nagyon szeretethiányos kisgyerek. Az anyukájával keveset találkozik, csak este, mikor hazaviszi. Ezért kényszeríti magát, hogy éjjel sokáig fennmaradjon, hogy minél többet lehessenek együtt. Ennél fogva az oviban is mindig fáradt, és nyűgös.

Hogy érzed, most a helyeden vagy?

K. G.: Sokszor megkérdőjeleződik bennem, hogy valóban óvónő akarok-e lenni, vagy valami egészen más. Igazából még most sem tisztult le bennem ez a kérdés teljesen. Eléggé fárasztó, és többször is mondom azt, hogy most már elegem van a gyerekekből, de amikor meglátok egyet az utcán, akkor rájövök, hogy teljesen odáig vagyok értük.

A gyerekek közt helyemen érzem magam, hogy pont ebben az óvodában, abban nem vagyok biztos. Néha elgondolkozom rajta, mit keresek én még itt. Érnek atrocitások, ami miatt elkeseredem, és azt mondom: most már eljövök erről a munkahelyről. Ennek ellenére itt vagyok már 3 éve, és hagyom, hogy Isten formáljon.

Hol dolgozol most jelenleg?

Schauermann Andrea: Mielőtt 3éve elmentem GYES-re, a Trefort Ágoston gyakorló gimnáziumban tanítottam magyar és német szakon.

Mikor és hogyan határoztad el, hogy tanár leszel?

S. A.: Ez egy érdekes történet, mert a gimnázium végéig biztos voltam benne, hogy bármi leszek, csak tanár nem. A bölcsész szakra jelentkeztem magyar-német szakra, mert ezek a tárgyak érdekeltek leginkább, és úgy gondoltam, hogy színházi rendező, vagy dramaturg leszek. Az egyetemen aztán ez megváltozott bennem, egyre inkább kezdett érdekelni a pedagógia, a nevelés. Az egyetem elején tértem meg, ez is nagyban befolyásolt, mert elkezdtek érdekelni az emberek, főleg a fiatalok. Mire elvégeztem az egyetemet már biztos voltam benne, hogy tanár akarok lenni. Elhivatottságot éreztem.

Milyen szépségei vannak a szakmádnak?

S. A.: Nagyon élvezem a személyes kapcsolatot a diákokkal, de ez nem úgy néz ki nálam, hogy a szabadidőmben együtt vagyok velük, hanem inkább az órákon alakítok ki velük egy személyes emberi kapcsolatot. Megismerem őket, és így valamilyen szinten hatással lehetek rájuk és ők is rám, ez egy közös folyamat. Sokszor segít az ember önismeretének a fejlődésében hogyha diákokkal foglalkozik. Sosem hagyják az embert belemerevedni a saját elképzeléseibe, mivel ők mindig változnak, mindig valami újat képviselnek. Ezért, ha valaki ezzel a korosztállyal foglalkozik, akkor valamilyen szinten lépést kell tartania velük, ami egy nagyon izgalmas dolog.

Hol és milyen körülmények közt tudsz velük beszélgetni?

S. A.: Szünetekben - ahol a diák és a tanár is rohan - nincsen erre lehetőség. Inkább az osztályfőnöki órán, vagy az egyéb alkalmakon kerül erre sor: kirándulásokon, vagy esti közös programokon.

Én, mint irodalomtanár, leginkább az órákon beszélgetek velük, mert ez egy olyan tantárgy, ahol a műveken keresztül az életünk és személyiségünk jön elő. A másik tantárgy a nyelv. A nyelvoktatás pedig általában úgy folyik, hogy mindenféle témáról beszélgetünk az adott nyelven. Így rengeteg dolog előkerül, ami a fiatalokat érinti, ami az ő személyes életüket jellemzi.

Nem osztják meg velem a nagyon intim dolgaikat, de nem is arra van szükség, hanem csak arra, hogy különböző témákban beszélgetni tudjunk. Én sosem akartam az ő bizalmas barátjuk lenni, de attól még lehetek tanárként nagyon jó partner.

Mik a szakmád nehézségei?

S. A.: Nagy igénybevétel egymás után több órát megtartani, nem csak fizikailag, vagy szellemileg, hanem érzelmileg is. Az ember egy idő után elfárad, és már nem tud olyan nyitott és türelmes lenni. De a diákok is sokszor fáradtak, vagy egész más okból nem tudnak figyelni. Ezeken a dolgokon túl kell valahogyan lendülni.

Ha azt mondom, hogy nehéz fegyelmezni, akkor ez alatt ezt értem: az óra dinamikáját fenntartani, együttműködve a diákokkal úgy, hogy valami érték szülessen azon az órán.

Fogalmazd meg röviden, három pontban, hogy mitől jó egy tanár!

S. A.: Első helyre ezt tenném, hogy az a jó tanár, aki tiszteli a gyereket. Érezze, hogy nem akarom a hatalmamat kiélni rajta. Ha érzi a diák, hogy nem alázom meg, és tisztelem, mint embert, akkor ezt nagyra értékeli. A második dolog a hitelesség. Ez alatt azt értem, hogy az ember szavai és viselkedése összhangban legyenek. A harmadik dolog a szakmai felkészültség. Enélkül nehéz tiszteletet kivívni a diák előtt.

Mit tartasz a mai fiatalság legnagyobb problémájának?

S. A.: Szerintem nagyon nehéz a mai fiatalok számára, hogy nincsenek világos értékek megrajzolva előttük. Abban az esetben, ha ezt a saját családjától, tanárától nem kapja meg nagyon határozottan, akkor egyszerűen nincs mihez igazodniuk. Pedig pont ez az a kor amikor a fiatalok a saját identitásukat keresik: hogy hogyan fogadják el önmagukat és viszonyuljanak másokhoz. Ha nincsenek meg az igazodási pontok, nagyon nehéz ezeket egyedül kiépíteniük.

Mi következik mindebből?

S. A.: Ha ez nincs meg, akkor rengeteg úton el fog indulni, rengeteg zsákutcába fog eljutni. Sérüléseket fog szenvedni, és másoknak is sérüléseket okoz. Sok kudarcélmény érheti őket és beleeshetnek abba a hibába, hogy olyan dolgokat tesznek, amiről a lelke mélyén érzik, hogy nem jó. De mivel körülötte mindenki ezt csinálja, meg a TV-ből is ezt kapja, ezért elfogadja jónak. Nagyon nehéz ezt saját magában elrendeznie. Ez a következménye az útkeresésnek, ami kívülről sokszor úgy jelentkezik, hogy neveletlennek tűnik a gyerek. Ha nem épül bele gyerekkorától, hogy hogyan viselkedjen, akkor bizonytalan lesz.

Az igazodási pontok meghatározásán nem azt értem, hogy a gyerek ne kérdőjelezzen meg dolgokat, és ne alakítson ki saját értékvilágot, csak ez másképp zajlik le, ha kisgyerek korától kezdve megkapja ezeket a szülőtől is.

Helyeden érzed magad?

S. A.: Talán igen. A GYES után valószínűleg visszamegyek tanítani. Ennek ellenére ez nem egy olyan munka számomra, amit minden pillanatában élvezek. Vannak nehezebb időszakok, amik több hónapig is eltartanak. Azt is el tudom képzelni, hogy eljön az a pillanat, amikor azt mondom, hogy inkább kipróbálok valami mást. Azt mindenesetre tudom, hogy a tanítás nagyon fontos a számomra.

MÚLT-KOR

Karl Heussi: Mi is az a pietizmus?

Az előszót írta és a rovatot összeállította (Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve című könyve alapján): Khaled A. László

Mi is az a pietizmus? - tettük fel magunk között a kérdést metodista teológusok a közelmúltban. Természetesen nem véletlenül: az evangélikus teológián - pontosabban az Evangélikus Hittudományi Egyetemen - némelyek ezzel a szóval írnak le egy az intézmény falain belül gyakorolt sajátos kegyességi irányzatot. "Pietisták." Rendszerint azokat a személyeket hívják így, akik komoly magaviseletükkel, önmegtartóztató életmódjukkal, rendszeres vallásgyakorlásukkal, bibliaolvasásukkal, és olykor kritikai észrevételeikkel, megjegyzéseikkel tűnnek ki a többiek közül. A teológia első évét befejezve lassan magam is sejteni vélem kik azok, akik esetleg ebbe a csoportba tartózhatnak. Mivel nem vagyok a Teológus Otthon lakója, így nem is tudom, hogy ezek az emberek alkotnak-e valódi közösséget, de ez most talán nem is fontos. A történeti pietizmussal foglalkozni nem csak miattuk lehet érdekes. Mint az közismert a metodista mozgalom megalapítójának, John Wesley-nek (1703-1791) az 1738-as megtérés élményében ("Aldersgate élmény"), illetve annak kibontakozásában meghatározó szerepe volt egy bizonyos pietista irányzatnak, a herrnhuti mozgalomnak. A pietistákkal foglalkozni tehát nem csak azért érdekes, mert a metodista teológusok választ kapnak kérdéseikre, hanem érdemes azért is, mert azon túl, hogy egy hozzánk, metodistákhoz közel álló kegyességet ismerhetünk meg, a pietizmussal való történeti kapcsolatainkat is felfedezhetjük. Persze ezzel az állítással lényegében ugyanazt mondtuk el, hisz lelkiségi hasonlóságaink minden bizonnyal alapvetően történeti kapcsolatainkból eredeztethetőek.

Általános ismertetés. Kb. 1690 és 1730 között a német protestantizmus meghatározó irányvonala a pietizmus volt. A német pietizmus részjelensége annak a felekezetek feletti mozgalomnak, melyet a 17. század nagy gazdasági és politikai megrázkódtatásai és az ortodox egyháziasság megmerevedése hívott életre. Rokon jelenségei a katolikus misztika és janzenizmus, a 17. századi angol puritán és kvéker mozgalom, illetve a 18. századi angol metodizmus. Forrása a 17. század első felének vallásos irodalma, sőt bizonyos lutheri elemek is. A pietizmust a következő vonások együttes jelenléte jellemzi: (1) eleven, bensőséges vallásosság ("szívbeli jámborság", mély önvizsgálat, naplók, életrajzok), (2) "praxis pietatis", a cselekedetekben megnyilvánuló kegyesség, (3) határozott elfordulás a "világtól" és a világi gyönyöröktől (tánc, kártyajáték, színház, világi olvasmányok, stb.), hajlam az aszketikus, törvényeskedő életvitelre, olykor eszkatologikus váradalmakkal fűszerezve, (4) belső elidegenedés a fejedelmi abszolutizmus révén mind a külsőségesebbé váló államegyháztól (cezaropapizmus), visszavonulás kegyes érzelmi közösségekbe (konventikulomok), melyekben elhajlásokra, olykor szeparatista megnyilvánulásokra is sor került. Eleven kegyessége, lelki elmélyültsége révén a pietizmus komoly értékekkel gazdagította a későbbi korokat is. (405. o.)

Református pietizmus. A pietista törekvések először református talajon mindenekelőtt Németalföldön sarjadtak ki. A református egyházban a pietizmus Kálvin aszketikus, törvényeskedő életideálja és az angol puritanizmus hatásai nyomán jött létre. (405. o.)

Spener. A német lutheránusság pietista mozgalmának Philipp Jakob Spener (1635-1705) működése adta meg a kezdő lökést. Nagy hatást gyakorolt a teológustársadalomra és az észak-németországi nemességre, mindenekelőtt Pia desideria című művével.

Spener (vezető lelkész Majna-Frankfurtban, majd udvari prédikátor Drezdában, végül berlini prépost) csendes, szegény, szinte félénk ember volt. Egyáltalában nem volt magával ragadó, profetikus egyéniség, viszont világosan látta az egyház hibáit. Elzászi otthonában (Rapports-weiler) magába szívott északnémet jellegű lutheránusságát, amit strassburgi tanulmányai is erősítettek benne, az aszketikus -misztikus vallásos irodalom (Johann Arndt és angol puritán szerzők), valamint kálvinista hatások színezték (genfi tanulmányút, találkozás Labadie-val). Majna-Frankfurtban egyházi reformokba fogott (kátétanítás újjáélesztése, konfirmáció népszerűsítése, 1670-től collegia pietatis, komoly keresztények rendszeres konventikuluma). (405-406. o.)

Hallei pietisták. A pietista mozgalom számára nagy jelentőséggel bírt, hogy az 1694-ben alapított hallei egyetemek (Brandenburgi Választófejdelemség) Thomasius és Spener hatására pietista teológiai fakultása lett. Minthogy az új egyetem hamarosan igen nagy vonzerővel rendelkezett. A pietizmus hallei térhódítása biztosította győzelmét egyúttal az északnémet teológiában is. A hallei pietizmus vezéregyénisége August Hermann Francke volt (1663-1727). Az általa alapított intézmények - árvaház és egyetem - közötti kapcsolat megteremtődésével sajátos arculatot nyert a hallei mozgalom.

A lübecki születésű Francke energikus, nyers, uralkodni vágyó ember volt. Miután Lipcséből elűzték, egy évig Erfurtban lelkészkedett, de ortodox kezdeményezésre megfosztották hivatalától. Később egyszerre volt lelkész Halle elővárosában , Glauchában (később a Szent Ulrik-templom prédikátora) és professzor a teológiai fakultáson (1698-tól). Francke legfőbb érdeme az alapítványok létrehozása volt, amelynek történetét ő maga írta meg. Főnemesi kapcsolatai és a berlini udvar jóindulata révén sikerült áthidalnia intézményeinek súlyos kezdeti nehézségeit. Nagy szervezőkészséggel véghezvitt gyakorlati tevékenységének hátterében a gondviselésbe vetett erős hite állt.

A pietizmus, amely Spener idején még védekezésre rendezkedett be, Francke fellépésével támadásba lendült. Ezzel kezdetét vette a pietista viták végeláthatatlan sora. A Francke vezette hallei teológiai fakultás hol a papsággal, hol a pietizmus egykori ellenfelével, Chrsitian Thomasius jogászprofesszorral vitázott. A legnagyobb feltűnést a sikeres hallei filozófussal, Christian Wolff-fal folytatott vita keltette.

Franckét főleg tüzessége, intenzívebb vallásos érzelmei és egyoldalúsága különböztette meg Spenertől. Francke nem tartotta kereszténynek azt, aki a "megtérést" nem "tusakodó bűn-bánatban" és a "kegyelem áttörése" révén élte át. Károsnak ítélt mindent, ami nem szolgálta közvetlenül a lelki épülést. Teológiai tanulmányai a Bibliával való ájtatos foglalatosságra korlátozódtak, előadásaiból hittérítő prédikációk lettek. A tudomány és a filozófia Francke szemében hitelüket vesztették. A rendszeres teológia kérdéseire Francke egyáltalán nem fordított figyelmet. De Halléban még a buzgón művelt pietista egyházi énekköltészet sem emelkedett a középszerűség fölé. Francke egyoldalúsága pedagógiájában mutatkozott meg legkirívóbban (diákébredések, gyermekek állandó szigorú felügyelete, vidámság és játék tiltása, helyette tárgyi ismeretekkel való foglalkozás, a reáliskola csírái). (406-407. o.)

Württemberg. Württembergben a pietizmus önálló, Spenertől és a halleiaktól egyaránt elütő, mérsékelt és egyházias formában jelentkezett.

Az északnémet pietizmustól eltérően a württembergi pietista mozgalom elsősorban nem a nemesség, hanem a teológusok, a városi polgárság és a parasztság körében vált népszerűvé. Távol állt tőle a vallásos önhittség (pl. a bűnbánati vívódás), érintkezésben maradt a teológiával, és élvezte az egyházkormányzat jóindulatát, amely bizonyos pietista elképzeléseket magáévá tett, elkerülve ezzel a teológusok pietista és ortodox ágra szakadását. (408. o.)

Herrnhuti mozgalom. A Spenertől kiinduló pietista mozgalom hallei és württemnbergi ága mellett létrejött egy harmadik is, az önálló egyházzá váló herrnhuti testvérgyülekezet. Alapítója Nikolaus Ludwig von Zinzendorf gróf (1700-1760) Spener és a halleiak hatása alatt állt, de a pietizmus önálló változatát képviselte. Ő a 18. századi keresztény kegyességi mozgalmak történetének legeredetibb és legjelentősebb egyénisége.

Zinzendorf Spener hatása alatt álló pietista családból származott, apja, aki fiatalon meghalt, a szász kormány egyik minisztere volt. Zinzendorf a szülői ház egyoldalú vallásossága és a Francke-féle hallei pedagógia (1710-1716) hatása alatt nevelkedett. (...) 1721-ben Drezdában udvari és igazságügyi tanácsos lett, noha leginkább "Isten országa" ügyének élt. 1722-ben morva testvérek telepedtek le Zinzendorf birtokain, és megalapították a herrnhuti telepet (Oberlausitz), ahol hamarosan különféle rajongók és szektások leltek menedékre. Zinzendorf itt, Herrnhutban igyekezett megvalósítani Spener ecclesiola in ecclesiola gondolatát: 1727. május 12-én "megújult testvérközösség" néven önálló egyházi közösséget alapított, amely sajátos szervezettel és istentiszteleti formával rendelkezett.

A herrnhuti közösség gyorsan felvirágzott. (...) A [gróf] dán udvarral kialakult kapcsolata lehetővé tette, hogy a herrnhutiak missziói munkát végezzenek a dán fönnhatóság alatt álló nyugat-indiai Szent Tamás-szigeten (1732) és a grönlandi eszkimók között (1733).

A herrnhutiak egyházrendje a morva testvérek hagyományainak és a zinzendorfi szellemiségnek felelt meg (laikusok intenzív bevonása, a testvérközösség élén 1764-től a vének berthelsdorfi konferenciája, szigorú egyházfegyelem, egymás kölcsönös lelkipásztori felügyelete, szociális tagozódás ún. kórusokba nemek, életkor, családi állapot szerint, minden fontos gyülekezeti ügyben Jézus megkérdezése sorshúzással.

Noha Zinzendorf teológiája lényegében lutheri alapokon nyugszik, bizonyos hangsúlyeltolódás és néhány különlegesség révén sajátos típust képvisel. Zinzendorf vallásos gondolatvilága szigorúan Krsiztus-központú. Központi dogmája Krisztus váltsághalálának tana. Az Atya Isten szinte teljesen háttérbe szorul Krisztus mögött, aki a Teremtő és az Emberek Atyja, s aki ezen felül "külön szövetséget" kötött a testvérgyülekezettel. Alaposan kidolgozott a Jézus véréről és sebeiről szóló tanítás, sajátos a Jézus oldalán ütött seb kultusza. (...) A zinzendorfi kegyesség érzelmekben gazdagabb, mint a hallei pietizmus. Alaphangulata a sötét hallei pesszimizmussal ellentétben derűs és optimista (bűnbánati tusakodás elvetése.) (408-409. o.)

A Wesley fivérek fejlődésére [az általuk alapított oxfordi diákegyesületnél (1729)] sokkal nagyobb hatással volt az, hogy fiatal lelkészként először a észak-amerikai Georgia államban, majd később Angliában is kapcsolatba kerültek a herrnhutiakkal. A herrnhuti kegyesség hatására 1738 májusában átélték "megtérésüket". John Wesley vallásos fejlődése akkor zárult le, amikor 1738 nyarán tizennégy napot töltött a herrnhutiak között, akiknek bizonyos sajátosságait ekkor már némi kritikával szemlélte. (422. o.)

IRODALOM

Szuhánszky Ágnes: Itt van az ősz, itt van újra

Ha az ősz az elmúlást szimbolizálja, akkor gyönyörű! Ahogy Isten kezében tartva a palettát csepegtet égi árnyalatokat a földre, a mennyei világ színességébe enged bepillantást. Ez nagy ajándék Tőle! Lehullik egy levél a fáról elvégezve küldetését, hogy a fa újjászülethessen újra, ha itt az ideje - és tavasszal újra itt lesz!

Ahogy a levél él a "fáért", úgy kell nekem is élnem Érted. És ha Rád tekintek elsődlegesen, más szemüvegen át látom az embereket, teremtett világodat. Megelégedettséggel lehet igazán hálát adni Neked minden szépségért, mely életünk része lehet egy különleges látványban, alkotásban, a másokra figyelésben, az ajándékozásban, a szeretetben...

Petőfi Sándor

Itt van az ősz, itt van újra... - részlet

"Itt van az ősz, itt van újra,

S szép, mint mindig énnekem.

Tudja Isten, hogy mi okból

Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,

Innen nézek szerteszét,

S hallgatom a fák lehulló

Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre

A szelíd nap sugara,

Mint elalvó gyermekére

Néz a szerető anya.

És valóban, ősszel a föld

Csak elalszik, nem hal meg;

Szeméből is látszik, hogy csak

Álmos ő, de nem beteg."

ÚJÉVI IRODALMI PÁLYÁZAT

"... álmodj olyakat, amikben

Legnagyobb kedved telik."

Az imént idézett Petőfivers egy részletével szeretném mindenki figyelmét felkelteni az

újévi pályázatunkra!

Akinek kedve van akár verset, akár novellát írni,

ne habozzon nekünk elküldeni.

Merjetek álmodni!

VÁROM ALKOTÁSAITOKAT 2005. DECEMBER 19-IG A

szuhi@freemail.hu

e-mail címre!

APROPÓ

Apropó: metodista gyülekezetek

2005 novemberében izgalmas kérdések vetődtek fel a nemrég indult MIX fórumon. A beszélgetés indító a metodista lelkészek költözésére kérdezett rá felvetésében. A párbeszéd azonban nem rekedt meg ezen a ponton: a hozzászólások között - talán nem véletlenül - rövidesen gyülekezetvezetési gondolatokkal, kérdésekkel nézhettünk szembe. (A főszerk.)

kalaci 2005. nov. 09. 17:34

A lelkészköltözés kérdése egyáltalán nem egyszerű, a leegyszerűsítő válaszok pedig nehezen elfogadhatóak. Nem lehet ugyanis leegyszerűsítve megfeledkezni azokról az életekről, amelyek egy-egy lelkészköltözést érintenek. Legyenek ezek a hosszú idő alatt kibontakozó gyülekezeti barátságok, a gyülekezeten kivüli kapcsolatok, a gyerekek iskolai kötődése, vagy egészen egyszerűen "csak" egy városnak, otthonnak a "megszeretése", a lelki kötődés. Hogy az egyénileg felépített lelkészi munkákról ne is beszéljünk. E sok-sok nehézséggel szemben egyetlen érvet tudok/merek "külsősként" megfogalmazni. Ma az a véleményem a költözéses, lelkészcserés egyházépítés talán azt a nagy feladatot szeretné betölteni, hogy mind a küldetésben álló lelkészt, mind pedig a gyülekezetet a misszióra, a krisztusi kül-detésre nevelje. Hogy hitünk ne embereken álljon, ne hozzájuk kötődjünk, ragaszkodjunk, hanem egyedül a nagy feladathoz, az emberek felett álló szeretet közvetítéséhez, a megújító isteni kegyelemhez, annak tovább adásához. Hogy erre koncentráljunk. Istenre, és ne az emberekre. Persze itt válik paradoxá a feladat, hiszen Isten szeretetét az emberek között éljük meg...

hi 2005. nov. 09. 19:04

Azt szokták mondani, hogy minden lelkésznek van egy saját stílusa és repertoárja, amelyet a gyülekezet néhány év(kb. 10) alatt képes megunni, mert a lelkésznek megvannak a rögeszméi, szokásos megjegyzései, amelyet sokadikra már un a gyülekezet, még akkor is, ha adott esetben a dolog nem rossz, de sokadikra a legjobb vicc is unalmas. De mondjuk azért 10-20 év elég hosszú idő, így remélhetően ez nem túl gyakori egy lelkész életében.

Érdekes téma, és sok oldala van. Egy metodista lelkész úgy lesz az, hogy tudja a szabályokat, az élete párja is, ahogy rémlik, mivel a közelmúltban nem volt olyan lelkész, aki a házasság után gonolt volna erre, de akkor is ott átbeszélnék jó esetben. A gyerekek azok, akiket nem kérdeztek, akik nem tudták hogy ez lesz velük, és nem így rendezték az életüket. De megválaszthatjuk hogy hová születünk, hogy milyen nehézségek érjenek bennünket? Nem. Így csak hihetjük, hogy a Mindenhatónak ezzel is terve van az életükben.

Mint szegedi, az utóbbi időben több lelkészváltást éltem meg kívülállóként, mint más. Itt hozzá voltunk szokva, hogy a lelkészt válthatják. A reformátusoknál, ha egy lelkészt egy helyre kinevezik, akkor soha sem tudnak megszabadulni tőle, ha vmi miatt gond lesz vele, vagy csak igen nehezen, és csak akkor, ha nagyon nagy a gond (ha ő maradni szeretne). Nálunk ez az alaphelyzet, hogy egy lelkész egy helyen 1 évig van hivatalosan, és ha lenne rá fedezet, akkor akár mindenkit lehetne évente mozgatni. De! Egy lelkész számára az érdemi munkához azért szerintem kell néhány év(kb. 4-6). Annyi idő alatt és után látni lehet a helyzetet, és meg lehet nézni, hogy mit tudott tenni az adott körzetben, és mit nem. Amíg a lelkészeink ennyire leterheltek az egyéb feladatokkal, addig a körzet lelki élete nem lesz optimális.

A lelkészcsere tartalma mostanában inkább egy kényszerű sakkmeccs volt. Amíg lelkészhiány van, addig a prioritás a tűzoltás, és nem a szép elvek. Egy lelkész csere egy körzetben is változásokat okoz, sokszor a lelkész miatt jönnek tagok, pedig az előző alatt nem jöttek (olyan sűrűn), máskor az új lelkész miatt nem járnak. Egy lelkészcsere járhat együtt a körzet felvirágzásával, de sajnos a leépülésével is. Minden körzetnek vannak specialitásai, ami alapján egy adott lelkésznek több-kevesebb erőfeszítésébe kerül a helytállás, a munka folytatása. Egy lelkészváltás után szolgálati területek szűnnek meg, épülnek le, de máskor pedig egy-egy új terület lesz sokkal hangsúlyosabb, mint az előző lelkész alatt. Az ideális az lenne, ha minimalizálni lehetne a veszteségeket, és maximálisan kihasználni a lelkészcserék előnyeit.

Homo Novus 2005. nov. 11. 11:58

A lelkészcseréknek csak az egyik tényezője a lelkész, a másik a gyülekezet. Én nagyon fontosnak tartom azt a mondatodat Palika, amely szerint: "Amíg a lelkészeink ennyire leterheltek az egyéb feladatokkal, addig a körzet lelki élete nem lesz optimális." A gyülekezet építést, gondozást, vezetést jó esetben a körzet közösen végezhetné. Nagyobb lenne a feladatvállalás, nőne a felelősségtudat, erősebb lenne közös küldetésünk Krisztusban, a szeretetben, s mellesleg csökkene a terheltség a lelkészek vállán. (S mindezzel összefüggésben talán megváltozna egy-egy lelkészcserének a felfogása is a közösség-ben.) Foglalkozzunk többet inkább körzeteink tagjaival, mert rajtuk múlik az a bizonyos "optimális működés" és ne az amúgy szerintem nagyon is sokat munkálkodó metodista lelkészekkel!

Olyan egyszerű elméletek hangzottak itt el, amikben, öhöm, egy jó nagy adag naívság és gyakorlati érzék hiánya látszik. Kedves Homo Novus! A vezetést például hogy oldaná meg a gyülekezet? A vezetés nem tömeges feladat, nézd csak meg a történelmet! A lelekészeknek könnyebb lenne a dolguk valóban, ha homogén térségben kellene munkálkodniuk, de egy gyülekezet szigorúan heterogén környezet! Egy jó vezetőnek azt kell meglátni, hogy kinek, mit kell átadni, és néha kiengedni a kezéből. Ezzel nem is lenne probléma. Csak a gyülekezetben nagyon sokféle hitéletű ember jár, valaki valóban segít, más szolgál, valaki elvan, és valaki élősködő! Vezetőnek lenni nem könnyű, és a teológián sem gyülekezet vezetőket képeznek. Lehet, hogy ráférne a lelkészekre olyan oktatás, ahol elsajátíthatnák, hogy hogyan kell motiválni?

blabla 2005. nov. 11. 17:04

Igazat adok Homo Novusnak, hogy a gyülekezeti tagok aktivizálása is szükséges ahhoz, hogy a gyülekezet jól és hatékonyan működjön. De ez feladatot ró a lelkészekkel szemben is, ugyanis ez is munka, végiggondolást, küszködést igényel, és nem utolsó sorban bizalmat. Felelősséget is kell tudni átadni, nem csak munkát, hagyni, hogy hibázzon adott esetben a másik, vagy máshogy, vagy néha jobban végezze azt, amit a lelkész tesz/tenne. Illetve a lelkészek is emberek, nem értenek mindenhez, ami a munkájuk, vagy a jelenlegi feléjük irányuló elvárás követel. Valóban, a teológián tudomásom szerint ezt nem tanítják, illetve nem ezt szokták, tanulták meg a mostani lelkészek, így azt szokták mondani, hogy minden lelkésznek van egy saját stílusa és repertoárja, amelyet a gyülekezet néhány év (kb. 10) alatt képes megunni, mert a lelkésznek megvannak a rögeszméi, szokásos megjegyzései, amelyet sokadikra már un a gyülekezet, még akkor is, ha adott esetben a dolog nem rossz, de sokadikra a legjobb vicc is unalmas. De mondjuk azért 10-20 év elég hosszú idő, így remélhetően ez nem túl gyakori egy lelkész életében.

Szerintem igenis van szükség erre a változásra, költözésre. Bár nem vagyok igazán jártas a témában, de aki metodista lekész lesz, vagy az egyház szolgálatába áll az aláír egy szerződést, amiben vállalja, hogy akár költöznie is kell. Mi van a gyülekezeten kívüli munkával? Mi van ha a lelkész nem tud bánni a cigányokkal? Akkor 40-50 éven keresztül nincs az adott helyen cigány misszió? Vagy börtönmunka? Fogyatékosok? Öregotthon? Minél több helyen próbálja ki magát egy ember a szakmán belül annál jártasabb. Persze biztos nem lehet könnyű. De mit tenne Jézus? Vagy mit is csinált Wesley? Hogy is alakult a metodista egyház? (Lásd: MIX EMLÉKSZÁM) Első a feltétel nélküli szolgálat! Nem is beszélve a mai kényelemről. Szolgálati ház, kocsi, stb...

Végülis ti azt mondjátok, hogy a gyülekezetnek meg kéne állnia a lábán, bárki is a lelkésze? Szóval önnállósítsa magát a gyüli, és a lelkészek meg jöjjenek-menjenek, úgyis mindegy? Ez lenne az ideális? Bár most nagyon leegyszerűsítettem és kiéleztem a dolgot! Végülis Wesley-ék idejében is a helyi lelkészek, vagy segédlelkészek, presbiterek látták el a feladatokat!

Homo Novus 2005. nov. 15. 12:13

Hát kedves Lótutyi. Azt, hogy Wesley-ék idejében miért mentek úgy a dolgok, ahogy mentek egészen biztosan több szempontból kell megközelíteni. Mindenekelőtt jelen volt az Isten megszólító, jelenvaló lelke. Aki egyrészt embereket hívott el, másrészt megerősítettt a szolgálatra. Másodszor ott voltak a szolgálattevők, akik emberileg nézve óriási energiákat fektettek be a mozgalomba. Harmadszor azonban ott vannak a kisközösségek - osztályok -, akik nélkül, tetszik, vagy nem tetszik, nincs metodista mozgalom, nincs országos megújulás. Ha ezekben az emberekben nincs készség, igény, vágy, felelősséggel teli gondolkodás, odaszánás, akkor a lelkészek, prédikátorok, Wesley-ék hiába "iparkodnak". Korábban úgy gondoltam a lelkész 50+1 százalékban határozza meg egy gyülekezet életét, haladását, fejlődését. Ma fordítva látom ezt: nagyon közeli az arány, de valójábana gyülekezet - az Istenben hívő felnőtt, felelős emberek közössége - az, aki 50+1 százalékban meghatároz, s nem a lelkész. Vagyis a válaszom: Igen. Egy jó gyülekezetben hiába jönnek-mennek a lelkészek. Az nem rázza meg a közösséget, nem vezetne annak széthullásához. A jó gyülekezet ugyanis Istenéhez, Krisztusához ragaszkodik, az ő szabadításához, megújító hatalmához, és nem a lelkészhez, a "szolgához".

LAPZÁRTA

Kovács Zoltán: Kell egy csapat!

Csütörtök délután. Csörög a telefon. Felemelem a kagylót.

- Tessék!

- Jó napot kívánok, én a metodista lelkésszel szeretnék beszélni.

- Olyan sajnos itt nincs - válaszoltam

- Akkor önnel beszéltem legutóbb?

Ekkor bevillant. A fenébe is: a csapat! Ez az ember hívott néhány hete, hogy állítsunk össze egy csapatot, és jelezzek vissza a kerületi focibajnoksággal kapcsolatban. - Nem tudom, nem vagyok benne biztos - kezdtem el vetíteni.

- Talán a feleségével beszéltem. Átadta az üzenetet?

- Hát. (Persze, hogy átadta, de ez most tök ciki, mert ha azt mondom, hogy nem, akkor a feleségem a hibás, ha azt, hogy igen, akkor én a feleségem szemében) Miről lenne szó?

- A focibajnokságról.

- Lesz csapatunk, minden rendben lesz. (Mint a reklámban: a tanár: "Kovács!", mire a gyerek: "Tanár úr, én készültem.") Tehát akkor jövő hétvégén, ugye?

- Igen, azaz, dehogyis. Most vasárnap. Miért probléma?

- Egyáltalán nem az. (Dehogynem, hisz egyelőre csak én vagyok biztos tag, de én sem teljesen).

- Akkor vasárnap.

- Viszlát.

Tehát így indult. Kellett egy csapat, de sürgősen. Alig öt perc múlva készen állt a terv, és fél óra múlva összeállt a csapat. A gyülekezeti telefonszámlán biztos meg fog látszani, de ezek szigorúan egyházi hívások. Evidens, hogy azok. Nem is tépelődöm tovább emiatt!

Elsőként kellet egy jó kapus: Gyurkó Balázs. Védelem: két zsolcai srác - Jani és Dani. Rajtuk próbáljanak meg keresztülmenni! Emellett még Jávor Tomi is megbízhatónak tűnt. A középpályán Bologya, Kaczmarek, Elemér, míg a csatársorban Ivett, Justo és Zlatko. (Aki nem ismeri föl az álnevek alatt szereplő személyeket, az járjon utána - nekem még mindig jobban tetszenek, mint például: a Matula, Kisvirág, Homo Novus, meg a római pápa.)

A programmal kapcsolatban a vasárnapi istentisztelet utáni gyors ebéd, majd a focimeccs - jelent meg előttem. Probléma biztos nem lesz, hiszen új konyha, tűzhely, teljes felszerelés állt a rendelkezésünkre. Igen ám, de nem számoltam a hipermodern, esztétikus és csúcsfejlesztésű kerámialapos tűzhelycsodával, mely még az időt is méri, ha kell szerintem énekel, de egyet nem tud mégpedig egy fazék vizet fölmelegíteni. Így tarthatott szombaton egy óráig a pörköltalap elkészítése, és három óráig a pörkölt megfőzése. Mindegy. Másnap folytatódott istentisztelet után hasonló módon. Tésztát próbáltunk meg főzni... De ezzel senkit sem untatok. A gyors ebéd után együtt imádkoztunk, majd elindultunk földbe döngölni a többi csapatot. Íme a lista: A római katolikusok - róluk elég csak annyit, hogy az olasz élvonalban a hatodik helyen állnak, csupán két ponttal elmaradva a negyedik Internetről. A görög katolikusok: tudtátok, hogy a görögök lettek az európabajnokok Portugáliában? Két csapatot is indítottak - ők megtehetik. Végül: a reformátusok és az evangélikusok. Utóbbiak az edzőjükkel jöttek.

A sportcsarnokig mindenkinek a helyén dobogott a szíve - nem lent, hanem úgy középtájban. Megérkeztünk. Hatalmas csatakiáltások - "Lődd má'!" Bumm. Kiáltások, sikolyok. "Jaj nekünk, elvesztünk!" - szólalt meg valami belül. Hiába kísértek el minket a legfanatikusabb szurkolóink: a lányok (Bozsenya, Zsuzsi, Margit) kicsit meginogtunk. Csapatunk egyetlen női tagja pedig az elétáruló szörnyű látvány hatására - szétizzadt, szőrös hústömegek rohangálnak, és senkinek nem kegyelmeznek -, inkább rápihent a második meccsre. Mi is ezt tettük volna. Azután eszünkbe jutott: kik ezek? Átgázolunk rajtuk.

Két hármas csoport volt. Az egyikben a görögök, a reformátusok és mi voltunk. Első meccsünket az európabajnok görög I. csapat ellen vívtuk. Ők akkor már megverték a reformátusokat.

A kezdés előtt odamentem a bíróhoz a másik csapatkapitánnyal, hogy eldöntsük ki választ térfelet. És akkor rámnézett a bíró. Álltam a tekintetét. Mélyen a szemébe néztem: először a jobb, majd a bal szemébe, és tudtam: keresztbe-kasul átlátja majd a pályát.

- Fej vagy írás? - kérdezte.

- Fej. - válaszoltam. És úgy lett. És a hátralevő mérkőzéseinken is úgy lett.

A mérkőzésen a görögök nagyon nekikezdtek, csak úgy záporoztak a lövések. Balázsnak meg se kottyant. Egykapuztak. A taktikánk mintha nem lenne a legjobb. Kapus - két védő - középpályás - két támadó. Változtatunk: egy támadó hátrahúzódik, így már jobb, de még mindig csak lövöldöznek. Egyszer csak Janika megszerzi a labdát, kilép és úgy félpályáról szétlövi az alsó sarkot. 1-0, vezetünk! Nemsokára azonban jön az egyenlítés: az egyik kapura lövésük (volt vagy 15-20), betalál. A második félidőben ugyanaz történik, mint az elsőben. Most Bologya lép ki, szintén félpálya, szintén a jobb alsó sarok: 2-1. Ismét vezetünk! Ezt már nem adjuk oda! Megvertük a csoport első helyén álló csapatot.

Kis pihenő. A csapat egyetlen női tagja pedig nekibuzdul: készen áll a játékra. Hústornyok ide, izzadt felsőtestek oda, ő játszani akar! Ámen. Jönnek a refcsik. Elég egy döntetlen, és mi vagyunk a csoportelsők. De nem így történik. Sajnos nem. Ők vezetnek, mi egyenlítünk, ők ismét vezetnek, és a bíró lefújja a meccset. Kész: K.O. A csoportban az első helyről az utolsóra estünk vissza. Nem játszhatunk elődöntőt. Pedig ugyanannyi pontunk volt, mint a másik két csapatnak, megegyezett a gólkülönbségünk, csak éppen kettővel kevesebbet rúgtunk, mint ők. Szerintem, amikor a FIFA megfelelő elnöksége kitalálta ezt a szabályt, akkor nem gondolta volna, hogy sok ilyen feltörekvő kis csapat életét nyomorítja meg. De hát ez van.

Maradt egy helyosztó meccs, amelyen a tét: az utolsóelőtti hely megszerzése volt. Ez is egy görög csapat. Nekünk ez azért volt jó, mert hiába jutunk el a döntőig, ha ott kikapunk, akkor gyász van. Ha az utolsó előtti helyért játsszunk és nyerünk, akkor ünnep. Így is történt. Elkezdődött a meccs és a percek múlásával góljaink száma is növekedett. 1-0, 2-0, 3-0, 4-0. Szebbnél szebb támadások, brutálisabbnál brutálisabb gólok. Csóri görögök, kicsit mezakkantak. 4-1, jaj, de örültek ennek a gólnak. 5-1 és szünet. Bejött Ivett. Az ellenfél védői leginkább a hátát látták. Szerintem csak a férfi nem iránti tiszteletből nem lőtt két vagy három gólt nekik. A görögök viszont nem tiszteltek, két perc és két gól: 5-3. Meg is jegyezték: "Mindjárt egyenlítünk!" Szegények. Azért szegények, mert Bologya valószínű meghallotta, és akkor gólt lőtt a jobb felső sarokba, hogy az ellenfél cserejátékosai visongva menekültek a kapu mögül. Újabb perc, újabb gól: 7-3. Csókolom, itt a vége. A bíró lefújta a meccset, így számunkra befejeződött a bajnokság. Odamentem hozzá. Hosszan a bal, majd a jobb szemébe néztem, és megköszöntem neki a játékvezetést.

Az evangélikusok nyerték a tornát. De kit érdekel ez? Nekünk úgyis van már egy kupánk Szabó Banditól Tiszaligetről. Majd, ha az nem lesz elég jó, nyerünk egy ilyet is. Tavasszal... Csapat biztos lesz.

A bajnokságról szóló fényképes beszámoló a MIX honlapon tekinthetó meg! A "Matula, Kisvirág, Homo Novus, meg a római pápa" rejtély megoldását lásd a http://mix.metodista.hu alatti MIX FÓRUM-on! (A főszerk.)