„A bolygó hollandi”

Régóta tudjuk, hogy a metodista egyház missziós egyház, a misszió hozta létre, az tartja életben, és az viszi elõre. Arról azonban bizonytalanabbak az ismereteink, hogy mikor is kezdõdött meg a misszió Magyarországon. Matthew Simpson 1857-es látogatása és Robert Möller 1898-as pozsonyi evangélizációja közti idõrõl eddig nem sokat tudtunk. És most megvan a hiányzó láncszem!
Néhány hete egy történész-levéltáros konferencián vehettem részt Németországban, ahol többek között a magyarországi misszió kezdeteirõl is érdekes információhoz jutottam Karl Heinz Voight német lelkész, történész szíves közlése révén. Rögtön meg is osztom veletek, már csak azért is, hogy lássátok, milyen apró kis hírekbõl áll össze az, amit úgy hívnak: történelem.

Adrian van Andelrõl lesz szó. Hollandiában született 1823-ban és Németországban halt meg 1904-ben. Mozgalmas élete delén jutott el Magyarországra. Igazi misszionárius alkat volt. Nem kötötték sem nyelvi, sem országhatárok. A hollandon kívül beszélt németül, angolul (felesége is angol volt), franciául. Németországban került kapcsolatba a metodista egyházzal, elõször annak angliai formájában, s lett aktív tagja a hamburgi, brémai gyülekezeteknek. Amikor azonban megismerkedett az amerikai alapítású püspöki-metodista egyházzal, s azon keresztül egy újfajta missziós lelkülettel, szakított a brémai szuperintendenssel, s a saját útját járta a továbbiakban. Élete nagy részét gyerekek, fiatalok között töltötte, elsõsorban zsidók között végezte szolgálatát.
1857-ben került Magyarországra, s egy skót misszionárius által, zsidó gyerekek számára alapított református iskola igazgatója lett Budapesten. A metodista egyház laikus prédikátora a reformátusok között minden vasárnap istentiszteletet tarhatott, konfirmációs órát vezetett. Itt tartózkodása alatt az iskolában 400 diák végzett, az idõ alatt alakult meg a zsidó fiatalok ifjúsági szervezete.
1864-ben a Skót Szabadegyház misszionáriusaként új szolgálatot vállalt Prágában. Újabb hét év múltán Hollandiában találjuk, majd Oroszországban, Kanadában, Kelet-Indiában dolgozott.
Tevékeny és hosszú élete során az ökumenikus lelkület vezette. Felekezeti kötöttségektõl mentesen hirdette az evangéliumot és szolgált, ahol munkát látott. A Skót Szabadegyházban találta meg azt a keretet, amelyen belül kibontakozhatott, evangélizációs-missziós indíttatását viszont a metodista egyházban kapta. Metodista örökségünkben Adrian van Andelnek is helye van.

• Lakatos Judit

„Az egyedülálló csoda”

Az idén nyáron, 93 esztendõs korában elhunyt Zimre Gyula bácsiról egyházunk megemlékezni készül országos lapjában, a Metodistában. Talán a fiataloknak keveset mond ma már ez a név, olyannyira esetleg, hogy eszünkbe sem jut: egy metodista lelkész távozott közölünk. De nem akarunk róla megfeledkezni. Kíváncsian várjuk életének s munkásságának történetét, amely történelmi idõkön ívelt át, országunkban s egyházunkban egyaránt. A MIX-ben most egy 1967-es írásából idéznénk, tudván azt, hogy legfõképpen saját szavából ismerhetjük meg az ismeretlent, az embert: Zimre Gyulát. (a fõszerk.)

„...A kihívottak gyülekezete egyedülálló csoda e világban. Nem szervezkedés, hanem szervezet ez... Lehetnek gazdagok, vagy szegények, mûveltek vagy mûveletlenek, nõk vagy férfiak, különbözõ adottságokkal, temperamentummal rendelkezõk, mégis egyek Krisztusban... A szervezett egyháznak nem a gazdagsága, tagjainak száma, vagy a hagyománya adja meg létjogosultságát, hanem az, hogy vannak-e benne újonnan született hívõk, akik a Szent Lélek szerint élnek, lélek szerint járnak... Az olyan egyház, amelyben nincs újonnan születés, amelybõl kihaltak az újonnan szülöttek, elmerült a külsõségekben. Lehet még benne tevékenység, forgolódás, de Jézus, a Fõ, már nem kormányozhatja... Az újonnan szülöttek, a Krisztus testének tagjai minden felkezetiességen túl egybetartoznak. Krisztus teste nem református, nem evangélikus és nem metodista, de minden református, evangélikus és metodista stb. a Krisztus testének tagja ha újonnan született...”

• Zimre Gyula

Részlet Zimre Gyula: A gyülekezet c. írásból (in: A hit ösvényén, Bp. 1967. Írták: a metodista egyház lelkészei.)