ZENE


2001. november 1.

A jazz

A jazz körülbelül 90 éve született, a lousianai New Orleansban. Azóta sok változáson ment át, azopnban a jazz legtöbb mûfaja ma is hallható lemezeken, vagy kocsmákban, jazzklubokban. New Orleans sok nemzteiségû kikötõváros volt. Minden nemzetiségenk megvolt a maga zenéje. (Spanyol népzene, francia katonazene, ragtime, blues, európai báli zene, stb.) A jazzt a fekete zenészek hozták létre. A dallamok és a zene hallás útján terjedtek, így a zenészeknek nem kellett érteniük a kottaolvasáshoz. A korai jazz-zenekarok a témáikat a népzenébõl és a népszerû dallamokból vették. Általában a kornett (trombitához hasonló hangszer) játszotta a dallamot. A többi hangszer bonyolult improvizációkkal kísérte.
Az elsõ jazzlemezt 1917-ban adták ki. A lemezipar gyorsan fejlõdött. A rádiózás az ‘20-as évek elején kezdõdött, s mindez segítette a jazz terjedését. Az 1920-as évek, a Jazz Age (Jazz Korszak):az ‘20-as évek jazz-zenéje a new orleansi jazz, vagy dixiland. A fehérek és feketék egyaránt megõrültek az új zenéért és táncért. Ezt még ma is játszák, néha tradícionális jazz néven fordul elõ. Az ‘20-as évekelején sok jazz-zenész hagyta el New Orleanst, s más városokban, például Chicagoban próbálkozott a jazzel. Az ‘20-as éveknek talán legnagyobb jazz-sztárja Louis Armstrong volt, aki megváltoztatta a jazz hangzását is. Azelõtt az egész zenekar végig játszott, de Louis olyan kíváló trombitás volt, hogy megengedték, hogy szólozzon. Azóta a jazz szólokra épül. Az ‘30-as évek közeledtével egyre több zenész ment New Yorkba, a rádiózás, a hanglemezgyártás és a szórakoztatás központjába.
Az 1930-as években már New York volt a világ jazzközpontja. Ez volt a swing korszaka. A ‘30-as években bõvültek a zenekarok, s így nagy báltermekben is játszhattak. A zenészek kottát, vagy hangszerelési vázlatot használtak, és szólókat improvizáltak. Úgynevezett swing stílusban játszottak – ez lágyabb és egyszerûbb volt a korábbi jazznél. Az 1935-40 közötti éveket hívják swing-korszaknak. A zenekarokat swingzenekaroknak vagy big band-eknek nevezték. A big band-ekhez általában egy-két énekes is tartozott, akik érzelmesen énekeltek. Akorszak egyik legkiemelkedõbb zenésze a zongorista Duke Ellington.
Az 1940-es évek: hot és cool jazz. Egyes zenészek a swinget unalmasnak találták, kísérletezni kezdtek a ritmussal és a harmóniával. Az eredmény a be-bop vagy modern jazz lett. Erre a zenére nem lehetett táncolni. A szaxofonos Charlie Parker találta ki a be-bop stílust. Hatása L. Armstrongéhoz hasonlítható. Stílusa annyira újszerû volt, hogy sokan azt hitték hamisan játszik. A ‘40-es évek vége felé a tüzes, energikus be-bopra válaszként alakult ki a hûvösebb cool stílus. (Miles Davis ttrombita.)
Az 1950-es évek új jazze a west coast. Ez Kaliforniában alakult ki, a coolból. Pontosabb, lazább a be-bopnál. Sokan továbbra is jobban kedvelték a kifejezõ és izgalmas be-bopot. De egy még keményebb stílus is megszületett, a hard-bop. Ez folytatta a be-bop hagyományait, a ritmus és a tempó változtatásával kíséletezett. A korszak kiemelkedõ zenésze volt a dobos Art Blakey.
Az 1960-as évek: a ‘60-as évek fõ jazzstílusa a free-jazz volt, mely figyelmen kívül hagyta a harmóniát és a ritmus korábbi szabályait. Eleinte sokan nem kedvelték, mert nehezen értették. A free-jazz elnevezés néhány koncerten zavart okozott, mivel egyesek a free-jazzt ingyen-jazznek értelmezték, és nem akartak fizetni a jegyért. Az 1970-es években jelent meg a jazz-funk vagy fusion. Ebben a jazz és a rock keveredett. A zenészek rock ritmusokhoz jazz szólokat játszottak. 1980-as évek: retrospektív jazz. A ‘80-as években egyes zenészek a létezõ jazzstílusokatsaját stílusuk szerint fejlesztették tovább. Az a retrospektív jazz. Jelentése: régi stílussal új mndanivaló közlése (pl. Wynton Marsalis – trombita). Kortárs koncertjazz: ezt a zenét improvizálják, de a modern klasszikus zene is hat rá. Hangversenytermekben játszák, a felállás bármilyen hangszert magába foglalhat.(...)
A jazz szerkezete: a jazz számok többsége a dallamon vagy témán alapszik. Az lehet kitalált dallam, vagy ismert melódia. Ezután a zenészek egymás után szólokat rögtönöznek a témára. Közben a többiek ugyanazt a kíséretet játszák, mint az elején, vagy attól csak kis mértékben térnek el. Végül az együttes újra eljátsza az eredeti témát, mintegy lekerekítésképpen. A refrénszerûen visszatérõ végigjátszott dallam neve: chorus.(...)

• Siptár Miklós

A zenei szerkesztõség címe:
7623 Pécs, Tompa Mihály utca 51.