A misszió hõskora Magyarországon
Mirõl is kellene írnom a következõ MIX-ben?
Töprengek, és tanácstalan vagyok, mert valami olyasmit
kell találnom, ami elmúlt, mégis aktuális
vagy legalább érdekes. Azután rám talál
a téma: a misszió. A közelgõ ifjúsági
missziós konferencia elõtt talán nem árt felidézni,
hogy is kezdõdött a misszió Magyarországon.
Nem egyszerû megállapítani, mikor is ért el
bennünket az Amerikából indult missziós lendület,
ami a 19. században Európában egy sor nemzeti egyház
megalakulásához vezetett. Amit biztosan tudunk az az, hogy
1898-ban Robert Möller bécsi lelkész Magyarországon
evangélizált, Pozsonyban és a Bácskában.
Rendszeres munka azonban csak a Bácskában indult meg, ott,
ahol már korábban kiformálódott kis hívõ
közösségek fordultak a metodistákhoz, kérve
õket, hogy küldjenek egy lelkészt, aki közösségeiket
vezetné. Egy Amerikában kiadott német nyelvû
lap került az ott élõ svábok kezébe,
így ismerkedtek meg a metodistákkal. Mi vonzotta õket?
Száz év távlatából nehezen tudunk erre
válaszolni. A századfordulón alakult közösségek
élõ hitet, személyes hangot, õszinteséget
vártak, és legfõképpen a Szentírás
üzenetét.
Robert Möllert hamarosan egy fiatal lelkész, Otto Melle követte,
s ezzel egy igazi elhivatott vezetõje lett a magyarországi
missziónak. A levéltár legrégibb anyakönyve
szerint 1900-ban tizenkét tagot vettek fel az ó- és
újverbászi gyülekezetbe. Õk várhatták
az 1900 karácsonyán Magyarországra érkezõ
huszonöt éves lelkészt. 1911-ben, amikor szuperintendenssé
választása után Bécsbe költözött,
már négy körzetben folyt a munka és több,
mint négyszáz ember látogatta a gyülekezeteket.
Thüringiából származott, lelkészcsaládból.
Már fiatalon szolgálatot vállalt a gyülekezetben,
majd a frankfurti szemináriumban tanult teológiát.
Felszentelése után pár hónappal hallotta meg
a macedóniai hívást és elvállalta
a magyarországi küldetést, bár nem tudta, mire
is vállalkozik igazán. Fiatalos lelkesedéssel kezdte
meg a munkát, még magyarul is megtanult idõvel.
Otto Melle nem tartotta igazi ébredésnek azt, ami Magyarországon
zajlott, mégis csodálatra méltó, mennyi minden
történt itt tartózkodása alatt. A gyülekezetek
lassan, de folyamatosan gyarapodtak, újabb és újabb
helyeken indult meg az igehirdetés, 1905-ben Budapesten is. Már
kezdetben szerveztek vasárnapi iskolákat, nõi köröket,
Szenttamáson árvaházat nyitottak. Az alkohol-ellenes
Kék Kereszt Misszió már a múlt század
óta tevékenykedett a Délvidéken,nem metodisták
alapították, de õk is tevékeny résztvevõi
lettek. A század elsõ éveiben az egyház több
ingatlanhoz is hozzájutott, ami jelezte, hogy a magyarországi
munka meggyökeresedett. Többek között ekkor vették
meg a Felsõerdõsor utcai épületet egy adakozó
kedvû amerikai hölgy, Fanny Nast-Gamble adomá-nyából.
(Õ a az amerikai német misszió alapítójának,
Wilhelm Nastnak az unokahúga, valamint a Procter & Gamble kozmetikai
cég alapítójának felesége volt.) Otto
Melle szerkesztette az egyház elsõ lapját, az Evangelsit
für Österreich-Ungarnt, majd ennek lett utódja a Békeharang
1910-tõl. Még felsorolni is sok, mi minden történt
vele ezekben az években. Többek között meg is nõsült,
esküvõjét Budapesten tartotta 1907-ben.
A Magyarországon mindig szívesen látott, népszerû
Otto Melle további élete már homályos pontokat
is rejteget. A háború után, 1920-ban a frankfurti
szeminárium igazgatója lett és elhagyta fiatal éveinek
helyszínét. 1936-ban püspökké választották,
ekkor azonban már a Nemzeti Szocialista Német Munkáspárt
volt hatalmon, felelõs tisztséget betölteni nem lehetett
anélkül, hogy gyanúba ne keveredett volna az illetõ,
hogy a náci párt kiszolgálója. Máig
nem derült fény arra, volt-e valamilyen kapcsolat Melle és
a náci párt között, ennek árnya azonban
élete hátralévõ részét beárnyékolta.
Otto Melle Magyarországon mint a misszió elsõ vezetõje
maradt meg az emberek emlékezetében. Ha ünnepi megemlékezésre
került sor, mindig hazahívták, s õ szívesen
tett eleget minden ilyen kérésnek. Mellesleg, a budapesti
metodista ifjúsági egyesület Dr. Melle Ottó
nevét viselte a két világháború között.
Lakatos Judit
|