„Ehhez nekem is hozzá kell szólnom…”

Elõször is szeretném megköszönni Hecker Robinak és a MIX-nek azt a páratlan élményt, amiben részünk volt az elmúlt napokban. Évek óta nem emlékszem arra, hogy Pécstõl Budapesten, Szolnokon át Szegedig mindenki ugyanarról beszél. Végre van közös témánk, van valami, ami mindenkinek egyformán fontos, ami gondolatokat ébreszt bennünk. És akkor most néhány megjegyzés mindahhoz, ami az októberi MIX-ben megjelent, és ezt a szellemi pezsgést elindította. Mint a MIX munkatársa a lapot érintõ felvetésekre reagálok elsõsorban.

Amennyire az Egyházközpontban érzékeljük, és amennyire ezt a MIX rövidke életében megtapasztaltuk, egyelõre senki nem akart rátelepedni a pécsiek kezdeményezésére. Az elsõ ilyen kísérletet az inkriminált cikkben fedeztem fel, amely máris javaslatot tett egy új névre, új profilra, tartalomra és szellemiségre azok után, hogy ezt a pécsiek már olyan jól kitalálták. A saját és néhány barátom nevében kijelenthetem, hogy a MIX-et úgy szeretjük, ahogy van.
Örülünk, hogy a MIX felvállalta metodista mivoltát. Annyi keresztény lap, egyesület, kezdeményezés létezik, hogy ebben a dömpingben egy általában missziós lapot, szövetséget észre sem vesznek. Attól mi persze dolgozhatunk. Azt hiszem azonban, hogy ebben a polifóniában szükség van egy metodista hangra. A metodistáknak évszázadok óta volt hozzászólni valója a misszió kérdéséhez, miért éppen most ne lenne? Mi metodistákként végezzük a missziót, minket metodistáknak hívott el Isten. Hogy ez mit is jelent? Ezt kellene ebben a lapban felmutatni, szerintem a kezdet nem rossz. Ami külön öröm számomra, hogy éppen a fiatalok azok, akiknek fontos az egyházhoz, a metodista örökséghez való tartozás, s ennek nyíltan hangot is adnak.
A Metodista Ifjúsági Közösségek Szövetsége, remélem, teljes lelkesedéssel felvállalja a misszió ügyét. A MIX újság viszont nem a misszió eszközeként tehet a legtöbbet. (Arra ott lenne a rádió, amihez egyre nehezebb munkatársat, riportalanyt találni.) Ebben az újságban az a legjobb, hogy metodista fiatalok írják metodista fiataloknak. Ez tûnhet bezárkózásnak, de én inkább egy eszköznek tartom, ami megerõsít bennünket és segít, hogy jobban ismerjük, értsük egymást. A belsõ egység, a baráti közösség a legjobb bizonyságtétel, s a misszió elõfeltételét látom benne.

A cikkben megnyilvánuló anarchista hanggal kapcsolatban lenne még személyes mondandóm. Minden szervezet azért jön létre, hogy a közösség munkáját segítse. Túlburjánzása ellenkezõ eredményhez vezethet, a munkától veszi el az idõt. Szerintem azonban az „önagyonülésezés” veszélye egyelõre csak a Missziós Bizottságot fenyegeti. Egyébként pedig minden szervezet, bizottság annyit ér, amennyi munkát a tagjai a bizottságon kívül végeznek. Nem kellene kizárni annak a lehetõségét, hogy a metodista fiatalok ezentúl egy szervezett közösséget alkossanak. (Ilyen egyébként a két világháború között a budapesti és a nyíregyházi gyülekezetben is mûködött. Jó lenne többet tudni róluk!) Végezetül én is csak azt tudom ajánlani: gondolkozzunk el mindazon, ami az elmúlt hetekben a felszínre tört. Mondjuk is el. Például a MIX-ben.

• Lakatos Judit