ZENE |
2001.
december 1.
|
Tekintsünk Bachra
Johann Sebastian Bach Karácsonyi oratóriuma 1734-ben, Lipcsében keletkezett. Bach életének utolsó 27 évét töltötte Lipcsében, ahol a Tamás-templom kántoraként feladatai közé tartozott minden hétre új kantáta komponálása. Az oratórium elnevezés itt nem a szó szoros értelmében értendõ. Hat kantátát fûz egy csokorba Bach, ezeket a bibliai történet tartja össze. Karácsonykor általában csak az elsõ három kantáta szólal meg, mivel ezek kötõdtek a karácsonyi ünnepkörhöz. A mû második fele a Vízkereszthez kapcsolódó idõszakot mondja el. Lipcsében a helyi szokást betartva, az adventi idõszakban csak halk, egyszerû zenéket játszottak az istentiszteleten. A kórusok korálokat énekeltek, az orgonista is csak a mélyebb regisztereket használta. December 25-én szinte berobbant a sodró lendületû nyitótétellel a Karácsonyi oratórium. Elképzelhetjük, mekkora erõvel hatott ez karácsonykor. A markáns dobütések, melyek a mûvett olyan sajátságosan modernül és zajosan kezdik, nem hatnak-e úgy mint a Golgota kalapácsütései, azaz az elsõ hangok elõrevetítenék a keresztrefeszítéses halált, mint emberré válásának legfõbb célját? Talán az sem véletlen, hogy a mû elsõ korálja a Máté passió vezérkorálja. A szakértõk egészen ellentétes véleményt alkotnak az ilyen és hasonló kérdésekkel kapcsolatban. Bach rendkívül magas teológiai képzettséggel rendelkezett, és járatos volt a keresztény szimbolikában, így talán arra lehet következtetni, hogy ezek a jelzések nem véletlenek. Mély teológiai érzékenységre vall, ahogyan bele-belefûzi a Karácsonyi oratórium ünnepi zenéjébe egy-egy passió-korállal vagy kalapácsszerû üstdobbal az értelmét, végcélját annak, hogy miért is kellett megszületnie akkor, és miért kellene megszületnie ma mindannyiunk szívében a Messiásnak. Hiszen Jézus jászolát és keresztjét ugyanabból a fából faragták. Fantasztikus élmény egy olyan zeneszerzõnek az Úr Jézus születésérõl szóló mûvét énekelni és hallgatni, aki a lehetõ legmagasabb fokon mûvelte a zenét, és a kereszténységnek nem csak a szimbolikáját ismerte, hanem a keresztény alapelvek mélyen átitatták egész lelkét, életét.
Gábor Ildikó A zenei szerkesztõség
címe: |