ZENE


2001. december 1.

Tekintsünk Bachra…

„Tekintsünk Bachra, a zene Jóistenére, akihez a zeneszerzõknek, mielõtt munkához ülnek, fohászkodniuk kellene, hogy óvja meg õket a középszerûségtõl; tekintsünk gazdag mûvére, amelyben lépten-nyomon oly eleven dolgokkal találkozunk, mintha csak tegnap keletkeztek volna, a szeszélyes arabeszkeken kezdve a vallásos áradásig, és amely mostanáig páratlan.”
(Debussy: Az ízlésrõl, 1913. február 15.)

Johann Sebastian Bach Karácsonyi oratóriuma 1734-ben, Lipcsében keletkezett. Bach életének utolsó 27 évét töltötte Lipcsében, ahol a Tamás-templom kántoraként feladatai közé tartozott minden hétre új kantáta komponálása.

Az oratórium elnevezés itt nem a szó szoros értelmében értendõ. Hat kantátát fûz egy csokorba Bach, ezeket a bibliai történet tartja össze. Karácsonykor általában csak az elsõ három kantáta szólal meg, mivel ezek kötõdtek a karácsonyi ünnepkörhöz. A mû második fele a Vízkereszthez kapcsolódó idõszakot mondja el.

Lipcsében a helyi szokást betartva, az adventi idõszakban csak halk, egyszerû zenéket játszottak az istentiszteleten. A kórusok korálokat énekeltek, az orgonista is csak a mélyebb regisztereket használta. December 25-én szinte „berobbant” a sodró lendületû nyitótétellel a Karácsonyi oratórium.

Elképzelhetjük, mekkora erõvel hatott ez karácsonykor. A markáns dobütések, melyek a mûvett olyan sajátságosan modernül és zajosan kezdik, nem hatnak-e úgy mint a Golgota kalapácsütései, azaz az elsõ hangok elõrevetítenék a keresztrefeszítéses halált, mint emberré válásának legfõbb célját? Talán az sem véletlen, hogy a mû elsõ korálja a Máté passió vezérkorálja.

A szakértõk egészen ellentétes véleményt alkotnak az ilyen és hasonló kérdésekkel kapcsolatban. Bach rendkívül magas teológiai képzettséggel rendelkezett, és járatos volt a keresztény szimbolikában, így talán arra lehet következtetni, hogy ezek a jelzések nem véletlenek. Mély teológiai érzékenységre vall, ahogyan bele-belefûzi a Karácsonyi oratórium ünnepi zenéjébe egy-egy passió-korállal vagy kalapácsszerû üstdobbal az értelmét, végcélját annak, hogy miért is kellett megszületnie akkor, és miért kellene megszületnie ma mindannyiunk szívében a Messiásnak. Hiszen Jézus jászolát és keresztjét ugyanabból a fából faragták.

Fantasztikus élmény egy olyan zeneszerzõnek az Úr Jézus születésérõl szóló mûvét énekelni és hallgatni, aki a lehetõ legmagasabb fokon mûvelte a zenét, és a kereszténységnek nem csak a szimbolikáját ismerte, hanem a keresztény alapelvek mélyen átitatták egész lelkét, életét.

„Minden zenének (…) csak Isten dicsõítése és a lélek felüdítése lehet az indoka. Ha valaki megfeledkezik errõl, nem keletkezik valódi zene, de sátáni hangzavar és kornyikálás.”
(Johann Sebastian Bach: Az úgynevezett generálbasszusról szóló rövid tanítás. 1738)

• Gábor Ildikó

A zenei szerkesztõség címe:
Siptár Miklós, 7623 Pécs, Tompa Mihály utca 51.