Rosencrantz és Guildenstern halott (I.)

Ez az írás csak egy kísérlet. Kísérlet, melyben egy – az egyházunk fiataljai között pár éve elkezdett – „programot” szeretnénk folytatni. Itt röviden arról volna szó, hogy nyitottunk a film felé. Ne szégyelljük a dolgot, sõt úgy hiszem büszkék is lehetnénk rá: csendesnapjainkon megjelent a mozi. Filmkultúrát szeretnénk tanulni, meg akarjuk érteni, hogy „mûködik”, mivel dolgozik a film. Elsajátítunk egyfajta technikát, amivel a filmet egy kicsit más szemmel fogjuk nézni. Igen, nemcsak nézni fogjuk, de látni s megtanulni a legfontosabbat: beszélni vele és róla.Mert a film több mint élmény: a mozi maga az ember, korkép és tartalom. Álljon most így itt egy 2000 nyarán kelt dolgozat részlete, egy lehetséges filmelemzés, egy remélhetõleg nem túlságosan ismeretlen darabról.

„A filmrõl nagyon sok dolgot elmondhatnánk: humoros, titokzatos, fárasztó, így egyszersmind átlagon felüli illetve aluli, szövevényes és tartalmas vagy nehezen követhetõ, semmitmondó és unalmas. Egyik esetben izgalmasnak, másik esetben kifejezetten erõltetettnek, bizarrnak és homályosnak tûnnek a képernyõn pergõ események. Azt hiszem, hogyha egy filmrõl ennyi minden elmondható, akkor kétségtelenül tényként állapíthatjuk meg, hogy érdekes filmrõl van szó... A film talán nem a „tisztelt nagyérdemû” igényeit törekszik kielégíteni. Nem hangos a puskaropogástól, a halálhörgéstõl, nem szaftos a nyelvezete és nem gyönyörködteti a nézõt, a mára már általános követelménnyé vált ágyjelenetekkel...

A film valóban nem errõl szól. A film – ha most ezt röviden akarom megfogalmazni – az élet értelmét keresõ emberrõl szól. Az elõbbiek tekintetében azonban hangsúlyozni szeretném, hogy a film mindenkinek más és más jelentéssel bír (mindenekelõtt vannak, akiknek semmit sem jelent...). Véleményem tehát szubjektív, de azt is meg kell jegyeznünk, hogy természetesen senkinek sen szól például Rómeó és Júlia szerelmérõl: tehát mégis valamilyen keretek közé tehetjük azt a bizonyos megfoghatatlan jelentést.

Miért nem elégíti ki a tiszteltet „és” nagyérdemût? Magyarul: miért nem érdekli a mai embert az élet értelme? Miért nem érdekli ez a kérdés? Egyáltalán kijelenthetjük-e azt, hogy a ma embere nem ad választ az élet értelmére? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása talán már nem is ezen dolgozat témája és feladata, mégis zárójelben hozzáfûzném: egyrészt természetesen nem általánosíthatunk (s most ne szóljunk részletesebben a vallásról és az egyházakról), másrészt úgy gondolom igenis mindenki ad „valamiféle” választ (hiszen, aki nem tud csak valami egészen apró, mégoly „gyenge” válasz t is adni – az dobja el életét és lesz öngyilkos...). Harmadrésztpedig a mai társadalom betegsége az – ergo azért nem néz meg egy „Rosencrantz és Guildenstern halott” címû filmet –, mert a gyenge válasz tulajdonsága, tünete, hogy nem mer párbeszédbe elegyedni (felmutatni magát, hogy: Íme én vagyok a válasz!), de ha mégis, önfejûsége, páratlan makacssága révén a párbeszéd így sem jön létre, hiszen a maga igazának örökös ismételgetése és a máséra való oda nem figyelés jellemzi õt.

A mûre visszatérve ki kell tehát mondanunk: a film mûvészfilm. Érdekes kategória ez, amelyet talán maguk a filmesek sem szeretnek. Miért? Mert ez a megnevezés magában rejti azt a kérdést, hogy a többi az milyen film. Azokat talán nem mûvészek adják elõ? Õk talán mást „mûvelnek”? Az a film nem a filmmûvészet alkotása? Vagy: mi ez, mûvészet a mûvészeten belül? Talán ilyen és ehhez hasonló kérdéseket vet fel az elnevezés: mûvészfilm. És egyáltalán ki az, aki megkülönbözteti a kettõt? Talán megfejti e talányt alábbi fejtegetésünk. A mûvészfilm talán mindig több, talán mindig bonyolultabb vagy éppen egyértelmûbb. Kimondja azt, amit „az” a film nem mond ki, vagy éppenséggel nem mond ki dolgokat és gondolkozássra késztet, elvontságával és megfoghatatlanságával. Nem konkretizál, nem adja szánkba a megcsócsált falatot, vagy pedig éppen ezt teszi. Nem oda készül, ahova „az”, és nem akar kasszasiker lenni (persze õ is szeretné, ha minél többen látnák...).

De talán rátérhetnénk magára a filmre: „Rosencrantz és Guildenstern halott” („Rosencrantz and Guildenstern are dead”). Mindenekelõtt el kell mondanom, hogy a filmet bár már két alkalommal láthattam, mégis állítom, hogy rengeteg értékes filmkockáról és a gyors szócsatákban egy-egy kérdés vagy válasz értelmérõl is lemaradtam. Egyszerûen ilyen a film, és már ebben is különbözik a hollywood-i „szériától”.

De e hiány mellett is áll az a megállapítás, hogy a film csodálatosan példázza azt, hogy az adott történetiségen túl, a darab mindig hordoz egy magasabb, adott esetben ki is mondott többlettartalmat. Az elkövetkezendõkben ezzel a két tartalommal – „történet és többlet„ – foglalkoznánk. (Sajnos egy lehetséges harmadik oldalt – a film keletkezésének és eddigi „pályafutásának” történetét – nem sikerült felkutatnom.) ...”

• Khaled Abdo László

A cím, ahová bármilyen kérdést, kérést küldhettek:
1171 Bp. Fátyolvirág u. 21.
Tel./SMS: +36(70)229-5111 vagy +36(1)257-6824