EGYHÁZTÖRTÉNET


2001. december 1.

5-6-Hit – Hit-eles, fiatalos lapkezdemény

Ha valakinek nem lenne világos, az 5-6-Hit egy metodista ifjúsági lap címe, ami valamikor a 90-es évek elején látott napvilá-got. Nemrégen egy missziós megbeszélésre jött össze a metodista ifjúság színe-virága, hogy akciótervet dolgozzon ki az elkövetkezõ idõkre. Itt hallhattunk arról, hogy is nézett ki az ifjúsági szervezet alapításának és egy ifjú-sági lapnak az ügye annak idején. Ezen felbuz-dulva szedtem elõ a levéltárban megmaradt példányokat, hogy lássam, milyen volt az „elõdök” lapja. Bár a munkatársak közöttünk vannak, ma már ez is történelem (úgy hívják: kortörténet).

Az elsõ két példányt még 1989-ben adták ki vállalkozó szellemû, névtelenségbe burkolózó ifi tagok – Pécsen. Ekkor még egy félbehajtott A/4-es formátumú színes lap volt az „újság”, aminek Ifjú Metodista volt a címe. Az 5-6-Hit már nagyobb terjedelemben, A/4-es alakban jelent meg, a korábbi 5 Ft-os árral szemben 21,50 Ft-ért! A szerkesztõbizottság a következõkbõl állt: felelõs szerkesztõ Hecker Róbert, munkatársak: Hecker Márton, Miseta Zsuzsa, Schauermann Tamás, Szepesi Anett, Szepesi Dorottya, Hanula András.

Az egyik számban találtam egy felhívást, amelyet a MISZ, a Missziós Ifjúsági Szövetség kezdeményezõi tettek közzé (Hegedûs Enikõ és Schauermann Tamás). A MISZ valami olyasmi volt, ami a MIKSZ szeretne lenni, vagy lehetne. Csendesnapok, evangélizációk szervezése, a kisebb ifjúsági csoportok támogatása szerepelt akkor a tervek között. Különös dolog tíz év múltán olvasgatni, hol, mi történt, milyen programok zajlottak. Talán nem is volt olyan más a helyzet. A legtöbb dolog akár ma is történhetett volna.

Lássunk egy példát – a szerkesztés kínjai. Akkor sem volt kevesebb, mint most.

„Sziasztok! Nem könnyû dolog egy ilyen papírt összehozni! Nem könnyû, mert senki se ér rá (én sem!), nem érez ambíciót, tehetséget, hogy leírja, mi történik vele. (Kivétel…) Pedig ennél több nem kell. Ezt mi szerkesztjük, írjuk – magunknak. S egyrészt ezért vágtam (tunk) bele, hogy hátha felkeltem (tjük) az érdeklõdésedet (ezt már a pécsiek – S. Tamás – megpróbálták, ennyire sikerült). Másrésztmár régóta nyúznak érte. Harmad részt az sem megvetendõ dolog, hogy így egyszerre tudok írni sok barátomnak (had ne soroljam fel, kiknek), akikkel már régóta nem találkoztam, nem is írtam (õk se!).” Ki ismeri a szerzõt? És akikrõl szó van? Jelentkezzetek!

És most egy lélekemelõ példa – áhítat a 90-es évekbõl, egy ifi tag tollából. (Kivételesen ismert a szerzõ: Koch Valéria)

„Fivérem, Jézus! Csak akkor tudok beszélni rólad, ha megszólítasz. Ha rám nézel szomorú, száraz, öreg szemmel. Ha felragyog gyermek mosolyod. Ha a virágok esti némaságával illatozol felém. Ha a guruló gesztenyékkel küldöd üzeneted: érj meg, érj be, mire lehullasz. Ha nehéz hajnalokon beesik egy fénycsík az ablakon, hirdetve: lõn s majd újra eljön a világosság. Ha megszegem a napi kenyeret. Ha a helyére kerül az alany s az állítmány a mondataimban. Ha fájdalomtól eltorzult arccal is köszönetet tudok mondani. Ha képes vagyok megbocsátani az ellenem vétkezõknek, tehát magamnak is. Ha nem ütök vissza. Ha Bach H-moll miséjét hallgatva megint felemelem a fejem. Ha megszólalsz és megszólítasz, csak akkor tudok beszélni rólad. Akkor tudom, hogy a fivérem vagy. Isten fia vagy, én pedig Isten lánya. Az Atyaisten gyermekei vagyunk, testvérek. Boldogító tudat. Végtelen nyugalommal tölt el és szeretettel. Ez a bizonyosság nem gõgösít és nem taglóz le. Ez a bizonyosság fénylõ és egyértelmû, akár a bethlehemi jászol. Agnus Dei, qui tollis peccata mundi – testvérem, kész vagyok érted az áldozatra. A világ bûneit nem vállalhatom, gyenge vállam nem bírná õket el. De Te, fivérem, ezt nem is kívánod tõlem. Már megtetted, már elvégeztetett. Fivérem, Isten Fia, csak annyi erõt adj, hogy föl tudjam vinni a keresztet életem Golgotájára. Hogy Atyánk elõtt meg ne szégyenüljek, ha feltámaszt majd az utolsó napon. Fivérem Jézus, szólottam rólad, mert Te megszólítottál. Áldott légy, ámen.”

A legközelebbi számban rögtön egy megjegyzés is megjelent egy olvasótól, teológiai megfontolásból. Mindenesetre szerintem szép, és örülnék, ha olvashatnék ilyen írásokat a MIX-ben is.

Az 5-6-Hit remek példája egy ifjúsági kezdeményezésnek. Csupa jó ötlet, lelkes csapat, jó írások, kritikus olvasók, aztán idõhiány, nincsenek új írások, és a lap kimúlik három szám után. Felesleges volt? Szó sincs róla. Most legalább annyit tudunk 1989, 1990, 1991-rõl, hogy akkor is voltak unalmas ifik, szerelmi csalódások, országos csendesnapok, evangélizációk, Taizé találkozó. Itt az idõ, hogy a mostani fiatalok is megmutassák, mit tudnak. Tíz év múlva ezen is jót derülhet majd valaki.

• Lakatos Judit

Az egyháztörténet szerkesztõség címe:
1032 Budapest, Kiscelli utca 73.
kiscelli@matavnet.hu