ASzuhánszky Debóra: A Wesley János cserkészcsapat (MIX 2002.júl.)

    

 

Cserkésztörténelem

  

 A helyes út a boldogság eléréséhez az, ha másoknak szereztek boldogságot. Kíséreljétek meg ezt a földet egy kicsit jobb állapotban hátrahagyni, mint ahogy találtátok. (Bi-Pi) Lord Baden-Powell volt a cserkészet megalapítója, mi cserkészek Bi-Pi-nek becézzük. Már gyermekként is kitûnt társai közül, életrevalósága, természetszeretete, örökös vidámsága miatt. Fiatal korában katonai pályára lépett. A gyarmati háborúk során kapcsolatba került a bennszülöttekkel, megtanulta tõlük, hogyan lehet úrrá a nehézségeken magárahagyatottan a legprimitívebb körülmények között is. Hazatérte után egy katonai kézikönyve  nyomán nagy sikerre tett szert az angol fiatalok körében.

Nem sokkal késõbb (1907.) a La Manche-csatorna egyik kis szigetén 20 fiúval megszervezte az elsõ cserkésztábort, hogy könyvének eszméit a gyakorlatban is kipróbálja. Új könyve (Scouting for Boys) megjelenésével a cserkészet elindult világhódító útjára. Az elsõ világháborúban a háborús országok cserkészei sebesültek ápolásában bizonyították be segítõkészségüket, majd a háború után új erõvel indult a fejlõdés.

Az 1920-ban, Londonban megrendezett elsõ jamboree-n (a világ cserkészeinek találkozója) 34 nemzet képviselte magát. A háborúban elszegényedett Magyarország azonban csak a második jamboree-n vett elõször részt, az itt megrendezett cserkészvilágbajnokságon a magyar versenycsapat Amerika és Anglia után 3. helyezést ért el.

A negyedik világtalálkozót pedig hazánkban rendezték a gödöllõi királyi parkban. Magyarországon 1910-ben alakultak az elsõ csapatok (Keresztény Ifjúsági Egyesület, budapesti piaristák, Regnum Marianum). A cserkészeszme elsõ magyar terjesztõi: Szilassy Aladár, Megyercsy Béla és Sík Sándor, késõbb pedig olyan nagy nevek is csatlakoztak a mozgalomhoz, mint Teleki Pál és dr. Papp Antal.

 

A Wesley János cserkészcsapat

   

A mi cserkészcsapatunk történetét, én mint vele felnõtt tag, koránt se tudom ilyen szárazan, adatokra szorítkozva elmondani. Elöszõr is kellett hozzá egy édesapa, aki nem csak focizni szeret, hanem bámilyen korú gyerekekkel és fiatalokkal foglalkozni.  Már a kaposszekcsõi ifjúságik mellett, de fõleg után járta az országot vándor-sátor táborokkal. Ezekre a táborokra nemcsak metodista fiatalok indultak el, hanem azok barátai esetleg más felekezetekbõl, vagy olyanok akik nem is tartoztak semmilyen vallási csoporthoz és ezekben a táborokban hallottak elõször az esti áhitatokon Jézus Krisztusról. Miután 1989-ben a rendszerváltás után ismét megalakult a Magyar Cserkészszövetség, édesapám is felfigyelt ezekre a csapatokra. Akkor még azon gondolkodtunk, hogy a nevünk MECCS (Metodista Cserkész Csapat) lesz.

Aztán 1994-ben Vítapusztán megrendeztük az elsõ hivatalos cserkésztáborunkat és még ugyanebben az évben hat fiatal elvégezte a cserkészõrsvezetõ-képzõt ((tm)Véképzõ) és a következõ évben pedig apa a tisztképzõt.

Így szép lassan kialakult a 696-os számú Wessley János Cserkészcsapat, amely kezdetben a dombóvári metodista ifjúságot jelentette, de késõbb a különbözõ dombóvári iskolákból bõvültünk tagokkal, míg mára már elmondhatjuk, hogy az ország minden tájáról jönnek a táborokba (Pécs, Kaposvár, Budakeszi, Szeged). Nyári tábort tartottunk már a Dunántúl különbözõ helyein (Szálka, Kisvaszar, Lengyel), valamint Erdélyben is kétszer. Az idén Németországba indulunk majd el, bár csak korlátozott számú hely miatt ez nem igazi nagytábor.

Egy évben több kirándulást is szervezünk, például a cserkészavatás alkalmával október 23-án, a téli szünetben, március 15-én és a tavaszi szünetben is. Sajnos lassan betelik a hely pedig még csak most lendültem bele a mesélésbe, most kezdhetném el a táborok érdekes, semmivel össze nem hasonlítható hangulatának leírását. Bár igazából ezt nem lehet megfogalmazni, ezt át kell élni...