Nyíregyházi fiatalok (nyifi): Beszámoló (MIX 2004. február)

Két gyülekezet lelkészének ötlete alapján megszületett a két ifjúság vágya, a regionális csendesnap. A két ifjúság találkozásának helyszíne a nyári hitmélyítő táborhely lett volna, de  sajnos a fűtésen "out of order" feliratú tábla volt (befuccsolt). Úgy nézett ki, hogy nem is lesz csendesnap. Utolsó szalmaszálként Tiszanagyfalu református lelkészét
kerestük meg (Zimányi -Tiszi-t). Feleségével karöltve igent mondtak a kérésünkre, így máris lehetett gondolkodni a programon.

Mivel túlzottan fiatalok vagyunk, ezért témánk a szerelem lett (nekünk még szabad bi-bí). A két lelkészt kértük meg, hogy orrunknál fogva vezessenek bennünket, pedig mi szeretjük néha! az agyunkat is használni, de a szívünkre is hallgatunk. Robi bácsi (Hecker) mélylélektani csoportos foglalkozásainak központi gondolata: "Ahol az Úr lelke, ott a szabadság, - Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem!"
       
A legelső alkalmon: Tiszi a tékozló fiú történetét helyezte szívünkre. Majd belevágtunk a dolgok közepébe. Robi bácsi az előadásain öt kiscsoportban jól megdolgoztatott minket. Pl.: 1 ceruzával egyszerre öten rajzoltunk, élő szoborcsoportot alkottunk.

A csoportfoglalkozásokon mindenki megnyílt, bensőséges hangulatot teremtve. A reggeli áhítatokat a körzetek ifjúságai vezették.
       
Szabadidőnk legnagyobb részét a foci különböző fajtái tették ki (kispályás és csocsóó). Két eseménydús éjszakánk volt, melyeken a dalok domináltak (bum-bum-bumburumm-bum-bum, kezdjük el!)
       
A vasárnapot a tiszanagyfalui gyülekezettel ünnepeltük. Délután egy témánkhoz illő filmet néztünk meg. A testi táplálékról az ottani férfi testvérek gondoskodtak. Együttléteink állandó látogatói voltak a tiszanagyfalui fiatalok.
       
A csendesnap elérte célját. Mindnyájan többet tudunk a szabadságról és a szerelemről (végre). Mindenki lelkileg meggazdagodva ment haza, de valaki egy helyi -ifjúsági tag mobilszámával vajh, mire gondoltok? Eldöntöttük, hogy ezt folytatni kell. Nem akartok ti is eljönni jövőre? Mindenkit szeretettel várunk, de ha nem jöttök el, akkor csak a szolnokiakat!

Irrunk néktek mi a nyífi olvastok minket ti a MIXben! Diktáltuk mi a nyifi, irta zola, gépelte a gitár zsonglőr. (MIX 2003. január)

Nem tudom, hogy tudjátok-e, hogy a kelet kapujában van egy ifjúság. A nyírfák városában élünk, Nyíregyházán lakunk, de nem nyírjuk egymást.

Most pedig bemutatkozik a nyíregyházi ifjúság: Ifjúságunk legmagasabb emberével kezdjük, aki a gitáros. Gondolom,
hogy tudjátok ki az! De ha a konfirmáció befejeződik, lesz nálánál még magasabb. Ez a valaki nagyon szeret kosarat dobni, ugye tudjátok ki ő? Ifjúságunk labda zsonglőre főiskolai hallgató. Tanulja az atomok titkát, hogy miként is mozognak, ha rúgják! Ifjúságunk neki köszönheti, hogy nem találtatott olyan csapat az országban, aki vállra fektetett volna minket.

Nem írjuk le annak a városnak a nevét, amelynek dicső csapata nem bírta elvinni zsákjában a  kapott gólokat, nehogy feljelentsenek minket a szuperintendensnél. Bár a MIX újság szerkesztőjével meghamisíttatták az eredményt, mert úgy írták le, mintha győztek volna, pedig a zsákjuk nem bírta el a gólok számát.

Később visszavágóra vonultunk át hozzájuk, nagymellénnyel álltak ki, mert látták, hogy a kapusok gyöngye nincs velünk. Így csak tartalékosak voltunk, ezért nagyvonalúan a legerősebb focistájukat, Albert de Flórián von Hecker-t adták kölcsön nekünk. Az eredmény: ugye nem baj, hogy nem írjuk le? Az egyik játékosukat úgy fejbe találta a labda, hogy mikor letántorgott a pályáról, nősülési szándék lépett föl benne. A focin kívül szeretünk még ping-pongozni vasárnap délutánonként, de versenyt még nem nyertünk. Na ennyit a labdáról.

Tagjaink száma: 4 rózsa van közöttünk, a többi meg szegfű, így vagyunk eggyel többen, mint a tanítványok. Ifjúságunk egyik tagja, mielőtt bevonult volna a bibliatanulmányok kaptárába, elmenekült egy nehezebb helyzetbe, két fiú ápolására a Deutsch-országba. Gondolom, hogy tudjátok kiről van szó, neve alapján ő volt az első teremtmény. Az öccse nagy villamosmérnök lesz, jelenleg a bicikliket zsonglőrözi.

Nem akarjuk kihagyni ifjúságunk nagy rezesét, aki a hittáborban minden reggel nagy tüdővel fújta a levegőt úgy, hogy felébredtünk tőle. Az idei tanév után egy szinttel feljebb lép a tanulásban, ha sikerül neki. Az egyik rózsánk félénken játszik a billentyűkön, pedig tudná a billentyűket bűvölni, ha nem félne attól, hogy észreveszik, hogy nem ütött mellé.

Szilveszterre egy szereppel készülünk. A szerepben az egyik vendégszínész a csavargó. A Pesten vendégeskedő egyik rózsánk a szerepben kosarat ad a Zuborok fekete gyöngyszemének. Ifjúságunk két fiatal tagja jól megmondja egymásnak, pedig a beosztottaknak nem illik a főnöknek beolvasni. A főszereplő nem csak a labdához ért jól, hanem a szavakhoz is. A húrok zsonglőre a szerepben a sátormisszió lelkésze.

A szerepünk fő mondanivalója a keresztény élet legnagyobb kérdése, avagy Mit tenne Jézus?. Hogy konkrétabban is mondjunk pár szót, szeretünk együtt lenni. A hittábor óta ifjúsági óránk első részét dicsőítésre fordítjuk, amelyet mindig más fiatal vezet. Az ifi óra témáit a lelkészünk szokta hozni, legtöbbször a következő vasárnapi főistentisztelet igehirdetéséről beszélgetünk. A gyülekezetben is szoktunk szolgálni. Minden vasárnap valamelyikünk felolvassa az imádság előtti igét.