Beszámolók
Schauermann
Péter
(Ifjúsági
Bizottság
jelentés
2005.
ápr.)
Ebben a tanévben Isten szó szerint megáldotta ifjúságunkat. Egyik oldalról nagyon jó kis közösség alakult ki nálunk, az ifjúsági órák nagy élményt jelentenek mindnyájunknak. Közös evés, éneklés, beszélgetés és imakör jellemzi szokásos alkalmainkat. Minden héten más készül lelki táplálékkal, ezután nagyon jó és mély beszélgetéseink vannak. Ebben a félévben kezdtük el azt, hogy több ifjúsági órát “háznál” tartunk, megismerve egymás otthonát. A másik oldalon Isten megáldott bennünket létszám tekintetében is, az ősz óta 13 új ember fordult meg nálunk, toppant be a semmiből. Közülük 7-en váltak az ifjúság rendszeres látogatóivá, mára oszlopos tagjaivá. Így az ifjúsági óra létszáma 9-11 között mozog. Ebből a kisebbség metodista, a többség református, katolikus hátterű, főleg Pécsen tanuló egyetemisták. Ennek az a következménye, hogy a vasárnapi Istentiszteleten viszonylag kevesen vagyunk az ifjúságból, (ekkor a diákok otthon vannak). Nagyon örülünk az ifjúsági közösségünknek. Az evangélizáció a gyakorlatban barátok az ifjúsági órákra szóló meghívásában és az egyetemi lelkészség keretében lebonyolított előadások szervezésében jelenik meg. Emellett beszéltünk arról, hogy jó lenne kipróbálni ifjúsági Istentisztelet, alkalom szervezését, de eddig csak a tervek szintjéig jutottunk. (Schauermann Péter)
Nagy
Ágnes: A pécsi ifiről...
(MIX
2002. máj.)
Persze
Pécsett is megvannak a segítő, terelgető keretek a fiatalok együttlétének.
Ilyen a kitüntetett szerda este, ilyen a tulipánosan pompázó Tompa Mihály
utca és ilyen a vágy, valamiként összefűzni napjainkat, gondolatainkat,
Isten gondolatait...
De
hogy az állandóság keretei mit öveznek hétről - hétre, az
nagyon szabad; azt mondanám, meglepetésszerű. Pedig igyekszünk úgy két hónapra
előre megtervezni, mit is szeretnénk kezdeni térrel - idővel - egymással:
birkóznak egymással közös palacsintázás, vagy - ahogyan a legutóbbi
tervezgetéskor - paprikás főzése és evése közben a javaslatok.
Hívjunk
meg egy apácát beszélgetni!
Legyünk
megint kreatívak Atival! (Az ősszel alkotott plakátjainkat már képpontról
képpontra ismeri az utca összes lakója és az átutazó forgalom.)
Beszéljen
valaki a kedvenc ószövetségi prófétájáról - tér vissza
gondolatritmusként.
Jó,
jó, meseest is lesz megint...
Szerdánként
az aktuális valóság mégis meglepetés...
Mert
ugyan ki magyarázná meg közülünk, hogy kerül az ifi a reformáció ünnepén,
éjnek idején a Székesegyház lábához, s játékunk miként passzol a
teliholdhoz? S miféle csillagállás szükséges ahhoz, hogy egy metodista
imateremben mindenféle keresztyén embergyerek és ember törökülésben
figyelje a Teréz anya szavai mögött pergő indiai képkockákat? S hogy
lehetséges az, hogy arcok térülnek-fordulnak, barátaink jelennek meg az
egyetemről, MEKDSZ-ből, és kimaradnak oszlopok, és mégis mindannyian
számolunk a szerdáinkkal?
Mert
jó itt. Jó együtt. És az Isten is számol a szerdáinkkal.
A
képek szereplői: Máté-Márton Panka
Paplauer Nóri
Thaly Eszter
Schauermann Péter
Khaled Laci
Khaled Attila
Bambi és Magdi
Hecker Marci
Vas Bence
Ritter Bogi
Ritter Gergő
Cili, Johnny, Tamás a MEKDSZ-ből
Deák Zsuzsi, Inczédy Farkas Gabriella
és
olykor Zubán Dániel Rafael az orvoskarról
és
magam.