Szegedi ifi: Beszámoló (MIX 2003. április)

Ez a bemutatkozás egyrészt minek, mert mindenki ismer minket, másrészt meg jó, mert lehetőséget biztosít a rólunk alkotott hamis képet korrigálni. Ne hallgassatok rosszindulatú pletykákra nekünk higgyetek egyedül. Irtózatosan jó fejek vagyunk. Szépek, okosak, erősek és szerények.

Ifi óráinknak van egy elméleti, meg egy gyakorlati része. Elméletben a Bibliával foglalkozunk, gyakorlatilag meg nem nagyon figyelünk oda. Ezalatt olyan csönd van, hogy meghallani a légyzümmögést is, és a csótányokat a sarokban. Ritkán előfordul, hogy valakinek a szája is tátva marad a csodálkozástól, de csak addig, amíg be nem csukja. Egy kívülálló azt gondolná, hogy ásított pedig tényleg nagyon unja! Az ifióra vezetője gyakran átéli közöttünk a pusztába kiáltó szó eredménytelenségét.

Létszámunkat tekintve sokan vagyunk de nem elegen. Persze ez is relatív, mert pl. egy hajszál a fejemen kevés viszont a levesben már sok. Vagyunk vagy hárman-négyen, plusz azok, akik más városban tanulnak plusz azok, akik nem Szegediek plusz azok, akik ritkán szoktak jönni, és akik soha nem jönnek. Sőt majdnem ismerünk valakit, aki Felsőrákoskarancsujlapujtőszentmihályböszörményudvarhelytelekújszállásfalván lakik de neki semmi köze az ifinkhez. Végül is arra a kérdésre, hogy hányan vagyunk, nehéz pontos választ adni. Ez attól is függ, hogy van-e ifióra vagy nincs. Mert ha nincs, akkor például nem jön senki.

Együttléteinket péntek este tartottuk, aztán átraktuk szerdára, de már megint pénteken van. Ha valaki el szeretne jönni az, hívjon fel előtte, mert óráról órára változik a helyzet. A múltkor is szerveztünk egy rendkívüli alkalmat, amire betegség miatt nem jött el senki. Az érintettek már lábadoznak de az ötlet eleve halva született.

Általában alkalmaink későn kezdődnek és sokáig tartanak. Nehezen jövünk össze, de azután már könnyen maradunk.
       
Gitáraink minősége mindig megkívánja az énekek előtt (és közben is) a min. 45 perces hangolást. Még jó hogy értünk hozzá, és hallásunk is van. Rengeteget éneklünk leginkább olyanokat, amiket nem ismerünk, vagy nem tudjuk eljátszani. Mert szeretjük a kihívásokat. Azt nem, amikor kihívnak minket az istentiszteleten a gyülekezet elé, hogy énekeljünk.

Minden ifiórát feldobunk valamivel. Valaki rágcsálnivalóval kedveskedik, más felállítja a pinyóasztalt és játszunk rajta, van, aki zenét hoz, és azt hallgatjuk. Többnyire mindezt persze egyszerre műveljük. Mármint gyakorlatilag az elméleti rész után.

Ezt a bevezetőt viccnek szántuk, és ha mindebből azt gondolnátok, hogy egy kicsit lazák vagyunk, akkor az tényleg úgy van.

Most pedig komolyan bemutatjuk a szegedi ifit: Nagyon aranyosak vagyunk.

SZEMTELEN
Szegedi Metodista Titánok Eszement Népe