Matusik Ágnes: A szolnoki ifiről
(MIX 2003. január)
Sziasztok! A szolnoki ifit szeretném nektek bemutatni. Tulajdonképpen eléggé
rendhagyó és érdekes formában működünk, még mi is keressük az utainkat.
Hosszas nekirugaszkodás és többszöri próbálkozás után a nyár végén végre
megalakultunk. Mivel még nem dolgozunk régóta együtt, nagyon komoly közös
szolgálatról nem tudok beszámolni.
Illetve, tavaly volt a nyíregyházi ifjúsággal egy focizással egybekötött
találkozónk. Először mi mentünk Nyíregyházára, utána ők jöttek hozzánk.
Tavaly főleg az állami gondozott gyerekekkel fiatalokkal való foglalkozásra
koncentráltunk, idén úgy döntöttünk, hogy inkább a saját sorainkat
szeretnénk rendezni, utána nyitni a kívülállók felé.
Az alkalmaink eléggé öntevékeny módon működnek, közülünk egy fiatal készül
fel a témához kapcsolódó bevezetővel, majd ezt megbeszéljük közösen.
(Az óra végére rendszerint eltérünk a témától, de ez szerintem nem
baj.) Most a FÉK program önismereti részénél tartunk.
Bár már elmúlt Mikulás, a Karácsony még messze van, a mostani együttlétünket
összekötjük egymás megajándékozásával. (A szokásos módon neveket húztunk,
és mindenki az általa húzott személynek készít ajándékot.)
Az életkori összetétel eléggé vegyes: zömmel gimnazistákból állunk, de
van köztünk egy-két huszonéves is. A fiatalabbak vagy frissen konfirmáltak,
vagy most készülnek a konfirmációra. Az ifjúsági órákon részt vesznek a
mezőtúri fiatalok is. Így egy "átlagos" alkalmon hat-hét fiatal
vesz részt.
Havonta egyszer van összejövetelünk (legalábbis egyelőre), de ez szerintem
nem olyan nagy baj, mert közben is sokat találkozunk, vagy telefonon tartjuk a
kapcsolatot. Szóval nem azt kell elképzelni, hogy két ifióra között nem is
tudunk egymásról.
Talán már néhányunkkal találkoztatok is, mivel az országos rendezvényeken,
csendesnapokon igen szép számmal szoktunk részt venni. Remélem, ez továbbra
is így marad.
Hálás vagyok az Úrnak, hogy megalakulhattunk, és bízom abban, hogy továbbra
is megtart minket. Remélem, még sokáig fogunk örülni egymásnak.