2002. február

Az istenek eledele

Schauermann Péter

Egyesek számára csupán édesség, másoknak örömforrás, megint másoknak "bűnös" szénhidrát. A tények: egy átlagos magyar polgár évente 8 kilogrammot fogyaszt el belőle, ez messze elmarad az uniós átlagtól, ami 24 kg. (Mégsem vagyunk teljesen felkészülve a csatlakozásra!?) Évente kb. 80000 tonna tűnik el nyomtalanul, többfajta formában és kiszerelésben, aminek 2/3-a szeletes, és a fennmaradó rész táblás. A legkedveltebb formája a mogyorós, málnás és epres ízesítés, minden második tábla sok tejet tartalmaz. Talán a télapók között is ő a legismertebb.

A "tsokolata" készítői Magyarországon a 18. században jelentek meg. Az első csokoládékat, mint ahogy máshol külföldön is, a gyógyszerészek készítették, így próbálva elfogadhatóbbá tenni piruláikat. Híressé vált Rozsnyai Mátyás patikus Chinin-bonbonja, melynek gyulladáscsökkentő hatása volt. A kinint csokoládémasszába keverték, formába öntötték és szemenként hozták forgalomba a kiéhezett vevőkörnek. Később békésebb megoldások is születtek, például a svájci származású, Ferenc József renddel kitüntetett Gerbaud Emil konyhájából, aki a Gerbaud-szelet mellett elsőként készített konyakos meggyet. Sok finomsággal dicsekedhetünk mi magyarok, de sajnos a csokoládé készítésében (is) megelőztek minket. Ugyanis, amíg őseink Nyugat-Szibériában halásztak és vadászgattak, pár ezer kilométerrel arrébb, a civilizálatlan indiánok már rég kakaóval kereskedtek. Ez a helyzet. (Tarsolylemezük meg nekik nem volt!)

Először a maják készítették a xocolatl nevű fűszeres italt, melynek jelentése "istenek eledel". A hozzá-valók miatt elég drága lehetett. A xocolatl alapja ugyanis a Dél-Amerika őserdeiben vadon termő Theolroma-cacao nevű fa termése, amely elég ritka és ezért meglehetősen értékes volt, ezért fontos helyet töltött be a cserekereskedelemben, számos helyen pénzként használták. De míg a kakaóbabból xocolatl, azaz csokoládé lesz, egy hosszadalmas műveletsoron kell átesnie. A babot ugyanis először fermentálták, ami "rothasztást" jelentett, ezután 140-150 fokon pörkölték, minek következtében a kakaóbab héja megbarnul és törékennyé válik. A héjat leválasztották, és megőrölték a szemeket. Vizet adtak az őrleményhez, és keverés mellett felmelegítették, amíg egy cseppfolyós masszát nem kaptak. A masszát kisajtolták, és nyerték a zsíros kakaóvajat és a kakaóport. Most már csak a megfelelő hozzávalók hiányoztak az ínycsiklandó xocolatl-hoz. A port kukoricaliszttel, csilivel, ánizzsal, fahéjjal, és egyesek paprikaporral keverték.

Kolumbusz Kristóf is kapott egy pohárkával, amikor Honduras partjai mellett fekvő Guaja-szigetet meglátogatta. De Európába a "békés természetű" Hernan Cortez közvetítésével jutott. Őt is egy illusztris vendéglátó, maga Montezuma király kínálta meg az előkelő itallal. Ízlett neki, katonáit is megkínálta, és miután látta, hogy a magas tápérték következtében katonáinak jó ellátmány, feltámadt benne az együttérzés. Arra gondolt, hogy honfitársai is biztosan szürcsölnének otthon hideg téli estéken, ilyen, vagy ehhez hasonló forró innivalót, és ha kell, el is tudná látni őket a szükséges alapanyagokkal. Cortez hallgatott a belső hangra, és elkezdett kakaót szállítani Európába. Az üzlet beindult, népszerűvé vált az ital a kontinensen. Először a spanyol királyi család hivatalos italaként vált ismertté, majd házasság útján jutott el Franciaországba, Ausztriai Anna (II. Fülöp spanyol király lányának) hozományaként 1615-ben. A század második felére divatossá vált Európa más udvaraiban is. A csokoládé elegáns szalonok nélkülözhetetlen és legnépszerűbb kelléke ekkor, a kifinomultság és elegancia szimbóluma. A vízzel, majd tejjel higított italt finom porcelán vagy ezüstcsészékben tálalták. De az eredeti módon készített főzet elég keserűnek bizonyult, ezért mézzel, majd később cukorral és vaníliával javították föl az ősi receptet.

A 18. században a csokoládé eljut a patikákba különböző készítmények formájában. Ekkortájt készítik az első bonbonokat, melyek nagy sikert aratnak a francia arisztokrata hölgyek között. Az 1800-as években csokoládégyárak jönnek létre Európában, a Nestlé fivérek elkészítik az első tejcsokoládét. A következő évszázadra megszokott és közismert termékké válik a csokoládé, mely megjárja a nagy európai és világháborúkat, mint a katonai ellátás fontos része. Ami az évszázadok alatt változatlan maradt, az a csokoládé csodálatos íze és hatása. A csokoládé bizonyítottan képes javítani a koncentrációt és a hangulatot, jó kimerültség és gyengeség ellen, csökkenti a véralvadást és a koleszterinszintet. A Harvard Egyetem kutatói egy 7841 személy bevonásával lefolytatott megfigyelés eredményéből arra a következtetésre jutottak, hogy a csokoládé fogyasztása meghosszabbítja az életet. A vizsgálat öt éve alatt, a csokoládét fogyasztó személyek között 30%-kal volt alacsonyabb a mért halálozási ráta, és a szernek köszönhetően egy évvel később halálozta el. A túl sok csokoládéfogyasztás azonban közismerten hátrányokat is rejt (súlyfelesleg, anyagcserezavar, cukorbetegség, fogszuvasodás, stb.). Ezért a kutatók azt tanácsolják, hogy mivel a csokoládé puszta illata is pozitív gondolatokat ébreszt az emberben, és fokozza a boldogsághormon kiválasztását, ezért terápiás célból naponta 6-szor, legalább 2-2 másodpercnyi időtartamig szippantsunk be jó mélyen a finom csokoládé illatát. A hatás feltételezhetően nem marad el. Jó tudni. De lehet, hogy ha ezt mind az indiánok előre látják, akkor nem kínálják meg Kolumbuszt, de főleg nem Cortezt...