2002. június - II. évfolyam 10. szám

   

Schauermann Péter:"...akik megunták a fogyasztói társadalom tömegtermékeit..."

Csernák Zsófia:"...úgy, hogy képviseltetve van minden gyülekezet ifjúsága..."

Hecker Márton:"...Az igazi kérdés a lelki tartalom, a belső hozzáállás kérdése..."

George:"...Mert ha egyedül lennék, úgy élhetnék, mint a királyok..."

Siptár Miklós:"...sokoldalúságnak azonban lehetnek árnyoldalai is. Különösen..."

Gál Krisztina:"...Odabent egy évekkel ezelőtti Budapesten találtuk magunkat..."

kázé:"...nélkülözhetetlen. Megnézni egy fárasztó fáradmányt. Még divatos is..."

Matusik Ágnes:"...tudjuk, hogy a közösség légkörét a szeretet határozza meg..."

Kiss Gyöngyi:"...Darjeeling felé tartott, amikor egy belső hang arra szólította..."

 

 

Új idők

Khaled A. László

 

"...Most egy új korszak köszöntött ránk. A defenzív, védekező, sáncokat építő hozzáállást meg kellene változtatni. Meg kellene ragadni az új kor adta lehetőségeket. Offenzív módon, kezdeményezően Isten Lelke vezetésével visszafoglalni területeket a sátántól. Embereket megnyerni Krisztusnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy a megőrzés elhanyagolható, de egy új és fontos területen viszont nyitnunk kell. Új stratégia kidolgozására van szükség! Azt hiszem ezt még mindannyiunknak tanulni kell. És ez szükségszerűen feszültségekkel jár együtt. A régi beidegződések ugyanis még működnek. Az új utakon még nincs sok tapasztalat, nagyobb a hibaszázalék. De újszerűek a kihívások, és bár nagyobb a tévedési lehetőség, megéri ezen járni, mert ez a jövő útja!..."

(Részlet a leköszönő Ifjúsági Bizottsági elnök, Hecker Márton 2001/2002. Évi Konferenciai jelentéséből.)

 

No igen. Ha innen nézem, akkor ez már mégiscsak a XXI. század. Harmadik évezred. És tessenek belegondolni: ezek valóban különleges idők. Miért is?

 

Thornton Wilder írja egy századdal ezelőttről: "...jókora embercsoport gyűlt össze, az óraütésre várakozva. Izgalom, feszültség töltötte el a sokaságot, mintha azt várták volna, hogy megnyílik az ég. A huszadik század minden bizonnyal az emberiség legnagyszerűbb százada lesz. Az ember repülni fog. Tuberkolózis, diftéria, rák megszűnik létezni, és háború sem lesz többé. Az ország, az állam, a város, amelyben ők élnek, jelentős, dicső szerephez jut ebben az új korban..." - (A teremtés nyolcadik napja).

 

Miért is? Miközben már a holdport rázzuk le csizmaszárunkról, a tüdőből kioperált daganat, akár egy hónap múlva, 6 mm-esre is visszanőhet, túlságosan is közel a szívhez. És hogyha sikerülne megfelejtkeznünk arról, hogy íme micsoda kis apróságokon is múlnak földi perceink, a szünetben válogassunk bátran a háborúk között, és két forduló ország-város játékban gyorsan döntsük el hol is élnénk legszívesebben a világon...

 

Tehát miért is? Miért is lesznek ezek valóban különleges idők? Talán most jön a várva várt "csodaszázad"? Na nem. Ahhoz már túlságosan jókora embercsoport gyűlt itt össze. Majdnem 6 milliárdnyi. És mi már mind tudjuk, hogy az ezredfordulós hétköznapok éppenannyira különlegesek, mint a többi száz, meg ezer. Mik tehát az új idők?

 

Új idő az ember. Azt kell, hogy mondjam, hogy ő maradt az új, és a különleges. És itt vannak az ifjak. És valami egészen érdekes történik velük. Elkezdenek felnőni. De csak éppen most. Az utóbbi 12 évben, 1990 és 2002 között. Ők most a 18, a 20, és a 22 évesek. Ők talán máshogy gondolkodnak egy kicsit. Bizonyos bevésődésektől mentesek, de bizonyos beidegződéseket talán meg is kell tanulniuk még. Ők most az Ifjúsági Bizottságunk (ld.5.old.). Stratégiák és utak és területek készítői 4 éven át. Új idők? 4 éven át nem másért, mint az emberért. Nem mással, mint Istennel.