2002. június - II. évfolyam 10. szám

   

Schauermann Péter:"...akik megunták a fogyasztói társadalom tömegtermékeit..."

Csernák Zsófia:"...úgy, hogy képviseltetve van minden gyülekezet ifjúsága..."

Hecker Márton:"...Az igazi kérdés a lelki tartalom, a belsõ hozzáállás kérdése..."

George:"...Mert ha egyedül lennék, úgy élhetnék, mint a királyok..."

Siptár Miklós:"...sokoldalúságnak azonban lehetnek árnyoldalai is. Különösen..."

Gál Krisztina:"...Odabent egy évekkel ezelõtti Budapesten találtuk magunkat..."

kázé:"...nélkülözhetetlen. Megnézni egy fárasztó fáradmányt. Még divatos is..."

Matusik Ágnes:"...tudjuk, hogy a közösség légkörét a szeretet határozza meg..."

Kiss Gyöngyi:"...Darjeeling felé tartott, amikor egy belsõ hang arra szólította..."

 

 

Új idõk

Khaled A. László

 

"...Most egy új korszak köszöntött ránk. A defenzív, védekezõ, sáncokat építõ hozzáállást meg kellene változtatni. Meg kellene ragadni az új kor adta lehetõségeket. Offenzív módon, kezdeményezõen Isten Lelke vezetésével visszafoglalni területeket a sátántól. Embereket megnyerni Krisztusnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy a megõrzés elhanyagolható, de egy új és fontos területen viszont nyitnunk kell. Új stratégia kidolgozására van szükség! Azt hiszem ezt még mindannyiunknak tanulni kell. És ez szükségszerûen feszültségekkel jár együtt. A régi beidegzõdések ugyanis még mûködnek. Az új utakon még nincs sok tapasztalat, nagyobb a hibaszázalék. De újszerûek a kihívások, és bár nagyobb a tévedési lehetõség, megéri ezen járni, mert ez a jövõ útja!..."

(Részlet a leköszönõ Ifjúsági Bizottsági elnök, Hecker Márton 2001/2002. Évi Konferenciai jelentésébõl.)

 

No igen. Ha innen nézem, akkor ez már mégiscsak a XXI. század. Harmadik évezred. És tessenek belegondolni: ezek valóban különleges idõk. Miért is?

 

Thornton Wilder írja egy századdal ezelõttrõl: "...jókora embercsoport gyûlt össze, az óraütésre várakozva. Izgalom, feszültség töltötte el a sokaságot, mintha azt várták volna, hogy megnyílik az ég. A huszadik század minden bizonnyal az emberiség legnagyszerûbb százada lesz. Az ember repülni fog. Tuberkolózis, diftéria, rák megszûnik létezni, és háború sem lesz többé. Az ország, az állam, a város, amelyben õk élnek, jelentõs, dicsõ szerephez jut ebben az új korban..." - (A teremtés nyolcadik napja).

 

Miért is? Miközben már a holdport rázzuk le csizmaszárunkról, a tüdõbõl kioperált daganat, akár egy hónap múlva, 6 mm-esre is visszanõhet, túlságosan is közel a szívhez. És hogyha sikerülne megfelejtkeznünk arról, hogy íme micsoda kis apróságokon is múlnak földi perceink, a szünetben válogassunk bátran a háborúk között, és két forduló ország-város játékban gyorsan döntsük el hol is élnénk legszívesebben a világon...

 

Tehát miért is? Miért is lesznek ezek valóban különleges idõk? Talán most jön a várva várt "csodaszázad"? Na nem. Ahhoz már túlságosan jókora embercsoport gyûlt itt össze. Majdnem 6 milliárdnyi. És mi már mind tudjuk, hogy az ezredfordulós hétköznapok éppenannyira különlegesek, mint a többi száz, meg ezer. Mik tehát az új idõk?

 

Új idõ az ember. Azt kell, hogy mondjam, hogy õ maradt az új, és a különleges. És itt vannak az ifjak. És valami egészen érdekes történik velük. Elkezdenek felnõni. De csak éppen most. Az utóbbi 12 évben, 1990 és 2002 között. Õk most a 18, a 20, és a 22 évesek. Õk talán máshogy gondolkodnak egy kicsit. Bizonyos bevésõdésektõl mentesek, de bizonyos beidegzõdéseket talán meg is kell tanulniuk még. Õk most az Ifjúsági Bizottságunk (ld.5.old.). Stratégiák és utak és területek készítõi 4 éven át. Új idõk? 4 éven át nem másért, mint az emberért. Nem mással, mint Istennel.