2003. október

 

Csontos Ivett

Rabok vagyunk vagy Szabadok?

 

A budapesti ifivel egy közösségépítő és hit-mélyítő hétvégén vettünk részt, melyen a szabadság témakörével foglalkoztunk. Mottónk a Galata 5,1a volt: "Krisztus szabadságra szabadított meg minket…". Azért, hogy ne érezzétek úgy, hogy kimaradtatok egy fantasztikus, épülésre szolgáló együttlétből (itt meg kell jegyezni, hogy Szergej leleményességével és litván protekciójával - lehet, hogy kémként - közöttünk volt), megosztok veletek néhány fontos gondolatot.

 

Mi is az igazi szabadság, hol található? Nekünk, keresztyéneknek a fenti ige alapján elvileg tudnunk kellene, de vajon tudjuk, miről van szó? Valóban meg tudjuk élni szabadságunkat? Sokszor lógó orrunk és életszagúnak egyáltalán nem mondható ábrázatunk alapján nem igazán tűnünk szabadnak. A nem hívők körében, arra a kérdésre, mi tart vissza attól, hogy Krisztust követő légy, legtöbbször ezt a választ hallom: nem akarok kalitkába-zártan élni; ha hívő lennék, nem lenne szabad ezt és ezt csinálni… - és megkezdődik a tiltások véget nem érő sora. Mintha a hívő élet parancsolatokból állna, aminek meg kell felelni; így talán nem véletlen, hogy előbb-utóbb belefáradunk a nagy megfelelni akarásba. Hol van itt a szabadság?

 

Számomra is nem rég lett világos, hogy kínlódásaim nem másból erednek, minthogy "fordított sorrendben" igyekeztem a parancsolatokhoz igazodni. Előbb próbáltam nekik megfelelni, ahelyett, hogy hagytam volna Krisztust munkálkodni az életemben, és megvártam volna, hogy a Lélek megteremje bennem a gyümölcseit, jócselekedeteit. Ha pedig a maximális teljesítményre törekszünk, a lelkünk könnyen kiszáradhat - említette Frigyes bácsi. És valóban, a törvénynek nincs lelke, csak kényszere, terhe, rabsága. Hogy is élhettem volna így meg a Lélek szabadságát? Hogy is lehetne kívánatos a hívő életem mások számára, ha a törvény szerint élek, nem pedig Krisztus és a Szent-lélek szabadságában? Igyekszünk a parancsolatok betartásával jó keresztyén életet élni, Isten tetszését cselekedeteink által elérni, de ez nem más, mint a törvény szerinti élet. "Az ember nem a törvény cselekedetei által igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által." (Gal. 2,16a) "Ha a törvény által van megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg." (Gal. 2,21) "A törvényből csak a bűn felismerése adódik." (Róm. 3,20b) Tehát először volt a törvény, aztán jött Krisztus, és hozta el számunkra a szabadságot. Eszerint a szabaddá válás első lépcsője, hogy életemet átadom Krisztusnak, így szabaddá válok a bűn kényszere alól, amelybe beleszülettem. Megtérésünk után sokszor abba fáradunk bele, hogy a lélek állandó harcban áll a testtel, mi pedig nem értjük, miért hatnak ránk még mindig a bűnök. Pál írja: "Nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök." (Róm. 7,15)

 

Ma talán a legnagyobb kihívást, a legintenzívebb harcmezőt a tisztán maradás területén éljük meg, hiszen a társa-dalom és a média körülöttünk nap mint nap a szabad életet, a szabad  szerelmet, a szabad szexualitást hirdeti, arra buzdítva, hogy mindezt hozzájuk hasonlóan éljük, mert ez így természetes. Valójában ez nem más, mint a szabadjára engedett vágyak rabsága, mert az ember egyre kevésbé képes fékezni magát. A keresztyén szabadság nem szolgálja a test kívánságait. A test kívánságok hatnak ránk, de a lélek harcol. A küzdelmet nem spórolhatjuk meg. Ha a test kívánságait megfeszítettük, arra törekszünk, hogy lélekben járjunk, és a Szentlélek gyümölcsöt terem az életünkben, melynek legfőbb eredménye az önuralom, a bűn feletti győzelem örömét egyre inkább megtapasztaljuk.

 

A parancsolatok, a törvények nem megakadályozzák szabadságunkat, hanem védőkorlátok és tájékozódási táblák életünkben. Isten értékrendjét elfogadva el tudunk igazodni a világban. Fontos észrevenni a Tízparancsolatnál a sorrendet! Az első és legfontosabb: "Én az Úr vagyok, a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről (magyarán, aki megszabadítottalak), a szolgaság házából." Először szabadít! Az első négy parancsolat az Istennel való közösségünkről szól, s csak ezeket követi a másik hat, amely az emberekhez való viszonyunkat említi. A kettőt nem lehet felcserélni. Nem tudjuk betartani a "ne lopj", "ne paráználkodj, ne hazudj, ne veszekedj, légy türelmes stb. intéseket, mert csak erőlködés lesz belőle. Először az Istennel való kapcsolatunk legyen rendben, és nap mint nap karbantartva, mert ez hat ki cselekedeteinkre, és az emberekhez való viszonyunkra. Nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt élünk. Ez azt jelenti, nem számít, érdemes vagyok-e a kegyelemre, a szabadításra; minden megkötözöttségünkkel, minden ránk nehezedő bűnnel, tisztátalansággal, kísértéssel, újbóli elbukással Isten felé fordulhatunk szabadításért a kegyelem által. A szabadság nem csak érzés, hanem állapot. A Krisztusba vetett bizalmad biztonságot teremt, nem bolyongsz céltalanul, útjelzők nélkül a világban, tudod, hogy ki vagy, hova tartozol, honnan jöttél és hova haladsz, kihez és mihez igazítsd az életed. Ennek öröme meg fog látszani életeden, és máris kívánatossá teszed a Krisztus-hívő életet mások számára is.

 

"Aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgy, hogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete." (Jak. 1,25)

 

 

Egy labda vallomásai

- lejegyezte Wéber Arnold

 

A nevem Wilson. Miért pont így hívnak? Ez egy hosszú balinkai történet, de most senkit sem akarok ezzel untatni, ezért inkább elmesélem egy csodálatos hetem, amit a Tiszán töltöttem.

 

Én egy sárga színű, fekete ötszögekkel tarkított gumilabda vagyok. Békésen pihentem a többi labda között a kosárban, amikor az egyik esős délutánon egy kis társaság megvásárolt a közös pénzükből, 370 Ft-ért. Aggódtam a sorsom miatt, mert nem tudtam, mi vár rám…

 

Első este Tiszamogyoróson aludtunk egy kempingben. Ekkor már tudtam, hogy vízi-túrán fogok részt venni. A víztől nem félek, hiszen mint minden gumilabda, én is nagyon jól tudok úszni. Sokkal jobban aggasztott, hogy néhányan elkezdtek dobálni, és röplabdázáshoz hasonlító mozdulatokkal ütögettek egymásnak. Félelmem abból adódott, hogy túl sok fa és bokor volt a környéken, ezért féltem, kilukadok. Szerencsére gondoskodó társaságba kerültem, akik nagyon vigyáztak rám.

 

Szerda délelőtt indultunk tovább. Ez a nap volt a "maraton", ugyanis az ukrán határszakaszban nem lehetett táborozni, ezért több, mint 30 km-t kellett evezni. Na persze én nem eveztem, hiszen nincs kezem, így napközben mindig egy kenuban pihentem. Ilyenkor meg-voltak nélkülem is, mindig énekeltek, különböző fejtörőket, szójátékokat játszottak, hogy ne legyen unalmas, egyhangú az evezés. Én estén-ként kerültem előtérbe. Szerda este egy kemping mellett aludtunk, ahol az egész túra legszomorúbb eseménye történt. Elloptak tőlünk három hordót, az egyikbe ruhák mellett fontos iratokat és pénzt rakott a tulajdonosa. Majdnem vesz-tettünk így egy társat, de végül maradt a túra végéig, amit nem bánt meg senki! Ettől kezdve sokkal elővigyázatosabbak voltunk.

 

Az evezéses időszakok a már említett módon teltek, ill. egyszer mindig megálltunk. Ilyenkor páran vásárolni mentek, míg a többiek játszottak a parton. Szerintem csütörtök este volt a legjobb szálláshely, egy homokos parton sikerült tábort vernünk. Itt komoly veszélybe került az életem… - de ne rohanjunk ennyire előre. Ekkorra már nagyon együtt volt a csapat, többen élő láncot alkotva rohangáltak a vízbe, míg mások valami dobozzal próbálták ezt megörökíteni. Itt volt "röpipálya" is, így este ismét nekem jutott a főszerep, és itt jött az én kálváriám. Volt itt egy "mindenki kutyája", legalább 20 cm magas a talajtól számítva, fekete és gondozatlan. Egy óvatlan pillanatban elrabolt, a fogaival meg akart fogni, de kis állkapcsa miatt újra és újra kicsúsztam a szájából, neki persze nem állt szándékában feladni a tervét. Csak vitt, csak vitt… Rövid ijedtség után, amikor már majdnem elvesztettem az eszméletemet, kiderült, hogy csak játszani akar velem, megtetszettem neki. Végül bevettük a csapatba, és egy nagyon jó, sok nevetéssel tarkított esténk lett.

 

Pénteken szintén kempingben aludtunk. Ekkor csatlakozott hozzánk még egy fő, valami tanácsadóé. Érte külön elment egy kenu, így négy főnek megvolt az esti tornája is.

 

Másnap reggel az indulás kicsit elcsúszott, mivel a kempingben volt egy csocsó, amit többen előnyben részesítettek a pakolással és az evezéssel szemben. A szombati nap volt a csúcs! Estére meglepetést ígértek a szakácsnők, amit be is tartottak. Nagy meglepetés volt mindenki számára a bográcsban készült csokipuding! Hát még az íze…! Volt, aki a kekszét siratta, amivel az ízét javíthatta volna, mások a puding temetése után a környezet és az élővilág épségéért aggódtak. Mindenesetre azóta apad a Tisza… Csodálatos este volt!

 

Sajnos egyre közeledett a túra vége, ami másnap Tokajban közös pizzázással és borkóstolóval zárult. Itt mindenki kapott egy kártyát, aminek az elején bibliai idézet volt, a hátuljára pedig aláírások kerültek. A hátralévő nagyon kevés időt mindenki próbálta a legjobban kihasználni. Én pihentem a sátrunkban, míg a többiek egymással beszélgettek, kapcsolatokat mélyítettek. Sok új barátság és egy kis család alakult ezen a túrán.

 

A hétfő sajnos már a pakolás, a búcsúzkodás és a hazautazás jegyében telt, melyek során telefonszámok, e-mail címek és versek kerültek rám. Igazi emlék lettem…

 

És mi tartotta össze ezt a kis társaságot, ill. tette színesebbé, vidámabbá életünket a túra alatt? Isten jelenléte! Minden este áhítatot tartottunk, énekeltünk, imádkoztunk. Indulás előtt is áhítatok voltak, és Isten jelenléte végigkísérte egész hetünket. Őbenne voltunk egyek, és Ő egy volt velünk.

 

Nagyon hiányzik az a hét nekem! Remélem, jövőre ismét találkozunk! Nagyon várom!

 

Sir John Wilson 

 

 

Az őszi programokról

Csernák Zsófi jegyzete

 

Idén ősszel újra megrendezzük a szokásos ifjúsági programokat: a munkatársképzőt és a MIX napot. Október 23-án este kezdünk, az ifi köreinkről szeretnénk beszélgetni, egymásnak segíteni. Október 24-én lesz a munkatársképző, amelyen Schwáb Zoltán a biblia-tanulmányozásról fog beszélni (erre várunk minden körzetből 2-3 embert). Október 25-én pedig a MIX napot tartjuk, ez a korábbi évekhez hasonlóan fog zajlani. A hétvége felelőse Drahos Zoli, hozzá lehet kérdésekkel fordulni.

 

A jelentkezéseket viszont én várom, a határidő október 12.

Egyházi tel.: 06-1-250-1536

Saját tel.: 06-20-230-5840)

 

 

Eckert Andrea

Beszámoló a nyári kaposszekcsői csendesnapokról

 

Ez a tábor is, mint minden más tábor nagyon sok előmunkával kezdődött. Szervezési, munkatársak meghívása, gyerekek hívogatása tábori szobák és helységek takarítása, stb. Talán most nem is igazán jut eszembe, hogy mik voltak még, de evezzünk egy kicsit mélyebbre.

 

Napi programjaink:

 

9:00-9:30               Forró nyomon

9:30-10:00             Uzsonna

10:00-11:00           Előadás

11:15-12:30           Kiscsoportos foglalkozás

12:30                      Gyülekező

13:00                      Ebéd

13:00-15:30           Szabad program

15:30-17:30           Kreatív-kör

18:00                      Istentisztelet

19:30                      Vacsora

22:00                      Lámpaoltás!!!

 

A tábor lelki vonatkozásai és a témák:

 

2003.08.04.

De. Eszter könyve 1. rész. Történelmi háttér. A zsidók fogságban vannak. Maga a történet. Isten minket is királyi rangra emel, ám ennek feltétele az engedelmesség. Engedni Istennek, szülőnek, tanároknak, stb. A férfi szerepe!

Du. Eszter 2, 1-18. A történet. Istennek gondja van az árvákra. Mi volt Eszter titka? A tisztaság, engedelmesség, szerénység. Eszter vonzó és bájos teremtés volt.

 

2003.08.05.

De. Eszter 2, 19-23. Mordokaj és Hámán. Mordokaj hűsége az elnyomó királyhoz. Hámán gőgje, büszkesége hova vezet?

Du. Eszter 4. rész. Böjt, imádság és összefogás. Eddig Eszter engedett, most Mordokaj enged Eszternek. Kölcsönös bizalom és engedelmessé!

 

2003.08.06.

De. Eszter 5. rész. Bátorság és bölcsesség. Hámán egyre több butaságot, hibát követ el. Hasonlítsuk össze Hámán és Eszter családját.

Du. Eszter 6. rész. A hűség jutalma. Hámán az összeomlás szélén - tanácsadói jóslata.

 

2003.08.07.

De. Eszter 7. rész. Eszter nyílt lapokkal játszik. Feltárja a gyilkos szándékát. Hámán bukása és halála.

Du. Eszter 8. rséz. Halálból az életre... MIndnyájan halálra vagyunk ítélve, az ellenünk szóló vádat Krisztus a fára szögezte.

 

2003.08.09.

De. ÜNNEP!!! A szabadulást meg kell ünnepelni évről, évre. Van-e szabadulás, akarunk-e szabadulni???

 

A táborról még annyit, hogy az elmúlt 3 év táboraihoz képest az idei nagyon konszolidált és nyugodt volt. A nagyobb gyerekek a kicsiket szinte a saját testvéreiknek tekintették, és pesztrálták őket.

 

Az esti istentiszteletek nagyon áldásosak és meghittek voltak! Mi, a munkatársak úgy gondoljuk, hogy feladatunk és még több munkánk van a gyermek, az ifjúsági és a női munka terén, itt Dombóváron és körzetében.

 

Isten áldja meg ezeket a fiatalokat, és mindazokat akik a táborban résztvettek. Reméljük, hogy a következő évben is ilyen lesz. Elsősorban Istené a hála, a köszönet és a dicsőség is!