Utakon

Bár a vonat kerekei a megszokott, monoton módon zakatoltak és az utasok félhangosan beszélgettek egymással, a hang- és beszédfoszlányok alig jutottak el tudatáig. Az ajtóhoz legközelebbi ülésen ülve magányosan nézett ki az ablakon és egy egészen más világban járt.
A gondolatai és az elsuhanó táj a tudatában összefonódva egyszerre léteztek, és ez mindenét betöltötte. Most valahogy nem számított az, hogy a szülei elváltak, hogy döntenie kellett közöttük, pedig mindkettõt tiszta szívébõl szerette! Nem gondolt a fájdalmas költözésre, az új gimnáziumra és arra, hogy milyen magányos. Csak a táj számított, az elsuhanó dombok, amelyeket fenyvesek szegélyeztek, a fák, amelyek koronájáról madarak röppentek fel, mikor a vonat zakatolva elsuhant mellettük.
Az idõt nem érzékelte, így azt sem tudta, hogy mikor ült le vele szemben Valaki. Az álmodozás megtört és reális valósággá vált, és ez a valóság egy hajléktalan férfi volt. Ott gubbasztott a szemközti ülésen, ugyanúgy, ahogy a lány, szorosan az ablakhoz húzódva, és kifelé nézett. A ruhája mocskos volt és szakadt, a bõre piszkos, a haja és a szakálla csomókban lógott, és az egész ember maga körül elviselhetetlenül kellemetlen szagot árasztott. A lány undort érzett és ösztönösen közelebb húzta magához a táskáját, de ekkor észrevette az idegen szemében a megbántottság felsejlõ fájdalmát, és elszégyellte magát. Valahogy mindig ösztönösen húzódozott az ilyen emberektõl, hiszen már annyi rosszat hallott róluk! Viaskodott magában, hogy felálljon-e és átüljön egy másik helyre, de valami miatt nem tette. Ez a valami az idegen szeme volt, mely melegen és barátságosan vonta magára a lány figyelmét. A lány megdöbbenést érzett és úgy érezte, hogy õ is Ember, érzõ Ember. Ekkor a férfi a mellette lévõ kis motyóból elõhalászott egy õsréginek tûnõ megsárgult lapú könyvet, és elkezdett olvasni.
A lány nagy nehezen végül kibetûzte a könyv címét: Ernst Hamingway: Akiért a harang szól. Felnézett a férfi szemébe, aki mosolygott.
Õ is visszamosolygott.

• Máté-Márton Anna

Sziasztok!

Én szerkesztem az irodalmi rovatot, és szeretnék mindenkit bíztatni, ha van valami a tarsolyában (vers, novella, valamilyen iromány), és szeretnétek azt velünk is megosztani, kérlek küldjétek el nekem, hogy megjelenhessen a MIX-ben! Elõre is köszönöm!

• Panka

A címem, amire postázhattok:
Máté-Márton Anna 7623 Pécs, Tompa Mihály u. 52
A neveteket és a címeteket is írjátok rá a borítékra! Köszi!