bár még most is forog a föld s a vizek meg

nem álltak és évszakok múltak az évekkel

a csillagok mégis ragyognak meg nem öregszenek

felettünk csak mi vagyunk azok akik fogyasztjuk
az esztendõket

fényesen világító testek
az arcokon türkizfények
vágyódás a libbenõ árnyak után
hátha mi is velük mehetnénk

„Akváriumba lépõ pincérnõ, mit csinálsz?”
„Részeg vagy talán? Mit csinálsz?”
„Vagy horgász vagy netán? Mit csinálsz?”
„Inkább hozz két angol teát! Mást ne csinálj!!!”

melyet kidobnak, hogy helyet adjon másnak,
úgy rostálódik az ember a világ színpadán.
És ezt megtanulni nagy meló,
mert ez a citrom kontra szelekció.

Mint az édessé változott citrom, olyan az
mikor megnyugszom egy szomorú pillanatból…
(Oly felfoghatatlan,mint az édessé változott citrom…)

Szeretet szimbóluma kis virág, mirõl mesélsz?
Láttál sokszor születést, ünnepet.
Megfigyeltél tavasznál ifjú szerelmeseket,
kik mint vágyuk szimbólumát adtak át.
S azután sírjukon virítottál elhervadásodig.

Jajj de nagy a baj,
de miért fogy a vaj,
és miért hullik haj?
Ekkora a baj?

Az irodalmi szerkesztõség címe: Máté-Márton Anna • 7623 Pécs, Tompa Mihály utca 52.