2003. február-március

 

89 éves pillantások

Khaled A. László

 

Bepillantani a múltba nem egyszerű dolog. Még akkor sem, ha ajtót és ablakot maga a történelem nyit. Olvassátok csak át e szöveget! Miközben "A budapesti fiatal emberek otthona 2. évi jelentéséből." cím alatt megjelenő cikket olvassátok, hadd mondjam el gyorsan, hogy aláírást azért nem találtok, mert én sem találtam. A probléma mellesleg egészen átfogó: az 1910-től megjelenő első magyar nyelvű metodista lap sajnos következetesen következetlen a szignálások kérdésében. Anélkül, hogy ebbe most részletesebben belemennék, a lényeg csak annyi, hogy az 1914. évtől tendenciózusan nincsenek aláírások és forrásmegjelölések az ettől az évtől 2 hetente kiadott újság cikkei alatt. E személytelenséget csak a rendszeresen közölt versek törik meg. Persze e tény jelentheti azt is, hogy mindennek a szerkesztő az "oka": azaz - hogy most csak az 1914. január 15-ös példányt vegyük példának - az újság 4 olda-lának 8 cikkét Jakob János "írta össze" (ami igazság szerint elő is fordulhat, és ez érthetővé teszi a krónikus szignó hiányt). De máris túl sokat foglalkoztam e dologgal.

 

A pillanatképben ennél lényegesebb elem, hogy ismerünk neveket. Tudjuk, hogy - az egyébként 1912 óta létező - "fiatal emberek otthonának" irányítása 3 lábon áll. Funk Márton lelkész (1911 óta van Budapesten) az otthon lelki vezetését, gondozását látja el, s mellette minden bizonnyal a fő kordinátor, a végső döntések meghozója. A helyi szintű kordinátornak talán Fleps urat kell tekintenünk, aki mint olvassuk a lelki szükségleteket is szívén viseli. Az elsőkként megemlített Frencz-házaspár életével kerülünk legközelebb a hétköznapokhoz. Talán "Frencz-mama" főz, mos a fiatalokra, Frencz úr pedig az apró-cseprő gondok kisegítője: minden bizonnyal együtt laknak a "fiúkkal". Igen. Fiú otthonról van szó. Leányotthon megnyitá-sával majd 1914-ben próbálkozik az egyház, de az csak 1917-ben indulhat meg. Miről is van szó tehát pontosan?

 

Rendszerint a pontos meghatározások a legnehezebbek. De talán nem vagyunk messze az igazságtól, ha az egyháznak egyfajta szociális tevékenységét látjuk egy ilyen otthon működése mögött. Nem az "öregek", hanem a "fiatalok" otthona. Amely korosztály csak látszólag nem segítségre szoruló: az önállóságban való indulások igenis nehezek, speciális segítséget igénylők. Mint látjuk egyfajta átmeneti "szálló" ez - "olcsó", "jó lakás" és "ellátás", mint Funk írja visszaemlé-kezve 1921-ben - az átutazóknak, és bizonyosan állandó lakhely az éppen világvárossá cseperedő csodás Budapesten. És persze több annál. Otthon. Isteni szavak fészke. Csak egyutcányira a Felsőerdősortól, a Rottenbiller 35-ben.

 

 

 

"Mert innen is, onnan is akadt már valaki aki otthon volt az otthonban."                                                                                                 Békeharang 1914. január hó 15.

 

89 éves pillanatkép

a metodista egyház ifjúsági munkájából

 

"Budapesten immár két éven át volt életben a fiatal emberek otthona. E nemes intézmény célja, a fővárosban élő vidéki fiatal embereknek otthont nyújtani. Csak az tudja, hogy mit jelent az egy idegen számára, Budapesten "otthont" találni, aki már volt ott "hontalan".

 

Az elmúlt éven át is többnyire telve volt az otthon. Megfordultak ott magyar, német, szerb és angol anyanyelvű ifjak. A szülők kötelességeit Frencz úr és Frenczné asszony látjál el. Aki csak egyszer megfordult az otthonban, mindig hálás szívvel fog megemlékezni Frenczné asszony anyai gondoskodásáról. Bátran mondhatjuk, hogy a szülői otthonban nem volt egyik lakónak sem jobb dolga, mint most az idegenben talált otthonban.

 

Fleps úr az otthon vezetője. Igazán mondhatni, hogy ő az intézménynek él. Szívén viseli a lakóknak, úgy a testi, mint a szellemi szükségleteiket. Természetesen az otthon első vezetője, kinek vállára nehezednek az összes gondok, maga a budapesti gyülekezet lelkipásztora Funk prédikátor úr. Ő volt szíves szerkesztőségünkbe is bő jelentést küldeni az elmúlt évről. A többi között megjegyzi, hogy azon időt melyet az otthonban sokszor késő éjjeli órákban töltött el, egy-egy fiatal emberrel beszélgetve és imádkozva, életének legszebb pillanati közé számítja. Mennyi sok kérdés, mennyi küzdelem támad gyakran egy-egy ifjú szívében, aki a szülői házat elhagyva egyedül áll a fővárosban. Kihez forduljon ilyenkor bizalommal, mikor mindenkiben kételkednie kell? Itt tűnik ki, minő áldás egy ifjúra nézve, ha íly otthonba vonulhat, ahol szerető kezek gondoskodnak testi szükségleteiről és egy tapasztalt férfiú szerető szívvel igazítja útba lelki kérdésekben.

 

Számos barátja van ma már az otthonnak. Ezek szívvel és írásban is kifejezték elismerésüket az otthon vezetőségének. Így aztán megértjük, ha a szülők azzal a szülők azzal az utasítással bocsátják fiúkat az útra, hogy ez otthonba menjenek, amint Budapestre érkeznek. Az is előfordul, hogy egy-egy gondos apa személyesen viszi el fiát az otthonba és kéri a vezetőséget, hogy vigyázzanak gyermekére. Ma már mindenfelé az országban ismerik az otthon áldásait, mert innen is, onnan is akadt már valaki aki otthon volt az otthonban.

 

Bízva tekint a vezetőség a jövőbe. Isten az Ő gazdag kegyelmével hívta életre ez intézményt. Ő gondoskodott eddig róla és segített azt a mai magaslatra felemelni; Ő fogja továbbra is gondját viselni. Isten áldása legyen az otthon vezetőségén és az otthonban tartózkodó lakókon."