MÚLT-KOR
2003.
február-március
89
éves pillantások
Khaled A. László
Bepillantani
a múltba nem egyszerû dolog. Még akkor sem, ha ajtót és ablakot maga a történelem
nyit. Olvassátok csak át e szöveget! Miközben "A
budapesti fiatal emberek otthona 2. évi jelentésébõl." cím alatt
megjelenõ cikket olvassátok, hadd mondjam el gyorsan, hogy aláírást azért
nem találtok, mert én sem találtam. A probléma mellesleg egészen átfogó:
az 1910-tõl megjelenõ elsõ magyar nyelvû metodista lap sajnos következetesen
következetlen a szignálások kérdésében. Anélkül, hogy ebbe most részletesebben
belemennék, a lényeg csak annyi, hogy az 1914. évtõl tendenciózusan
nincsenek aláírások és forrásmegjelölések az ettõl az évtõl 2
hetente kiadott újság cikkei alatt. E személytelenséget csak a
rendszeresen közölt versek törik meg. Persze e tény jelentheti azt is,
hogy mindennek a szerkesztõ az "oka": azaz - hogy most csak az 1914.
január 15-ös példányt vegyük példának - az újság 4 olda-lának 8
cikkét Jakob János "írta össze" (ami igazság szerint elõ is
fordulhat, és ez érthetõvé teszi a krónikus szignó hiányt). De máris túl
sokat foglalkoztam e dologgal.
A
pillanatképben ennél lényegesebb elem, hogy ismerünk neveket. Tudjuk, hogy
- az egyébként 1912 óta létezõ - "fiatal emberek otthonának" irányítása
3 lábon áll. Funk Márton lelkész (1911 óta van Budapesten) az
otthon lelki vezetését, gondozását látja el, s mellette minden bizonnyal
a fõ kordinátor, a végsõ döntések meghozója. A helyi szintû kordinátornak
talán Fleps urat kell tekintenünk, aki mint olvassuk a lelki szükségleteket
is szívén viseli. Az elsõkként megemlített Frencz-házaspár
életével kerülünk legközelebb a hétköznapokhoz. Talán "Frencz-mama"
fõz, mos a fiatalokra, Frencz úr pedig
az apró-cseprõ gondok kisegítõje: minden bizonnyal együtt laknak a "fiúkkal".
Igen. Fiú otthonról van szó. Leányotthon megnyitá-sával majd 1914-ben próbálkozik
az egyház, de az csak 1917-ben indulhat meg. Mirõl is van szó
tehát pontosan?
Rendszerint
a pontos meghatározások a legnehezebbek. De talán nem vagyunk messze az
igazságtól, ha az egyháznak egyfajta szociális tevékenységét látjuk
egy ilyen otthon mûködése mögött. Nem az "öregek", hanem a
"fiatalok" otthona. Amely korosztály csak látszólag nem segítségre
szoruló: az önállóságban való indulások igenis nehezek, speciális segítséget
igénylõk. Mint látjuk egyfajta átmeneti "szálló" ez - "olcsó", "jó lakás" és
"ellátás", mint Funk írja visszaemlé-kezve
1921-ben - az átutazóknak, és bizonyosan állandó lakhely az éppen világvárossá
cseperedõ csodás Budapesten. És persze több annál. Otthon. Isteni szavak
fészke. Csak egyutcányira a Felsõerdõsortól, a Rottenbiller 35-ben.
"Mert
innen is, onnan is akadt már valaki aki otthon
volt az otthonban."
Békeharang
1914. január hó 15.
89
éves pillanatkép
a
metodista egyház ifjúsági munkájából
"Budapesten
immár két éven át volt életben a fiatal emberek otthona. E nemes intézmény
célja, a fõvárosban élõ vidéki fiatal embereknek otthont nyújtani. Csak
az tudja, hogy mit jelent az egy idegen számára, Budapesten "otthont"
találni, aki már volt ott "hontalan".
Az
elmúlt éven át is többnyire telve volt az otthon. Megfordultak ott magyar,
német, szerb és angol anyanyelvû ifjak. A szülõk kötelességeit Frencz
úr és Frenczné asszony látjál el. Aki csak egyszer megfordult az
otthonban, mindig hálás szívvel fog megemlékezni Frenczné asszony anyai
gondoskodásáról. Bátran mondhatjuk, hogy a szülõi otthonban nem volt
egyik lakónak sem jobb dolga, mint most az idegenben talált otthonban.
Fleps
úr az otthon vezetõje. Igazán mondhatni, hogy õ az intézménynek él. Szívén
viseli a lakóknak, úgy a testi, mint a szellemi szükségleteiket. Természetesen
az otthon elsõ vezetõje, kinek vállára nehezednek az összes gondok, maga
a budapesti gyülekezet lelkipásztora Funk prédikátor úr. Õ volt szíves
szerkesztõségünkbe is bõ jelentést küldeni az elmúlt évrõl. A többi
között megjegyzi, hogy azon idõt melyet az
otthonban sokszor késõ éjjeli órákban töltött el, egy-egy fiatal
emberrel beszélgetve és imádkozva, életének legszebb pillanati közé számítja.
Mennyi sok kérdés, mennyi küzdelem támad gyakran egy-egy ifjú szívében,
aki a szülõi házat elhagyva egyedül áll a fõvárosban. Kihez forduljon
ilyenkor bizalommal, mikor mindenkiben kételkednie kell? Itt tûnik ki, minõ
áldás egy ifjúra nézve, ha íly otthonba vonulhat, ahol szeretõ kezek
gondoskodnak testi szükségleteirõl és egy tapasztalt férfiú szeretõ szívvel
igazítja útba lelki kérdésekben.
Számos
barátja van ma már az otthonnak. Ezek szívvel és írásban is kifejezték
elismerésüket az otthon vezetõségének. Így aztán megértjük, ha a szülõk
azzal a szülõk azzal az utasítással bocsátják fiúkat az útra, hogy ez
otthonba menjenek, amint Budapestre érkeznek. Az is elõfordul, hogy egy-egy
gondos apa személyesen viszi el fiát az otthonba és kéri a vezetõséget,
hogy vigyázzanak gyermekére. Ma már mindenfelé az országban ismerik az
otthon áldásait, mert innen is, onnan is akadt már valaki
aki otthon volt az otthonban.
Bízva tekint a vezetõség a jövõbe. Isten az Õ gazdag kegyelmével hívta életre ez intézményt. Õ gondoskodott eddig róla és segített azt a mai magaslatra felemelni; Õ fogja továbbra is gondját viselni. Isten áldása legyen az otthon vezetõségén és az otthonban tartózkodó lakókon."