MÚLT-KOR                                                                    

2003. február-március

 

89 éves pillantások

Khaled A. László

 

Bepillantani a múltba nem egyszerû dolog. Még akkor sem, ha ajtót és ablakot maga a történelem nyit. Olvassátok csak át e szöveget! Miközben "A budapesti fiatal emberek otthona 2. évi jelentésébõl." cím alatt megjelenõ cikket olvassátok, hadd mondjam el gyorsan, hogy aláírást azért nem találtok, mert én sem találtam. A probléma mellesleg egészen átfogó: az 1910-tõl megjelenõ elsõ magyar nyelvû metodista lap sajnos következetesen következetlen a szignálások kérdésében. Anélkül, hogy ebbe most részletesebben belemennék, a lényeg csak annyi, hogy az 1914. évtõl tendenciózusan nincsenek aláírások és forrásmegjelölések az ettõl az évtõl 2 hetente kiadott újság cikkei alatt. E személytelenséget csak a rendszeresen közölt versek törik meg. Persze e tény jelentheti azt is, hogy mindennek a szerkesztõ az "oka": azaz - hogy most csak az 1914. január 15-ös példányt vegyük példának - az újság 4 olda-lának 8 cikkét Jakob János "írta össze" (ami igazság szerint elõ is fordulhat, és ez érthetõvé teszi a krónikus szignó hiányt). De máris túl sokat foglalkoztam e dologgal.

 

A pillanatképben ennél lényegesebb elem, hogy ismerünk neveket. Tudjuk, hogy - az egyébként 1912 óta létezõ - "fiatal emberek otthonának" irányítása 3 lábon áll. Funk Márton lelkész (1911 óta van Budapesten) az otthon lelki vezetését, gondozását látja el, s mellette minden bizonnyal a fõ kordinátor, a végsõ döntések meghozója. A helyi szintû kordinátornak talán Fleps urat kell tekintenünk, aki mint olvassuk a lelki szükségleteket is szívén viseli. Az elsõkként megemlített Frencz-házaspár életével kerülünk legközelebb a hétköznapokhoz. Talán "Frencz-mama" fõz, mos a fiatalokra, Frencz úr pedig az apró-cseprõ gondok kisegítõje: minden bizonnyal együtt laknak a "fiúkkal". Igen. Fiú otthonról van szó. Leányotthon megnyitá-sával majd 1914-ben próbálkozik az egyház, de az csak 1917-ben indulhat meg. Mirõl is van szó tehát pontosan?

 

Rendszerint a pontos meghatározások a legnehezebbek. De talán nem vagyunk messze az igazságtól, ha az egyháznak egyfajta szociális tevékenységét látjuk egy ilyen otthon mûködése mögött. Nem az "öregek", hanem a "fiatalok" otthona. Amely korosztály csak látszólag nem segítségre szoruló: az önállóságban való indulások igenis nehezek, speciális segítséget igénylõk. Mint látjuk egyfajta átmeneti "szálló" ez - "olcsó", "jó lakás" és "ellátás", mint Funk írja visszaemlé-kezve 1921-ben - az átutazóknak, és bizonyosan állandó lakhely az éppen világvárossá cseperedõ csodás Budapesten. És persze több annál. Otthon. Isteni szavak fészke. Csak egyutcányira a Felsõerdõsortól, a Rottenbiller 35-ben.

 

 

 

"Mert innen is, onnan is akadt már valaki aki otthon volt az otthonban."                                                                                                 Békeharang 1914. január hó 15.

 

89 éves pillanatkép

a metodista egyház ifjúsági munkájából

 

"Budapesten immár két éven át volt életben a fiatal emberek otthona. E nemes intézmény célja, a fõvárosban élõ vidéki fiatal embereknek otthont nyújtani. Csak az tudja, hogy mit jelent az egy idegen számára, Budapesten "otthont" találni, aki már volt ott "hontalan".

 

Az elmúlt éven át is többnyire telve volt az otthon. Megfordultak ott magyar, német, szerb és angol anyanyelvû ifjak. A szülõk kötelességeit Frencz úr és Frenczné asszony látjál el. Aki csak egyszer megfordult az otthonban, mindig hálás szívvel fog megemlékezni Frenczné asszony anyai gondoskodásáról. Bátran mondhatjuk, hogy a szülõi otthonban nem volt egyik lakónak sem jobb dolga, mint most az idegenben talált otthonban.

 

Fleps úr az otthon vezetõje. Igazán mondhatni, hogy õ az intézménynek él. Szívén viseli a lakóknak, úgy a testi, mint a szellemi szükségleteiket. Természetesen az otthon elsõ vezetõje, kinek vállára nehezednek az összes gondok, maga a budapesti gyülekezet lelkipásztora Funk prédikátor úr. Õ volt szíves szerkesztõségünkbe is bõ jelentést küldeni az elmúlt évrõl. A többi között megjegyzi, hogy azon idõt melyet az otthonban sokszor késõ éjjeli órákban töltött el, egy-egy fiatal emberrel beszélgetve és imádkozva, életének legszebb pillanati közé számítja. Mennyi sok kérdés, mennyi küzdelem támad gyakran egy-egy ifjú szívében, aki a szülõi házat elhagyva egyedül áll a fõvárosban. Kihez forduljon ilyenkor bizalommal, mikor mindenkiben kételkednie kell? Itt tûnik ki, minõ áldás egy ifjúra nézve, ha íly otthonba vonulhat, ahol szeretõ kezek gondoskodnak testi szükségleteirõl és egy tapasztalt férfiú szeretõ szívvel igazítja útba lelki kérdésekben.

 

Számos barátja van ma már az otthonnak. Ezek szívvel és írásban is kifejezték elismerésüket az otthon vezetõségének. Így aztán megértjük, ha a szülõk azzal a szülõk azzal az utasítással bocsátják fiúkat az útra, hogy ez otthonba menjenek, amint Budapestre érkeznek. Az is elõfordul, hogy egy-egy gondos apa személyesen viszi el fiát az otthonba és kéri a vezetõséget, hogy vigyázzanak gyermekére. Ma már mindenfelé az országban ismerik az otthon áldásait, mert innen is, onnan is akadt már valaki aki otthon volt az otthonban.

 

Bízva tekint a vezetõség a jövõbe. Isten az Õ gazdag kegyelmével hívta életre ez intézményt. Õ gondoskodott eddig róla és segített azt a mai magaslatra felemelni; Õ fogja továbbra is gondját viselni. Isten áldása legyen az otthon vezetõségén és az otthonban tartózkodó lakókon."