|
Kedvenc kórusmûvem: Bárdos Lajos
– Ezékiel látomása
(Evangéliumi vegyeskarok – 416.oldal)
(Ezékiel 37:1-14,24-28)
Hogyan lehetne valamit visszaadni egy megrázó kórusmûbõl?
S mi van, ha a mondanivalót a stílus idegensége elfedi
– ha távol áll tõlem a klasszikus zene? Kinek
van annyi beleérzõ képessége, hogy igazán
megértse mit akart a másik valójában mondani
– akár hétköznapi beszélgetésben,
akár egy kórusmûben, akár leírva, például
a próféta szavait olvasva a bibliában? S kinek van
olyan óriási kifejezõ ereje, hogy az értetlenekhez
is eljuttassa az üzenetet? Az Úr Jézusnak volt-e olyan
ereje, hogy kivétel nélkül mindenki megértse
az evangéliumot? És Bárdos Lajosnak? De van Pártfogónk,
aki a biblia halott betûit tolmácsolja, és élõ
Igévé alakítsa. Van Lélek, aki szólhat
egy kórusmûvön keresztül is.
Valaki azt mondta : olvasd el Ézsaiás 43. részét
minden nap, és ha tudsz sírni fölötte akkor megszólított
az Isten! Nekem ebben a mûben Isten élményem volt:
„Nézd e bús mélységet, mily ítélet!
Száraz csontok összevissza töltik, szerteszéjjel
szórva mind színültig... Vélek itt pihenni õsi
népet... Tán valami bûn okozta a vesztük? Ó
mily furcsa módon lettek õk eggyé! Zord idõk
régen tették feledtté...”
Komor szavakkal kezdõdik, nagyon ünneprontó volna egy
zajos, népes bevásárlóközpontban. A halál
lép bennük. Izráel és mellesleg minden ember
sorsa. Én a föld alatt is énekeltem kórustársaimmal
egy erdélyi sóbányában. A „bús
mélységben”.
„Kél-e egyszer élet lelke bennük?”
Mi lesz az elköltözöttekkel? Mi lesz velünk? Ki nyitja
fel az élet könyvét? (Jelenések 5)
„De szózat zeng, szózat zeng: élet szelleme
jöjj! Halljad csak a négy égtájról suhanás,
már lendül a Lélek! Jön zúgással
félelmes erõ, ki áll meg elõtte? Jaj! Jaj
szántja a völgyet, s mozdul a szörnyû rémtemetõ
már: Kavarognak a csontdarabok, Kopogás, csuda zaj, csúf
zörgés! Egymást keresik, majd rátelepülnek
a hús, inak és bõr; Száraz tetemek mind lélektõl
válnak elevenné, s íme rengeteg egy tábor
a halálból a fényre elõáll!”
Hatalmas erõ. Ami hegyeket szaggat, földrengést, tüzet
támaszt mikor Illés találkozik vele a Hóreb
hegyen. (1Királyok 19) S itt most visszaforgatja az idõt
vagy a semmibõl teremt valamit, de a régen meghaltak a fénybe
állnak tõle és rátekintenek. KIRE?
„Mert Õ az Úr, az Életnek Ura, Király
és népének a Pásztora! A halál dohos
gödre helyett, ÖRÖKSÉGÜNKBEN ÁD HELYET!
Vesztett reményt megkétszerez, békességes
frigyet szerez!”
Dicsérjétek az Élet Urát, a mi királyunkat,
a Jó Pásztort! Dicsérjétek Jézust!
Õ eleveníthet meg minket, akik most még nem látjuk,
hogy mennyivel szebb a divatos ruhánál az a fehér
ruha, amit Õ fog adni nekünk, akik nem látjuk, hogy
a hétköznapokból hogyan fog átvinni ÖRÖKSÉGÜNKBE,
s hogy miben is fog állni igazán ez az örökség!
Ezt az ígéretet kaptuk, ez a biztatásunk, akik a
Krisztus nevérõl kaptuk a nevünket – keresztények.
„Azért mi rendelésedet, megtartjuk szent törvényedet.”
Aki többet kapott az többet tesz, aki kevesebbet kapott kevesebbet.
Mindenki ereje szerint. De ne csapjuk be magunkat! Az Istennek nincsenek
tétlen szolgái! Olyan erõ visz bennünket ebben
a szolgálatban, olyan Valaki visz bennünket, aki az évezredes
csontok volt tulajdonosait élve, életörömmel tele
tudja maga elé a Fénybe állítani, mert az
Isten világosság.
Hát valami ilyesmit jelentett nekem ez az ének, mikor a
miskolci református kórusban elénekelhettem többször
is. Ha tehetitek, hallgassátok meg, énekeljétek többször
is, hátha sírni kezdtek rajta, hátha erõt
kaptok belõle, hátha ezen át is megszólít
az Isten.
„S ki hozzánk hozta lakhelyét, ÖRÖKRE ÁLDJUK
NAGY NEVÉT, ÖRÖKRE ÁLDJUK NAGY NEVÉT!”
• Kiss Gyula
A cím, ahová bármilyen kérdést,
kérést küldhettek:
1171 Bp. Fátyolvirág u. 21.
Tel./SMS: +36(70)229-5111 vagy +36(1)257-6824
|
